Ez bonyolult

1 - Nem tudsz megkerülni?

A tanítás utolsó heteiben úgy döntöttem, mosolyt erőltetek az arcomra, és úgy teszek, mintha nem okozna fizikai fájdalmat még a gimi puszta gondolata is. Ilyenkor általában olyan mondatokat ismételgettem magamban, mint a "Már csak 3 hét és felléptek a Lótuszban!" vagy rosszabbik esetben "Kész, ennyi azt hiszem ágynak dőlök, és eljátszom, hogy ebolás vagyok!". A másodikra szerencsémre- vagy inkább szerencsétlenségemre- nem került sor, az elsőre viszont annál inkább. Ugyanis ma este tényleg fellépek a Lótuszban, a név nélküli bandámmal. Mindjárt két éve annak, hogy három barátommal úgy döntöttünk, alakítunk egy zenekart. És tessék! A kemény munka meghozta gyümölcsét, itt vagyunk mind a négyen, és megtesszük az első lépéseket a sikeresség felé.

Elsos korunk óta törzshelyünk a Lótusz, Brooklyn legmenőbb- legalábbis szerintem legmenőbb- kávézója. Azt hiszem mindannyian elmondhatjuk, hogy többet látjuk e kávézó személyzetét, mint tulajdon szüleinket, és ebben nincs is semmi kivetnivaló. Eddig is tudtuk, hogy bírnak minket itt, de amikor Mila felajánlotta, hogy egyik este felléphetnénk, és zenélhetnénk a vendégeknek, majd kiugrottunk a bőrünkből örömünkben. "Én mondom nektek, innen egyenes út vezet a rocksztársághoz!" hangoztatta akkor Liam. És azt hiszem mostanra nekem is egyet kell értenem vele.

Ugyanis, most hogy itt vagyunk három háztömbnyire a Lótusztól, és negyvenöt percre a kezdéstől, máris kész hírességnek érzem magam.

- El se hiszem, hogy tényleg itt vagyunk!- néztünk össze Savannahval.

- Ja, egyszerűen hihetetlen! Fogalmam sincs Chase hogy vette rá Milát erre az egészre, de jobban meggondolva nem is akarom tudni.- nevetett fel a barátnőm.

- Pedig igazán érdekes történet.- tolakodott be közénk Chase.- Szivesen elmesélem nektek.

-. Ne!- kiáltottunk fel egyszerre Sav-val. Majd ismét nevetésben törtünk ki.

- Natalie!- hallottam meg a hátam mögött Noah hangját.

- Hm?- fordultam hátra hozzá.

- Itt a sorrend.- nyomott a kezembe egy összevissza firkált lapot, amiből csupán pár szót tudtam kisilabizálni. Szerencsémre fejből fújtam a sorrendet, így hát bólintottam.

- Izgulsz?- pillantottam barátomra. Vállat vont, de mozgása merevvé vált, mint mindig ha ideges volt. Szerencsére ez azonnal abba szokott maradni, amint a dobok mögé ül. Így hát bátorítóan megveregettem a vállát. Rám mosolygott, majd újabb szóváltásba elegyedett Chase-el.

Én ismét Savannah mellé zárkóztam, és együtt léptünk be a kávézóba. Körbepillantottam a fiatalok tömegén. Minden alter fiatal a közelből idejárt esténként. A Lótusz kétség kívül különleges hely volt. Egy kínai kávéház, és egy növényekkel teli üvegház hatását keltette. Nem is beszélve a fahéjas gyertyák és különféle füstölők bódító illatáról. Most vettem csak észre, milyen görcsösen szorongatom Sav csíkos pulóverének ujját. Bizonyára Noah idegessége ragadt át rám, én ugyanis nem szoktam ilyen lenni. Mondjuk közönség előtt énekelni sem igen szoktam. Amint ezen agyaltam arra lettem figyelmes, hogy Savannah barátnőmet elhagytam, ezután pedig valami keménynek ütköztem.

- Uh boccs.- motyogtam magam elé, mikor azonban rájöttem hogy egy mellkashoz beszélek, sietve felkaptam a fejem, és a felsőtest tulajdonosát pillantottam meg.

- Semmi gond, Szivi.- nézett le rám. Én pedig hirtelen elfelejtettem miért is vagyok itt. A test tulajdonosa úgy festett, mint egy Calvin Klein férfi modell, más szóval lélegzetelállítóan, én meg csak bámultam rá, mint egy idióta.

- Ha viszont végeztél a bámulásommal, akár el is állhatnál az útból.- vonta fel a szemöldökét, nekem pedig újabb percek kellettek, hogy felfogjam mit is mondott. Amikor viszont megértettem, ingerülten tettem felé még egy lépést.