Craziest

Remember every scars

4:30 kor ébresztett az órám. Kínkeservesen felkeltem és elcsoszogtam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, sminkeltem, megcsináltam a hajam, majd felöltöztem. Csináltam magamnak reggelit és hozzá megittam a kávémat. Vajon milyen lesz az elzárás? Sok elzárásom volt már, de ahogy hallottam a többiektől ez más. Gondolataimból az ajtó kopogás rántott vissza a valóságba. Gyorsan magamra vettem a bőrkabátomat és felhúztam a bakancsom, majd kinyitottam az ajtót. Cansey állt előttem hatalmas mosollyal az arcán..

- Készen állsz csajszi? - kérdezte. Kiléptem mellette a folyosóra és bezártam az ajtómat.

- Persze. - zsebre vágtam a kulcsom és csenden elindultunk a temetőbe. Mikor oda értünk számomra is leeset miért temető. Mert ez egy második világháborús temető. Találó név mondhatom. Rajtunk kívül még hatan voltak köztük volt Corey és Damien is. Megvártuk még Mrs. Orwell elmondja a mondókáját majd csapatokra osztott minket. Na vajon kit kaptam? Hát persze, hogy Damient. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Nem törődve vele fogtam magam és elmentem az egyik sírkőhöz. Az volt a büntetés, hogy meg kell tisztítanunk a köveket. Tetszésem szerint kiválasztottam egy követ, majd leguggoltam elé. Végig húztam az ujjaimat a kőbe vésett adatokon.

MATTHAW PURDY SZUL:1905. MARC. 25 HALT:1942. FEB. 04 2. VILAG HABORUS TABORNOK.

Miután ezeket felfogtam elfogott egy furcsa érzés. Gyász? Sajnálat? Düh? Sok féle érzésnek eltudnám mondani, de egyik sem lenne a legtökéletesebb. Akkor eszméltem fel mikor valaki a vállamra tette a kezet.

- Jól vagy? - kérdezte Corey gyengéd hangon.

- Persze -

feleltem semmit mondóan. Észre vette, hogy nem fog velem semmire sem menni ezért tovább ment. Letérdeltem a sír elé. Nem volt a legjobb ötlet szaggatott nadrágot választani ilyen sáros helyhez. A talpamhoz nyúltam és elővettem a penget. Szépen elkezdtem kikaparni a név helyéről a mohát meg egyéb koszokat.

- Ha így folytatod akkor én csak pihenek. - a hangtól kicsi meg ijedtem így a penge megcsúszott a kövön és lecsúszott a hüvelykujjamra, amibe bele állt. Isteni. Bosszúsan néztem fel Damienre. Lecsatoltam a tőröm és a mellkasának dobtam.

- Tessék seggfej dolgozhatsz. - és egy rántással kihúztam a pengét az ujjamból.

- Nem kell kösz, majd te megcsinálod. - vissza nyújtotta a tőrt. Eldobtam a penget és vissza vettem a késemet. Felálltam és elindultam Cansey felé. - Hova mégy tőrös? - szolt utánam.

- Oda ahová te nem! - és mentem tovább. Legközelebb csak Cansnél álltam meg. - Van egy zsepid?