Ez bonyolult

8 - Indulhat a játék

Natalie szemszöge

- Istenem de fárasztó vagy...- suttogtam magam elé, de közben azért erősen kellett koncentrálnom nehogy elnevessem magam.

Aaron közben tovább magyarázott, figyelmen kívül hagyva a keserves sóhajtozásom.

- Nem hiszek neked.- jelentette ki végül.

- Aaron, nem érdekel mit hiszel, már elmondtam a véleményem, ahhoz tartom magam.- huppantam le a kanapéra.

Na de hogy, hogy került Aaron a lakásunkra péntek este tizenegykor?

Akkor kezdjük az elejéről.

Szeptember 6. Péntek.

Nyöszörögve ültem a biológia előadóban. Nyöszörgésemnek több oka is volt. Először is, szörnyen kellett pisilnem. Előző szünetben Chase és Liam ellenem fogadtak, vagyis az ellen, hogy meg tudom-e inni egy szuszra Noah két literes jeges teáját. Hát, sikerült. Az más kérdés, hogy pillanatok választanak el attól, hogy szétrobbanjon a húgyhólyagom. A másik problémám viszont talán még a vizelési ingeremnél is súlyosabb volt. Sokkal súlyosabb. Körülbelül olyan súlyos volt egy gimnazista srác. Akit mondjuk Aaron Anderson-nak hívnak. Ugyanis a sors fintora, hogy egymás mellé kerültünk. Egész órán idegesített a tolla kattintgatásával, a széke nyikorgásával és a folytonos bámulásával, ami lyukat égetett a fél oldalamba.

- Rendben. Akkor ezzel az órával be is fejeztük az előző évi anyag ismétlését. Házidolgozattal fogjuk lezárni a témakört, amit jövőhét péntekig kérek leadni. Használjátok a tavalyi jegyzeteiteket. - darálta le Mr. Holden monoton hangon.

A terem egyhangúan hördült fel, kivéve egy embert, aki mosolyogva dőlt hátra a székében.

- Te minek örülsz ennyire?- vontam fel a szemöldököm Aaron-ra pillantva.

- Én nem írom meg.- volta meg a vállát.

- Jól van, húzd csak ki a gyufát Holden-nél egyből a második órán.- hagytam rá szemforgatva.

- Figyelj és tanulj!- kacsintott rám. Majd lustán felemelte a karját.

- Igen, Mr. Anderson?

- Tanár úr, mint tudja, én tavaly még angliában tanultam, ahol más rendszer volt, így nekem még nem volt szerencsém a tavalyi anyag megtanulásához...- kezdte nyalizós hangon.

Mekkora kamu. Istenem, ki veszi ezt be? Még hányszor fogja kijátszani a "brit kisfiú vagyok" kártyáját. Zsörtölődtem, miközben a tanárunk az orrnyergét dörzsölgetve gondolkozott.

Már régen kicsöngettek, de valami miatt a többi diákot jobban érdekelte Aaron, mint a szünet. Tipikus.

- Nos...- szólalt meg végre a biológia a tanár némi hallgatás után.- