Beköszöntött az ősz, s lágy szél fújta meg az arcom,ahogyan kiléptem a fehér bejárati ajtón. Óh igen, vége a nyári szünetnek, s végre láthatom barátaim, és azt akit egész nyáron nem tudtam kiverni a fejemből...Márkot.Ezt a gondolatmenetet sem tudtam elfeledni, egészen addig, amíg be nem léptem azon az enyhén koszos iskola ajtón, s végig nem sétáltam a futkározástól kopott iskola kövén.
Csak mély lélegzet,mielőtt megszólalsz! Semmi feszültség! Hisz mi baj lehet? Ez csak a suli!! Utolsó mély sóhaj:
-Újra itt!-szólaltam meg a baráti körbe belépve.
-Rebeka!!!-ugrott az ölembe Barbi, Reni és Laura.
-Neked is szia...-motyogta az orra alatt Zita,mint mindig: mély utálattal, felém tekintve.
Zita csatlósai, azaz Bia és Bogi, csak egy lágy sziával köszöntöttek.
S most jön az átlagos, éveleji beszélgetés, hogy kinek hogyan telt a szünete, meg blah, blah, blah...Kit érdekel?Őket se izgatta,hogy mi volt velem, csak Renit,Laurát és Barbit...Engem ez a dolog nem érdekelt, én csak fél szemmel figyeltem, hogy mikor jeleik meg az iskola küszöbén Márk.
Később arra lettem figyelmes, hogy a nagy bambulásom közepén bővült a kis csapat. Megjött Ági, Csenge és Fanni , akik inkább Bogi seggét nyalták, majd a kilencedikből (eggyel alattunk) Eszti és Dorina, akik Reni osztálytársai.
-Rebi, neked hogy telt a nyarad?-kérdezte Zita.
-Köszönöm jól,és neked?
-Most mondtam el.
Nyugi, nem fogod ezen felidegesíteni magad...NYUGI! Így lehiggadva,kezemet feltartva, kúltúráltan válaszoltam:
-Általában szokás visszakérdezni...-és ezzel be is fejeződött a mi kis csacsogásunk, majd stíröltem tovább az ajtót.
Majd egy ajtónyikorgásra lettem figyelmes, ahogyan belépnek a fiúk, fekete-fehérbe öltözve. Tibi az élen, a nagy,kigyúrt testével, s követi Zoli és Karcsi.Majd utánuk betopogott Mark,és az ő bandája. Vili, Dávid és Marci.A pupillám kitágult,s a nap sugara jobban csillogott zöld szemeimben,ahogy megláttam őt.
-Ne bámuld már annyira!-suttogta Barbi mellettem, majd Reni megbökte a kezem,s Márk felé mozdította a fejét. Egy apró bólintással feleltem neki ,hogy én is látom.
-Szia cica!-hirtelen ott termett Vili és köszönt Barbinak,majd egy apró nyakpuszival fejezte ki mély érzelmeit.
-Persze Vili! Ne is köszönj nekünk!-röhögtem el magam.
-Jah,császtok!
Ekkor lépett oda Márk.Nagy és kerek szemeivel alaposan megvizsgált,majd megragadt a tekintetünk egymáson. Jajj,csak el ne vesszek a szép, nagy ,kerek ,barna szemeiben!
-Szia Rebi!-húzta félmosolyra a száját-Jah, és üdvözlök mindenkit újra, ebben a porfészekben!
Úristen! Névre szóló köszönést kaptam! jujjcii! lehet, hogy túl feltűnően bámultam? Nem tudom,de az biztos, hogy elpirultam, mert Tibi és Zoli rákérdeztek hogy mitől piros a fejem, miközben a szokásos kézfogással köszöntöttük egymást.
-Áh, csak melegem van!
-Én is ezt mondanám...- suttogta, visszafogott röhögéssel,mellettem Laura. Majd egy kézbökéssel jeleztem neki,hogy ezt inkább nem kellett volna.
Remélem, hogy ezt nem hallotta meg senki a környezetünkbe! Azért bírom a kis Laurácskám humorát! Majd intett az ügyeletes tanár,hogy ideje lenne az ünnepségre besorakozni. Nem vártunk sokat, ismertették az előrelátható terveket, majd meghallgattuk igazgatóúr hosszú, unalmas beszédét, amit szerintem kényszerítés nélkül senki sem hallgatna végig. A fárasztó beszéd után közölték,hogy három óra meg lesz tartva.Remek! Azt hittem,hogy beszélünk egy kicsit az osztálytársakkal az évnyitó után, majd mindenki mehet a dolgára.Viszont ez nem jött össze, pedig jó lett volna még egy részt megnézni a kedvenc sorozatomból, a Fucking it-ből a koliba.
Az egész suli ványszorogva ment fel a korlátba kapaszkodva az emeletre. Szerencse, hogy nem rendes órát tartanak az első nap,hanem csak három órányi osztályfőnökit, hogy ismertesse velünk ofő az elvárásait és a csodálatos órarendet. Az osztályterembe beérve mindenki elfoglalta a szokásos helyét, azaz én beültem Barbi mellé a középső sor második padjába. Tanárnő csak beszélt, beszélt és beszélt, untatta az osztály a kritériumaival. Hát ez se engem,se az osztályt nem érdekelte, mindenki mást csinált. Márk, Vili, Dávid és Marci vitatták a LOL szabályit,a jobbolali padsor első két padában,mögöttük Tibi a gyúrásról tartott prezentációt Zolcsinak és Karcsinak,bal oldalt az első két padban Ági ,Fanni és Csenge valami vicces dologról társalogtak,mögöttük Bia kissé Zitáék felé fordúlva a pad alatt szöszmötölt,biztos a telefonján nézett meg egy üzenetet,miközben hallgatta,amit Zita és Bogi beszéltek, mellettem Barbi rajzolt,mögöttem pedig Laura a Sorstalanok című könyvet olvasta. Hogy mit csináltam én? Néztem ki a fejemből az ablakon át,s figyeltem,ahogyan a nap sugara játszadozik a falombon kissé elsárgúlt levelek árnyaival.Közben elmélkedtem az élet nagy kérdésein, például: Miért szögezik le a koporsót? Nah jó, nem éppen ezen kattogott az agyam,hanem azon,hogy vajon milyen izgalmakat rejteget számomra ez az új tanév.
