Ahogyan néztem kifelé az ablakon rá kellett jönnöm,hogy az égvilágon senki sem változott semmit a környezetembe. Márk ugyanolyan helyes, a bandája ugyanolyan kocka, Tibinek még mindig a testépítés a célja, Karcsi ugyanolyan bamba fejet vág, talán Zoli egy kicsit helyesebb. Barbi meg Vili még mindig együtt vannak, aminek nagyon örülök, hisz a barátnőm boldog, és végre már nem az a full depis csaj. Laura még mindig a könyvek világában él, Fanniék továbbra is szarnak a világra, és mennek Bogi és Zita után, ők ketten meg élvezik azt, ahogy nyalva van a seggük. Őszintén szólva én se sok mindent változtam. Ha belenézek a tükörbe ugyanazt a 158 cm magas, barna, derékig érő hajú, a remény sugarától csillogó zöldszemű lányt láttam, tavalyról, aki makacs,s nem hagyja magát megértő, de néha ellenszenves, aki egész nap mosolyog,közben belülről összetörik egy fiú miatt.
-Rebi! Te rengeteget változtál!- szólalt meg Zoli a hátam mögött,olyan hangerővel,hogy az egész osztály számára hallható volt ez a kijelentés. Még tanárnéni is megállt a mondandójával. Köszi Zoli! Pont most vitatom meg magammal, hogy nem változtam semmit,erre te jössz a hülye kijelentéseiddel...
-Tényleg? Mégis miből gondolod ezt?- kérdően felé fordítottam a fejem.
- Háát olyaaan... szép vagy!- eléggé nehezen nyögte ki, de nem is lepődöm meg ezen, mert Zolika nem szokott ilyet mondani.
És most jön az, hogy az egész osztály felém fordul, s engem bámul, majd lágy bólogatással jelzik, hogy Zolcsinak igaza van.
-Háát okay... Biztos...- fordultam vissza meglepetten az eredeti pozíciómba.
- Komolyan szép vagy Rebekám!- szólalt meg tanárnő- Nah, de most már örülnék neki, ha a kis csokilesőtöket bezárnátok, és rám figyelnétek!
Nah jóóó. Az még oké, hogy a tanár azt mondja rám, hogy szép vagyok, de hogy Zolika! Nem akarja megtakarítani a szemüvegét? Én szép?? Pff... két külön fogalom! Hagyjanak már ezzel a mondattal, semmit sem változtam, csak esetleg hosszabb lett a hajam.
Editke néni kijelentése után késztetést éreztem arra, hogy megnézzem mi folyik ott hátul, Bogiéknál, s pont sikerült elkapnom azt a pillantását Zitának, amikor éppenséggel forgatta a szemét. Okay! Inkább nem veszek fel szemkontaktust... Átfordultam a másik irányba, Márk felé. Király! Pont engem néz. Viszont vele már sikerült felvennem a szemkontaktust. Körülbelül két percig sikerült megszakítás nélkül figyelni egymás pislogásának számát. Mindkettőnknél megjelent az a bizonyos zavarba jöttem mosoly, majd ezt a ceremóniát a csengő megszakította. Felállt, s vetett rám egy vágyról árulkodó kacsintást, amire én a számat görbületre húztam. Hmm... ilyen se volt még! Csak úgy száguldoztam kifelé a teremből, örömömbe. Már az aulába jártam, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki utánam szalad és kezét a vállamra teszi, jelezvén, hogy figyeljek rá.
-Rebi!- szólalt meg Márk hangja mögöttem, kissé lihegve a futástól.
- Igen?-Lassítva tempómon fordultam felé.
- Amit mondott Zoli...- nyelt egyet, kissé feszültnek látszott, így próbáltam egy kicsit szóra bírni.
- Tudom, tudom! Szerintem is nagy hülyeség...
-Hát öm... izé...nem, igaza van!- kicsit úgy tűnt, mintha zavarba lenne.
- Igazán?- meglepődöttségemet egy mosollyal lepleztem, és felhúztam a szemöldököm.
- Igen!- Határozottan válaszolt. Viszont az imént kiosztott könyvek, melyek befedésre várnak, kicsúsztak a kezemből, és a földre estek. - Oh , jajj!
-Várj! Hagy segítsek! – nyúlt a földre a könyvekért, majd mikor felszedtük az összeset egyszerre álltunk fel és mélyen belenéztünk egymás szemébe.
- Köszönöm!- pirultam el. – Szóval akkor te úgy gondolod, hogy én szép vagyok?
- Izé... igen- egy kis szünet- plusz még csinos is!
