Isteni szerelem

2. fejezet

Miközben még mindig figyelem távolodó alakját, a fejemben zűrzavar van.

Miért kellett eldobnom azt a nyilat? Mondjuk határozottan nem túl nagy baj. De mégiscsak megcsókolt az alvilág ura! ...és milyen nyelvtechnikája van. Skizofrén lennék? - Gondolatban arcon csaptam magam. – Cupido! Elég legyen!

Tanácstalanul állok és próbálok józanul gondolkodni. Azonban amikor két nimfa elhalad előttem, majd összesúgnak és hangosan nevetve vissza, néznek rám, sikerül rájönnöm, hogy kisebb.. khm.. azaz elégé szép méretet öltött problémám van. Amint észbekapók kieresztem szárnyaimat és elröppenek a kedvenc vízesésemhez. Kecsesen akár egy pillangó érek földet, majd azonnal bontom a tógám. A ruha fehér lepelként terül szét a lábaim körül, én pedig lazán átlépve sétálok bele a hűs vízbe. Úszom pár métert, de a problémám, még mindig úgy áll mint a cövek. Mélyet sóhajtva úszóm ki az egyik sziklához, majd felmászom rá. Egy másiknak támasztom a hátam és a lábaim terpeszbe vágom. Lehunyom a szemeimet és felidézem Hádész arcát. Közben az újaimat lassan magam köré fonom. Elképzelem, hogy ezt nem magamnak csinálom, hanem annak a pokolfajzatnak a fürge újai játszanak rajtam. Egyre nehezebben kapok levegőt, és halk nyögések hagyják el az ajkaimat, mikor néha magamra szorítok. A kezem egyre gyorsabban mozog, az agyam ellepi a fehér köd és már nem akarok mást, csak kielégülni. Még pár rántás és magába szív a földi paradicsom. Nemsokára már csak a heves szívdobogásom utal arra amit az imént csináltam. Lassan visszamászok a vízbe és kicsit megtisztogatom magam, mikor egy mély, mégis dallamos hangot hallok magam mögül.

-Segítsek? – azonnal megperdülök, de egy mellkassal nézek farkasszemet. Uram isten ez a kidolgozott hasfal. Kedvem lenne végigcsókolgatni. Azonban rendezve az arcvonásaimat, semlegesen nézek fel rá.

-Már megint te? – kérdezem, miközben azokat a csoki barna szemeit fürkészem. Ő figyelmen kívül hagyja a kérdésemet és apró mosollyal a hajamba túr.

-Tudtad, hogy a XXI. században mindenhol gyermekként, göndör szőke fürtökkel ábrázolnak? Ja és persze kék szemmel, pelenkában – kezei lefutnak az arcomra, át a nyakamon, le a vállamra. Libabőrös leszek ahogy cirógatni kezd. – Pedig ha tudnák milyen gyönyörű vagy teljes valódban... ez lassan szentségtörés. – hatalmasat nyelek és igyekszem visszafogni magam. Úgy rámarnék azokra az ajkakat, a hajába túrnék majd lassan végigcsókolnám a testét és végül.. CUPIDO! Te utolsó perverz barom. Szóval mivel ezt nem tehetem meg, csak lezserül lesöpröm a kezét.

-Neked muszáj mindig felesleges dolgokat mondanod? – ő erre csak felnevet, ami még ellenállhatatlanabbá teszi. Ha megint merevedésem lesz, spontán vízbe fojtom magam.

-Úgy érzed ezek feleslegesek... de ezek csupán szavak. Semmit sem jelentenek. – megfordulok és kisétálok a vízből. Magamra veszem a tógám és már szállnék el, mikor megfogja a karom.

-Mindenképpen... az enyém leszel! – közli pimasz mosoly kíséretében. Szájtátva nézek rá, majd kicsit lejjebb nézek. Köldökig pirulva kapom el a szemem.

-Előbb vegyél fel valamit, utána ígérgess! – húzom ki a kezem az övéből, majd kieresztem a szárnyamat és angolosan távozom.