Az arcom a piros legmélyebb árnyalatában pompázhat. Hádész arcán, a komolyságon kívül semmit nem lehetet látni.
-Cs... csak hazudsz! – rántom ki a kezem az övéből és futok el mellette... vagyis csak futnék, de visszaránt, és magához húz.
-Mit kell tennem, hogy higgy nekem? – kérdi halkan de, én csak eltolom magamtól.
-Semmit! Egyszerűen csak hagyj békém. Menj vissza Perszephonéhoz.. viszont azt had mondjam el, hogy azért ez fájt. Tudom, hogy csak a nyíl miatt van, de ha Perszephonét szereted, miért kellett velem játszani? Én... - nem hagyja, hogy végig mondjam, felpakol a vállár és elindul hozzám. Akárhogy kapálózok nem hajlandó lerakni. Otthon levág az ágyra, ráül a csípőmre és lefogja a kezemet.
-Színt vallok! – jelenti ki halál komoly arccal. Mi van? – Az a nyíl nem talált el. Még ha el is talált volna.. az ilyesmi nem hat az istenekre... - mosolyodik el sármosan. Majd halkan hozzáteszi. – Tudod te, mennyi ideje szeretlek? – MIVAN?
-Ne- nem talált el? – sápadok el teljesen.
-Nem és nem szeretem a vörös némbert. Nekem csak te kellesz! – húzódnak mosolyra az ajkai majd hirtelen a nyakamra tapad. Meglepetten nyögök fel és próbálom feldolgozni az eseményeket.
Komolyan... szeret engem?
ESTÁS LEYENDO
Isteni szerelem
FantasíaAzt hiszed ismered az Isteneket? Hogy az iskolában mindent megtanítottak róluk és az egymáshoz fűző kapcsolataikról? Hát barátom tévedsz. Tanuld meg, hogy mindig lehet újat tanulni és a tábortűznél elmesélt mítoszok nem fedik a valóságot. A genetiká...
