Craziest

Untitled Part 4

Az elmúlt napokban nem nagyon csináltam sok mindent. Leginkább tanultam és próbáltam pótolni a lemaradásaimat. Amikből még most is van. A jelek szerint megkaptam a padot is. Minden délután kisétáltam a kapuig és vártam , hogy jöjjön Rex és Max. Nem csalódtam bennük. Minden nap erre jöttek és leálltak velem beszélgetni. Mondtam nekik, hogy ha akarnak akkor a hétvégén bejöhetnek látogatóba, mert minden második hétvégén jöhetnek családtagok, barátok , hogy találkozzanak velünk Remélem, hogy eljönnek. Nincs kedvem apámhoz és az új családjához.

- Na hogy állsz a tanulással stréberkém. - ült le mellém Cansey a rozoga fa padra.

- Szarul. Van meg tíz oldal matekom és három oldal angolom. Kész káosz az egész. - morogtam, majd dühösen becsaptam az angol füzetemet.

- Nyugi - tette a kezét a vállamra. - Holnapra minden tökéletesen kész lesz és remélem nem terveztél semmit szombat estére mert buliba megyünk. - mosolyogta. Kérdőn néztem rá

- Ki tartja?

- Corey. Nagyon jó lesz. Lesz pia, fű, zene meg még karaoké is . - lelkesedet. Nekem a fű hallatán már elment a kedvem.

- Nem is tudom Cansey. Baj is lehet belőle....

- Jaj ne csináld már. Senki nem jön rá. - vágott közbe.

- Nem azzal van a bajom, hogy valaki megtudja. Hanem a fűvel. Régen volt vele bajom...és

- Jó oké átgondolom. A fiúk jönnek holnap? - terelte a témát amiért hálás voltam.

- Azt hiszem. Nem tudom. Neked jönnek a szüleid?

- Tudtommal igen. Neked?

- Nem hiszem. Anyám Magyarországon lakik, apa meg apa. Új családja van. - vontam vállat. Cansey hümmögött egyet majd ment a pszihológushoz. Összepakoltam a cuccaimat és felmentem a szobámba. Egy ideig csináltam a matekot. Vagyis próbáltam, de a végén annyira felbosszantott, hogy elhajítottam a könyvet a szoba egyik sarkába. Felálltam és kerestem egy sört. Közben kopogtattak az ajtón. Nagy sóhaj kíséretében nyitottam ki és szembe találtam magam Damiennel.

- Mit akarsz seggfej? Megint bántani?- kezdtem köszönés nélkül.

- Haha vicces vagy tőrös. Nem is bántottalak. - fonta össze a mellkasán a karját. Felhúztam a pólóm ujjait így láthatóvá váltak a lila kéznyomok amiket ő okozott. - Mi a fasz? - kerekedett el a szeme

- Ez te a fasz. Ez a te kéznyomod. Megint meg kérdezem mit akarsz Damien? Ha semmit menj és nyald ki a barátnőd jobbik felét. - dőltem az ajtómnak.

- Honnan tudsz róla? - hitetlenkedett.

- Az mindegy. - már zártam volna be az ajtót mikor bedugta a lábát.

- Hoztam neked valakiket. - felelte csendesen. Kérdőn néztem rá mire felbukkant előttem Max es Rex. A nyakukba ugrottam.

- De jó, hogy be tudtatok jönni. Köszönöm. - suttogtam.

- Bármikor szivi. Megmutatod a titkos barlangodat?- viccelődött Rex

- Persze gyertek be. - ahogy kimondtam már bent is voltak. Én is besétáltam de mielőtt becsuktam volna az ajtót Damienre néztem. Kérdőn vonta össze a szemöldökét. Halványan elmosolyodtam - Köszi, hogy felhoztad őket. - becsuktam az ajtót. Rex a laptopomon csinált valamit Max pedig a kajáimat nézegette.

- Van valami rágcsád? - csámcsogta. A kezében egy megrágott almát tartott. A szememet forgattam.

- Éhesek vagytok?- egyszerre bólintottak.

- Gyertek menjünk le az ebédlőbe. - felvettem a bakancsom és letrappoltunk a kajáldába. Nem voltak sokan szerencsére, de az egyik aszalnál észre vettem Canseyt egy srác társaságában. Vettünk valami ehetőt majd elfoglaltunk egy asztalt. A fiuk csak mondták a magukét, hogy milyen király ez a hely, meg hogy vezessem őket körbe. Megettük a szendvicseinket és kivittem őket az udvarra. Elmondtam mi hol található majd lementünk a focipályára. Én leültem a fűbe a fiuk követték a példámat.

- És mióta vagy ide bezárva?- kérdezte Max

- Egy hete- tépkedtem a füvet.

- Meddig?

- Még két évig- motyogtam. Nem volt a legkedveltebb gondolatom, hogy meg itt rohadok egy darabig. Éles kuncogásra lettem figyelmes. Felkaptam a fejem és a szem egyből megtalálta a hang forrását. Emma és Damien egymásba gabalyodva jöttek a lelátó felé. Na én nem fogom végig nézni, hogy kúrja meg a csajt az biztos. Fogtam magam fel álltam és a temető felé sétáltam.

- Mia várj már meg minket. Hová sietsz ennyire? - loholtak utánam a fiuk.

- Nem fogom végig nézni, hogyan basznak. Damiennel már így sincs jó kapcsolatunk és ha meg megtudná, hogy láttam is na az végleg betenne mindennek. - hadartam miközben kinyitottam a súlyos kovácsolt vas kaput.

- Hova megyünk? - kérdezte Rex

- Ez a temető. Itt tartják az elzárások nagyját. Elég csendes egy hely tetszeni fog nektek. - volt ott egy családi sír. Arra ledobtam magam és újra rágyújtottam

- Ez nem számít valami etikusnak, hogy egy síron fetrengesz- húzta el a száját Max.

- Tudod itt pont leszarják az etikát. - úgy fordultam, hogy a hátamat a sírkőnek támasztottam a lábaimat pedig magára a sírra helyeztem. A fiuk inkább a földet választották. Ők tudják. Sötétedésig kint voltunk majd elkísértem őket a hallba mert ideje volt, hogy haza menjenek. Elköszöntünk egymástól és én elmentem Canseyhez. Kopogtattam az ajtaján és vártam, hogy ki nyissa. De nem jött senki.

- Cansey az előbb ment el. A testvére kikérte, hogy elvihesse vacsorázni - állt meg mellettem egy fiú akit azt hiszem Lewisnek hívnak.

- Kösz, hogy szóltál. - és ott hagytam. A szobámban már nem csináltam igazából semmit. Kapcsoltam egy filmet és arra el is aludtam.

|