Mágus Akadémia

Prológus

- Gyere már Sarah az isten szerelmére! Elfogunk késni a mágia óráról.
- Megyek már! Megyek - szóltam, és Tiffanyval az oldalamon elindultunk a terem felé.

Jut is eszembe. Elfelejtettem bemutatkozni. Az én nevem Sarah Lockwood, ez pedig itt a mágus akadémia. Azt hiszitek őrült vagyok. Ugye? Nyugi. Mikor nekem mondták előszőr én is azt hittem hogy meghibbantak. Hogy hogy kerültem ide?

~visszaemlékezés~

- Hazaértem! - kiáltottam, majd beljebb léptem, és becsaptam a bejárati ajtót.
- Hali kicsik milyen volt a suli? - kérdezte kíváncsian anya, mire oda mormogtam neki egy "semmi különös"-t, majd felrobogtam a lépcsőn, és egyenesen a szobámba vettem az irányt. A táskámat levágtam a földre, majd ráhuppantam az ágyra.
Alig feküdtem pár percet, mikor valami elkezdte szúrni a hátamat. Felültem, hogy megnézhessem mire sikerült ráfeküdnöm. Az ágyon egy boríték hevert, kezembe vettem, körbe forgattam, majd megnéztem kitől jött.
- nincs rajta név. Fura. - még egyszer megvizsgálták a borítékot, hátha csak nem vettem észre, és amikor megbizonyosodtam róla, hogy tényleg semmi nyoma a feladónak, kibontottam.

Levélen:

Tisztel Sarah Lockwood!

Gratulálunk felvételt nyert a mágus akadémiára.
Kíván beiratkozni?
Igen. Nem.

- áh. Biztos csak valaki fogadásból küldte. Ez egy nagy baromság. - mondtam, majd poénból bekarikáztam az igent, és kidobtam a kukába. Leültem az íróasztalnál lévő székre. - bár, tök vicces lenne, ha tényleg létezne ilyen. - és elkezdtem írni a házimat.

~3 órával később~

Már sötét volt. Az ágyamon feküdtem, és egy könyvet olvastam, amikor megszólalt a telefonom. SMS-t kaptam.

SMS:

Ismeretlen: Találkozzunk a parkban. MOST!

Én: NEM! Ki vagy te?

Nem jött válasz. Lassan felálltam az ágyamról, felkapta egy fekete kapucnis pulcsit, és zsebre vágtam a telefonomat. Leosontam a konyhába, (mert anya korán szokott lefeküdni, már aludt,) kihúztam az evőeszközös fiókot, ki vettem egy kis kést, és egyik kezemben a késsel, másik kezemben a telefonommal, kiléptem a házból.

Jó jó, tudom, ki az az idióta akinek ha valaki, (akiről azt se tudja ki az) azt mondja menjen le a parkba az éjszaka közepén, elmegy oda. De nézzétek az én szemszögemből. Rohadt kíváncsi voltam, nem mellesleg vittem magammal egy kis kést. Mégis mi bajom lehetett volna? .... Na jó, tudjátok mit? Inkább ne vitatkoztunk, figyeljetek, és majd megértitek.

Mikor odaértem, már olyan este tíz felé járhatott az idő. Nagyon sötét volt, a felhők eltalálták a holdat, valamint a csillagok se ma voltak a legfényesebbek. Senki sem volt ott. Sokáig pásztázta a környéket, s miután semmit nem láttam, leültem a szökőkút szélére. Körülbelül tíz percen keresztül vártam, amikor úgy döntöttem, hogy ez is hasonló volt a délutáni tréfához, így felálltam, és szándékoztam elindulni hazafelé.... Egyszer csak egy feketecsuklyás ember lépett elém. Megijedtem, és magam elé kaptam a kést. azonban a csuklyás alak befogta a számat, és kézen ragadott. Kántálni kezdett valami idegen nyelven. Hirtelen egy varázskör szerűség jelent meg a lába alatt. Megijedtem, és kapálózni kezdtem, de az idegen erősen tartott, és nem hagyta abba a kántálást.

~visszaemlékezés vége~

Ennyire emlékszem. Ezek után egy idegen helyen ébredtem, betakarva egy ágyban. Miután kikászálódtam, megláttam egy levelet. Felkapta, és azonnal olvasni kezdtem.

Levél:

Kedves Sarah!

Üdvözlünk itt a mágus akadémián. Mivel meghívásunkra igent mondtál, így tegnap este elment érted az egyik emberünk, és elhozott ide. Reggel 10-kor kezdődik az eligazítás. Ott mindent megtudhatsz.

~Levél vége~

Ezek után mindent elmagyarázták, még ismerkedtem egy lánnyal akivel most barátok vagyunk. Ez két hete volt. Most pedig éppen mágia órára igyekszünk. Úgy hogy én rohanok is. Na hali!