- Huff. Hát ez új!- röhögtük el egyszerre magunkat ,majd a nevetést megszakítva:- Mégis miből gondolod ezt?- Életemben először láttam Farkas Márkot elpirulni.
- Nehéz ezt megfogalmazni...- és a drágalátos barátnőm, Reni megfogta a kezem és erősen elhúzott Márk társaságából. Alig bírtam lépést tartani a kis szőkeség hosszú léptei után. Majd Márk felemeli a bal kezét, és utánam kiabál:
- Majd folytatjuk!- az egekbe emelt kezét a tarkójára helyezte, s ezt vakargatva indult meg a kijárati ajtó felé a haverjaihoz.
Reni egy kicsit zavartnak tűnt. Addig húzott a kezemnél fogva, amíg ki nem értünk az udvarra.
-Mond, mi baj?
- Figyu már! Igaz muszály felvenni egy sportot, és minden nap foglalkozni vele egy órát, mindennapos tesnevelés helyettesítőnek? Mert Esztert és Dorinát a gólya tábor óta próbálom meggyőzni erről.
-Igen, de ezt már mondtam nekik is. Meg miért nem kérdezték meg az ofőtöktől?
- Megkérdezték, de azt mondta a tanár hogy ezt a tesi tanárral rendezzük el. Meg ugye ma fogtok minket megszívatni, mert ha igen, akkor légyszi kímélj meg!
-Jó, jó, nyugi van!- röhögtem el magam- Amúgy igen, ma lesz .
-Hallod, amúgy tudod mi idegesített fel?
- Nah! Micsoda?
- Kitalálták Esztiék, hogy a fecskeavatón legyünk közmunkások. Hát én biztos, hogy nem fogok annak öltözni! Ilyen kis kantáros nacit biztos, hogy nem veszek fel! Még my little póninak is hamarabb beöltözök, mint annak!
- De ezt csak Eszterék beszélték, nem?
- Hát de.- mondta egy kicsit nyugodtabb hangerővel.
- Akkor meg mit izélsz? Az osztályon múlik, nem rajtuk!
- Hát ne is!
- Amúgy jó köcsög vagy!- jelentettem ki nevetve.
- Tudom, de miért?
- Nem láttad kivel beszéltem?
- Te beszéltél valakivel?- húzta fel a szőkés szemöldökét, és röhögte el magát.
- Igen! Méghozzá Márkkal, te szemét!- böktem meg a vállát.
- Úristen! Bocsi! Bocsi! Bocsi!- tette a kezét a vállamra- Eskü csak téged láttalak!- majd csapkodott a kezével, mint egy retardált fóka .- és te hagytad, hogy untassalak... Mesélj már!- fordította komolyabbra a dolgot.
- Volt más választásom? Úgy elhúztál, mintha az élet nagy kérdéseit szeretted volna velem megvitatni .- mosolyodtam el, majd eszembe jutott, hogy még a könyveim mindig fedésre várnak .- Közben sétálhatnánk a koli felé!
- Jó, de mesélj már!!
- Szóval órán Zoli azt mondta, hogy szép vagyok, meg hogy én megváltoztam ,én meg ez a: most ez mit érez? fejjel néztem magamba. Majd aktív szemezésbe kezdtem Márkkal, és szerintem ő is zavarba volt, velem együtt. Utána Márk ahogy kicsengettek odaszaladt hozzám azzal, hogy Zolinak igaza van, és én szerencsétlenségemben elejtettem a könyveim, és segített összeszedni, utána meg felálltunk,és mélyen egymás szemébe néztünk. Én meg, Úristen! Mindjárt elolvadok! De érted? Én meg Farkas Márk! Utána meg nevettünk, meg minden! Ahh! Annyira szép mosolya van! Erre meg jöttél te, és pont akkor húzol el, amikor jobban kifejtette volna, hogy miért gondolja azt, hogy én szép vagyok.
- És miért mondta azt, hogy szép vagy?
- Hát nem érted, hogy pont akkor húztál el?- néztem rá értetlenül.
- Jaaah - száját mosolyra húzta- Bocsi!- húzta lejjebb a fejét, mintha elszégyelte volna magát.
- Látszik szőke vagy!- nevettem fel.
- Hahaha! De ez szerintem jelent valamit!- nézett rám komolyan.
-Ahj! Hagyjál már te is a hülyeségeiddel!- löktem arrébb magamtól.
