Isteni szerelem

10. fejezet

Előttem lebeg óriási dicsfényben. Arcán angyali mosoly ül. Gyönyörűbb, mint valaha.

-Hádész... a bosszú további erőszakot szül. Bár én meghaltam, de neked élned kell.

Kissé meg rökönyödök.

-Ne- nem maradhatsz velem? - kérdezem lefelé görbülő ajkakkal. Az ő aurája kissé elsötétült és megrázza a fejét.

-Sajnos az én életfonalamat már elvágták. Többé nem térhetek vissza. -szóval vége.

Ennyi jutott nekünk. Többé nem ölelhetem, csókolhatom vagy tarthatóm a karjaimban. A lábaim felmondják a szolgálattót és összecsuklok. Elém röppen, majd könnyes szemekkel rám pillant. Legalább te ne sírj! Zokogás tör ki belőlem, ő pedig gyengéden átölel. Kissé megszorít, majd eltartva magától egy utolsó, édes csókot lehel az ajkaimra.

-Akárkit is találsz magad mellé... az egy nagyon szerencsés ember lesz. Mindig vigyázni fogok rád! - a fülemhez hajol és belesúg valamit, majd halványulni kezd.

-Ne! ...kérlek ne! CUPIDO! - kapok utána, de már csak az üres levegőt markolom. Csendesen sírók tovább. Elvesztettem életem szerelmét. Kissé összeszedem magam és hazabotorkálok. Bedőlök az ágyba és magamhoz szorítok egy párnát. Túlságosan átvette azt az édes illatot ami Cupidoból áradt. Úgy érzem elhagyott az élet. A szívem üresen kong,.. ahogy vele együtt az egész bensőm. Csöndben zokogva szorítom a párnát és szerelmem utolsó mondata visszhangzik a fülemben:

"Ha újjászületek.. találkozunk újra."

...én örökké várni foglak.

Szerelmem.

Megfordulok szép lassan, de nem az fogad amire számítok. Talán egy szellem, vagy egy zombit vagy nem is tudom. De aki előttem áll.. az határozottan emberi. Bár kissé megváltozott, biztos vagyok benne, hogy ő az. Haja kissé sötétebb lett, de még mindig szőke, a szeme majdnem teljesen fekete, a szárnyai pedig sokkal nagyobbak mint voltak, de az is fekete.

Az Alvilág hatása.

Lassan közelítem meg. Mi van... ha ez csak egy álom? És ha fölébredek újra halott lesz? Ám mikor hozzáérek az arcához, ő pedig felsóhajt és ráteszi a kezét az enyémre rájövök. Ez igen is valóság. Azonnal magamhoz húzom és megölelem, a fejem pedig a nyakába hajtom és beszívom édes illatát. Majd kissé eltartom magamtól és lágyan megcsókolom, beleadva minden érzelmem. Mikor elszakadok tőle ismét a karjaimba veszem.

-Jól jegyezd meg Zeusz... ha még egyszer Cupido közelébe mész... Nem állok jót magamért. - vetem oda fagyosan az ég felé. Tudom, hogy hallja, még akkor is ha nem reagál. Lassan odamegyek az ágyamhoz és lerakom rá.  Mellé fekszem és szorosan ölelem magamhoz.

-Azt hittem elveszítettelek - súgom a nyakhajlatába - azt pedig nem éltem volna túl... Cupido... szeretlek.. - csend. Hirtelen felém fordul és megcsókol.

-Én is szeretlek. - súgja mosolyogva. A szívem hatalmasat dobban. Boldogan szorítom magamhoz.

-Örökké veled leszek. - jelentem ki.

-Ígéred? - kérdi édesen.

-Ígérem. - puszilom meg a homlokát.

Majd ígéretünk jeléül összefonjuk a kisujjainkat.

Ám ekkor bevillan! Ez nem lehet Cupidó, ez nem lehet Ő! Mikor halála után lehoztam a testét az alvilágba az teljesen megváltoztatta. Ez az én birodalmam, ami azt jelenti, hogy itt az van amit én akarok. Itt az én vágyaim, a kívánságaim válnak valóra. A testébe is csak egy kóbor lélek költözött, aki a vágyaim megtestesülése. Ő nem a kedvesem. A szerelmemet el kell felejtenem.

Őrökre...