A felejthetetlen (M.C. FF.) ^Befejezett^

~11~

Másnap délután éppen haza fele mentünk amikor az egyik pirosnál Hazza megállt. Ezzel nem is lett volna baj hisz ez így normális. De amikor balra pillantottam nem hittem a szememnek. Ugyan is a barátom (!!!!) az egyik csajjal a suliból smárolt az én(!!!!) kedvenc kávézómban.
- Na neeem. Ez nem lehet igaz. - morogtam dühösen.
- Nanc ugye nem néztél balra? - motyogta Niall.
- Óóó dehogy is nem- nyitottam ki az ajtó aztán kiszálltam a kocsiból és gázoltam a túl oldalra.
- Helló- szakítottam meg a "szerelmes pár" csókját mire Mikey össze rezzent.
- Nancy ez nem az amire... go.. gondolsz- dadogta.
- Óóó akkor mire véljem?- tettem csípőre a kezemet.
- Te kivagy? Drágám ki ez? - nyávogta.
- Ő itt...- kezdte volna a "fiúm" a hazudozást.
- Barátnője vagyok. Nancy- nyújtottam a kezem.
- A barátnője? Mikey azt mondtad hogy csak is engem szeretsz. Tudod tegnap éjszaka. Tudod..- vinnyogta.
- Nancy kérlek hallgass meg! - állt fel a helyéről és kezét a derekamra téve próbált arrébb húzni.
- A rohadt életbe Clifford. Szerettelek érted?! Szerettelek. Ritkán van olyan hogy nem vagyok valakivel paraszt és te kivétel voltál. Én tényleg szerettelek. Sőt most is szeretlek. - próbáltam meg emberelni magam de a könnyeim patakokban folytak le az arcomon. És nem érdekelt hogy mindenki minket nézett.
- Nanc én is sze... sajnálom- akart volna megölelni de ellöktem magam én neki álltam szaladni. Pár utcával arrébb megálltam egy háznál pihenni.
- Nancy- hallottam egy ismerős hangot mögülem, aztán óvatossan hátra pillantottam. Ashton volt. - Szia, hát te? Sírtál?
- Szia Ash. Nem. - hazudtam de tudtam hogy úgyse veszi be.
- Mi történt? - ült le mellém a lépcsőre.
- Nem akarok pletykálni.- vontam meg a vállam.
- Naaa. Köztünk marad.- nézett rám.
- Mi marad köztetek? - lépett ki az ajtón Luke majd Cal.
- Amiért Nancy sír- mutatott rám Ash.
- Na halljuk- ült le mögém Luke és a kezét combjára támasztva figyelt. Cal is így tett.
- Mikey megcsalt- hajtottam le a fejem.
- Hogy mi? - nyögte ki Luke.
- Egy csajjal csókolózott. A saját szememmel láttam. - szökött újra könny a szemembe.
- Sajnálom. Nem hittem volna ezt Mikeyról. - simította meg a hátam Cal.

Hétfő. Bleh utálom. Főleg frissen megcsalva. Felkentem magamra egy szolid sminket , felvettem egy szürke pólót egy picivel sötétebb szürkébb nacit.
- Jó reggelt. - köszöntem a mint kiderült üres háznak ugyanis a hűtőn ez az üzenet állt.

"Szia Pöttöm!

Elmentünk Clarával apád elé Los Angelesbe. Hazza Tommonál aludt. Vigyázz magadra puszi, anya"

Fogtam egy almát és elindultam a suliba. Oda érve Lua és Gigi támadott le.
- Tényleg megcsalt az a szemét láda? - hadarta ingerülten Lua.
- Ühüm- néztem döbbenten.
- Óóóó hogy a kutya meg a macska füle- csettintett Gigi. Igen, utál trágár szavakat mondani.
- LoL- nevetek.- hagyjuk is inkább menjünk az órára mondtam majd elindultam a terem felé.
4 órát kellett Mikey mellett töltenem. Nem szólt hozzám. Én se hozzá. Nem kért bocsánatot. Én se tőle. Nem tette rá a kezét a combomra. Én se fogtam meg a kezét. Pedig iszonyúan hiányzott. De ahogy láttam a csajjal se volt habos torta kapcsolata ugyan is nem is beszéltek. Aztán végre eljött az ebéd.
Szokásos helyünkre ültünk csak annyi kivételével hogy szinte senki se beszélt Mikeyval.
- Na most már tudod hogy milyen érzés megcsalva lenni.- lépett hozzám Kendall.
- Miért te tudod?- ingattam a fejem.
- Igen Harry pont azt csinálta velem!!! És megérdemelted!!! Mert azoknak a buziknak is te segítettél hogy össze jöjjenek!!- üvöltötte mire az egész ebédlő minket nézett. Nekem a buzi szó hallatán elborult az agyam. Elé álltam és én is üvöltöttem.
- Ne mondd azt hogy buzi!!! Melegek érted!!! Nem nevezheted így őket.
- Óóó szóval nem?! - nevetett gonoszan. - Figyelem Hazza és Tommo buzik- fordult körbe az ebédlőben. Na erre aztán már nem bírtam magam tartóztatni. Megfogtam a haját majd a hajánál fogva elrángattam a legközelebbi lánymosdóba. Ott belöltem az ajtón.
- Nem buzik értsd meg! És nem megcsalt! Nem is jártatok! Csak illúzió volt! Kihasználtál azt mondtad a barátnőm vagy közben pedig a bátyámmat lested. - erre már nem mondott semmit én pedig kiviharoztam a mosdóból be az ebédlőbe az ebédlőből pedig ki a suliból. El messzire!