Ahogyan sétáltunk a kolesz felé figyeltem, ahogyan az út mentén magasba nyúló fák hullajtják sárga leveleiket, s az éppen hulló levelek árnya hogyan jelenik meg, majd tűnik el a földön. Egy piros levelet alaposan szemügyre vettem, majd követtem addig, amíg egy tócsába nem hullott. A pocsolyában tükröződött a magas épületek képe, s a fejemben egy játékos gondolatban beleugottam a még fel nem szárdt vízbe. De nem vagyok én már gyerek! Elvégre 16 éves vagyok, és tizedikbe járok, egy puccos gimnáziumba és mondhatni, hogy ,,érett" nő vagyok. Érett testhez érett gondolkodás kell!
A kollégium barna ajtaja ugyanolyan kopott, mint tavaly, de az épületbe belépve rá kellett jönnöm,hogy ezt a helyiséget felújították. Remélem, hogy a szobákat is!Reni elment megkérdezni, hogy melyik szobába osztották be. A hatodik emeletre felérve kinyitottam az egykori szobám ajtaját, és azon kaptam a fejem ,hogy fel lett újítva. Csodálatos! A falon végre nincs az a vörös rúzzsal felrajzolt szívecske Barbi ágya fölött, mert a fal le van festve egy vagy két fehér festékréteggel. Az ágyakon bőröndök vannak szétdobálva, tulajdonosai sehol. Oh még egy ágy van a szobában!
-Úgy tűnik szobatársak leszünk!- szólalt meg Reni a hátam mögött, a bőröndeit szorongatva.
-De jó! hogy hogy?
- Hát a többi szobában már nincs hely, szóval én kérvényeztem, hogy hozzátok tegyenek.
- Jól tetted! Pakolj le, gondolom az a te ágyad. – mutattam az üres ágy felé.- Ez itt melletted az én ágyam- helyeztem át mutató ujjamat a frissen szigetelt ablak bal oldali részére, majd átmozdítottam a jobb oldalira- Ez a Barbié, ez meg itt mellette a Lauràè.
- A te ágyadon miért nincs bőrönd? –dobta le a táskáit az ágyára.
- Unokatesómnál hagytam az évnyitóig, majd elmegyek érte.
- Most már értem. Nem jössz le a többiekkel enni?
- Nem vagyok éhes.
- Én attól még megkóstolom a kosztot!- és ezzel kiviharzott a szobából.
Elfoglaltam a helyem az ágyamon, és végre elkezdtem a könyveimet befedni. Fedés közben ránéztem Reni táskájára, és egy szép emlék jutott eszembe a táskán lévő foltról. Emlékszem, hogy a balatoni táborban sikeresen leöntöttem málna szörppel, annyira röhögtünk. Milyen régen is volt már! két évvel ezelőtt... Olyan gyorsan telik az idő, és ebben a rohanásban alig van idő élvezni az életet. Most ,hogy készen vagyok kihasználnám az időt, élvezném az életet egy tábla csokoládé társaságában. Szóval elmegyek a boltba.Megvettem a csokoládét, majd leültem egy padra, és élveztem a gyönyörű naplemente színárnyalatait, és lestem azt , ahogyan az égbolton felváltja a meleg napot a hideg hold apró, pici csillagaival.Majd a kollégium ajtajába megtekintettem az uncsimat, Ricsit a bőröndjeimmel. Gyorsan odaszaladtam.
-Halika!- nyomtam két puszit az arcára. – köszönöm, hogy elhoztad!
- Nincs mit! Minden oké?
- Persze!
- Nah,akkor nem is zavarok, mert várnak a haverok.-igazította meg az ingét, majd tolta feljebb a szemüvegét.
- Rendben! Szióka!- öleltem át- Köszi még egyszer! Vigyázz magadra!- intettem felé.
- Mégis mi történne velem 16 évesen?-tárta szét kezét a teste előtt.
Felcipeltem a cuccomat az emeletre. A szobában már bent voltak a lányok. Laura épp zuhanyzáshoz készülődött, a másik két lány, azaz Barbi és Reni pedig még pakolta ruháit. Hát én majd holnap pakolok, fáradt vagyok! Megmosdom és lefekszem aludni. Így megkértem Laurát, hogy várjon meg. Jól esett az a hideg zuhany! Lefekvés előtt még megnéztem a facebook-om, de semmi érdekes nem volt rajta, szóval hamar letettem a telefonom. Még mielőtt elvonultam volna a tudat alattim titkos álom szobáiba, gondolkodtam azon , hogy mi történt ma Márk és köztem. Lehet, hogy igaza van Reninek? Jelentene ez valamit? Annyira képtelennek találom. Mindenesetre maradjunk annyiba, hogy ez egy hosszú és mozgalmas nap volt, tehát pihenésre van szükségem.
