- Hallod Rebi! Ma én Vili, meg Márk felmegyünk a városba,mert Márk akar venni valamit, de már nem emlékszem,hogy mit. - ébresztett rámugorva drágalátos barátnőm,és keltett fel az én csodálatos kis álmomból.
-Haaaj –ásítottam fel – ami azt illeti régen voltam fent a városba, szóval, miért ne? – csuktam le szemeimet a mondat befejeztével.
- Rebi ne aludj már vissza!- mozgatott meg Barbi.
- Jól van, de akkor szállj le rólam- dobtam le magamról, és ültem fel, majd Renire és Laurára néztem – ti nem jösztök?
- De megyek! – mondta Reni, de Barbi csúnyán nézett rá, mintha nem ezt a választ várta volna, és Reni rögtön kijavította a mondandóját- Ööö...vagyis nem tudok menni, mert ööö...holnap témazárót írok töriből, szóval tanulnom kell.
- Nah és te Laura? –fordultam a vékony, derékig érő barna hajjal rendelkező barátnőm felé.
- Hát öm, én nem tudok menni, mert még be kell fejeznem egy festményt- aham, persze, én meg hülye vagyok Túl sok az ööö! Meg már mióta ismerem őket! nem tudnak nekem hazudni, valami rejtegetnivalójuk van előttem!
-Hát okay, akkor majd kaja után indulhatunk!- és ezzel elkezdtem öltözni.
***
- He! Figyelem mindenki!- kiabálta el magát angol óra előtt Tibi- NAGYON fontos bejelenteni valóm van!- mondta olyan hangnemben, mintha tényleg NAGYON fontos bejelenteni valója lenne- Jövőhéten buli lesz nálam, szóval akinek van kedve az benézhet!
- Azaz október 31.? Mert az esik szombatra.- kérdezte Fanni.
- jah, jah!- ilyen kis házi buli lesz, lesz kaja, pija,zene, meg minden ami kell.
- Szerintem én ott leszek, persze, ha a szüleim is elengednek.
- Ha te is, akkor én is!- nézett rám Márk. Szerintem ez biztos előre ivott a partyra...még hogy miattam akar eljönni...jó vicc!
- Hát ha Rebeka megy, akkor én biztos. hogy nem megyek!- mondta lenézően és gúnyosan egy hang a hátam mögött.
- Figyelj Zita te tudod...nekem mindegy, hogy jössz e vagy sem, de az biztos, hogy ha nem jössz, akkor egy OLTÁRI bulit hagysz ki!
- Még meggondolom- pff...mintha egy ribancnak annyit kéne gondolkodnia azon, hogy most jövőhét szombaton eljön megbaszatni magát, vagy sem...
- Én meghívtam mindenkit, szóval ne mondjátok azt, hogy köcsög vagyok!- emelte két tenyerét a levegőbe Tibi, leülve a helyére,és ezzel a lendülettel az ajtó nyitódott, és belépett a tanár.
***
Leteltek az órák, és bevártuk egymást az aulában Vili, Márk, Barbi és én, hogy együtt mehessünk a második otthonunkba vissza, a kollégiumba. Mi tagadás jó kis társaság ez, bár éreztem némi feszültséget magamba, hisz egy fél délutánt Farkas Márkkal fogok tölteni, Még jó hogy jönnek Viliék is, mert ki tudja, hogy milyen kínos csendek uralkodnának felettünk, ha csak ketten lennénk, és a város kanyargó utcái. Meg hát amilyen csapongó hangulatú vagyok, biztos, hogy tennék valamilyen csípős megjegyzést Zitácskáról.
-Hey! versenyezzünk már!- kijelentette Vili.
- Most ez komoly?- Nevetett fel Barbi- Bújócskázni nem akarsz?
- Ha gondolod bújócskázhatunk is- nézett perverzen Vili Barbira, és húzta közelebb magához.
- Neee, kérlek titeket, hogy egy kicsit türtőztessétek a vágyaitok a bújócskázás iránt!- nevetett fel Márk
- Nah de amúgy mivel is kéne versenyeznünk?- csaptam össze a tenyerem.
- Tehát én felveszem a hátamra Barbit, téged felvesz a hátadra Márk, és futás a koliig- magyarázta Vili halál komolysággal. Érett 16 évesek...
Barbi felugrott Vili hátára, s én Márk hátára. Ha most lenne szárnyam, akkor az örömtől már rég a fellegekben járkáltam volna. Sose voltam ilyen közel hozzá. Karjaim átkarolták a nyakát, s lábaim átfonták izmos testét. Éreztem, ahogy lélegzik, éreztem, ahogyan mozog, s éreztem, ahogy egy apró mosoly tántorodott az ajkain. Mégis mit mosolyog ? Ötöst dobott?Vagy talán élvezte, hogy újra gyerek lehet? Hisz Márk elkezdett versenyezni Viliékkel, hogy ki ér oda hamarabb a kolihoz... nem megy nekünk ez a felnövősdi dolog... s mint az apró pici gyermekek elkezdtek szaladni a kollégium épülete felé. Mikor a bejáratnál jártunk, akkor döbbentem rá, hogy le kell szállnom a földre, az én kis álomvilágomból. Kitisztult az orrom az illatától, s a koli menza szaga telítette el az orromat. Mi tagadás Márk csodálatos illata után borzalmas volt a tökfőzelék szaga... Bementünk az ebédlőbe, s rövid sorbaállás után helyet foglaltunk a szokásos asztalunknál, s békésen elkezdtünk étkezni, egyedül Barbi keresett valamit, vagy valakit a tekintetével. Hát persze, hogy ezt a csodálatos idillt meg kell zavarnia Kovács Zoltánnak!
