Isteni szerelem

8. fejezet

Mint már említettem próbálom megemészteni a dolgokat, de Hádész ajkai a nyakamon minduntalan elvonják a figyelmemet. Nyakamról áttér a mellkasomra és nyelve egyre lejjebb kalandozik. Halkan sóhajtozom alatta. Lehúzza a tógámat, de nem habozik, rögtön a szájába fogad. Basszus... Hádész nyelvtechnikája mindent visz. Remegő kezekkel túrok a hajába és húzom fel magamhoz.

-Nehm akarom... hogy így legyen vége. - súgom az ajkaira kissé pihegve. Átfordítom magunkat - most én jövök!! - Nyalom meg az állát.

Végignyalok a nyakán, majd puszikkal hintem be felsőteste minden négyzetcentiméterét. Közben szép lassan elkezdem ringatni a csípőmet. Felülök és végig a szemébe nézve kissé el nyújtott nyolcasokat írok le a csípőmmel. Egész testében megfeszül, mélyeket lélegzik. Legszívesebben a matracba döngölne de nem teszi. Lehúz magához és hevesen megcsókol, miközben megérzem egy ujját magamban. Viszont én annyira fel vagyok izgulva, hogy azt se vettem észre, hogy három ujjal tágít. Kihúzza az ujjait, én pedig megfogom, immáron kőkemény... tagját és magamba vezetem. Istenem de jó érzés ahogy kitölt belűről. Egy reszketeg sóhaj hagyja el az ajkaim, majd megmozdulok. Először lassan, majd ahogy szokom, egyre gyorsabban. Hirtelen megmarkolja a csípőmet és felül.

-Nagyon megbánod, hogy hergeltél. Mert most úgy megraklak drágám, hogy a nevedre sem fogsz emlékezni - harap rá az ajkamra. Én csak mosolygok.

-És? Mi tart vissza? - alighogy ezt kimondom a hátamon vagyok, lábaim Hádész nyakában, ő pedig mozog, hogy az ágy majd szét esik alattunk. Ez a férfi annyira szexi, hogy az elmondhatatlan. Ahogy sötét haja az arcára tapad, ahogy testén izzadság cseppek gurulnak le, ahogy kidudorodnak az izmai, ahogy megrebbennek sötét szempillái miközben nyög.... imádom!

-Ahhh..... Hádészh... Mégh... ah. - nyögök fel mikor eltalálja bennem azt a pontot, amitől csillagokat látok. De ő nem teljesítené a kérésemet... ugyan miért tenné? Pedig megörülök ha nem élvezhetek el. De ő lassít tovább húzva az együttlétünket és így kínozva engem. Nem túl erősen, de megcsapom a vállát.

-Hádész! Ne csináld! Ha nem gyorsítasz egy egész hónapig nem kapsz meg! - fenyegetem meg. Ő a nyakamhoz hajol és rendesen megszívja.

-Nem tennéd meg! - súgja elég öntelten.

Minden gondolatomat kitalálja. Persze, hogy nem bírnám ki. Ennek ellenére gyorsít, én pedig nem tudom tovább szabályozni a hangomat. És szégyen, nem szégyen, nem kell hozzámérnie és elmegyek.

Sokáig úszom az élvezetek nyújtotta gyönyörben. Épp mikor kissé kijózanodtam és Hádész kicsusszant belőlem, katonák törnek ránk. Felkapom a tógámat, ők pedig karon fognak és kirángatnak azzal az indokkal, hogy Zeusz látni akar. Na így kell a mennyből a pokolba kerülni. Ami viszont jól esik, hogy Hádész végig a nyomunkban van. Beérünk a fő istenek palotájába és Zeusz trónja elé vetnek.

-Cupido - dördül a hangja, én pedig összerezzenek. - Nevelőapádként szerettelek és vigyáztalak. De tűrhetetlen, hogy elcsábítod a testvéremet. Nagyszájú vagy és szeszélyes, felelőtlen... és még sorolhatnám. Ezt viszont nem tűröm. Olyan büntetést érdemelsz amit sosem felejtesz el. Vigyétek! - kicsit leakadok. Én csábítottam el? Megragadnak két oldalról és az Olümposz peremére visznek. Térdre vetnek, Zeusz pedig mögém lép.

-Igazán sajnálom. - mondja, majd szent nyelven megszólal: "Mutasd magad!". A vállamra súly nehezedik és a szárnyaim előjönnek. Zeusz a két lapockám közé térdel, megmarkolja a szárnyaimat és hirtelen mozdulattal letépi őket. Óriási fájdalom hatol belém. Rúgást érzek meg a hátamon, én pedig előre zuhanok. A fájdalom miatt azonban hamar elvesztem az eszméletem. Csak a susogó szelet hallom magam körül.

Letaszítottak.

Az elkövetkező fejezetek Hádész szemszögéből lesznek.