- Császtok! Vili, Barbi hív titeket ofő!
-Miért?- nézett fel Barbi, mintha számított volna Zoli kijelentésére.
- Biztos megint huncutkodtatok a szertárba!- csúszott ki a számon.
- Nem, nem csináltunk mostanában ilyet, de most, hogy mondod megint megkéne ismételni! Mit szólsz cica?- nézett perverzen Barbira Vili.
- Nah jóóóóó, tereljünk témát!- néztem rájuk- miért is hívja Babiékat ofő?
- Mert van egy biosz verseny, és ara beakarja írni őket, és szeretné velük tisztázi, hogy mikor hol lesz, és hogy mik a feltételek.- felelte átlagosan, de én felevettem.
- Min röhögsz? –nézett rám kérdően Márk.
- Hát az még oké, hogy Vili biosz versenyre, mert Vili jó belőle, de hogy Barbi! Babi annyit ért a biológiához, hogy a fű zöld,és ha végighúzod rajta az ujjad, akkor megvág!- nevettem tovább.
- Biztos, hogy próbára akarja tenni Barbi tudását!- mondta Vili, de Barbiból is kitört a röhögés.
- Nah jó, de azt se értem, hogy miért pont most, amikor kettő után ő itt sincs a suliba, és nem is zavar délután minket?- tettem fel kérdésem Zolinak.
- Hát azt mondta, hogy nagyon fontos.
- Hát, ha fontos, akko fontos! Ne keress értelmet a tanárokban!- tárta szét karjait Márk.
- De így, hogy megyünk fel a városba? Várjunk meg titeket? – szóltam Viliékhez.
- Ne!- vágta rá rögtön Vili, Barbi és Zoli egyszerre. Nah jó, ez egy picit furcsa... Barbi biosz versenyre megy, ezek egyszerre beszélnek, én itt ülök Márkkal, és nagy valószínűséggel kettesben felmegyünk a városba...egy csillámpóni még nem akar elrepülni előttem??
- De miért ne? Biztos, hogy nem tart sokáig, addig meg megtudunk várni titeket.- ezek nehogymár itthagyjaak Márkkal!!!!!
- Mert ki tudja, hogy meddig elhúzódhat. Menjetek be nyugodtan ketten, majd mi akkor bemegyünk máskor. – mondta Barbi, s elkezdtük kivinni az üres tányérokat. Barbi mögöttem állt, s odasúgtam neki.
- Ti most komolyan vele akartok hagyni kettesbe???
- Valld be, hogy te is akarod!- súgta vissza.
-Szeretném, ha nem szeretne mást, mert hát... nah várjunk csak!!!!! Nem is hív titeket ofő, hisz ma utazik el!!! Ti ezt azért csináltátok, hogy mi ketten együtt töltsünk egy délutánt???
- SZIVESEEEEN!- tette le a pultra a tányért, majd kihúzott Vilivel, és Zolival, pacsizva egyet. Tudhattam volna! Bár mondjuk Zolika elég hihetően hazudik, de levághattam volna! MEG MIÉRT NEM UGROTT BE, HOGY OFŐ MA UTAZIK EL??? ez az egész meg volt tervezve! Reggel is, amikor megkérdeztem a lányokat, hogy jönnek e, azért nyögdécseltek!!!! Fhu ha visszajövök, hogy fognak ezek kapni!!!! Meg hát Zoli is benne van ebbe az egészbe! ZOLI!!!!! Nah jó, le kell higgadnom... most három dologra jöttem rá! 1.:A barátaim azt hiszik, hogy hülye vagyok, és nem jövök rá az egészre,és részben igazuk is van, 2.: vagy nekem van különleges képességem, vagy a barátaim tényleg ennyire szaul hazudnak,hogy letudtam venni, hogy valamire készülnek, 3.: EGY EGÉSZ DÉLUTÁNT MÁRKKAL KELL TÖLTENEM!!!!! a barátaim által...ide már tényleg csak egy csillámpóni hiányzik...
- Rebekaaaa! Jösz?- szólított meg Márk.
- Jah, aham, persze, csak egy picit elgondolkoztam.
- Min?- most ezt komolyan kérdezted?? Azon, hogy hogyan fogom kibírni ezt a délutánt veled.
- Csak a biosz házin.- nah és most rájöttem egy negyedik dologra: ennél siralmasabb hazugságot nam tudtam volna kitalálni...ezért jár a diploma! S ezzel a gondolattal kiléptem a városba Márkkal, teljesen magamra utalva... Nincs ki megmentsen, ha valamit elszúrok..ez a délután vagy jó lesz, vagy nem...de az biztos, hogy emlékezetes...
Sziasztok! Itt az ùj rèsz! *-*
Bocsi, hogy eddig nem hoztam, csak nagyon sok dolgom volt...vizsgàk, javítàsok, meg ilyenek...
De remèlem, hogy ez a rèsz is tetszeni fog, bàr most fognak jönni a jobb rèszek!!! *-*
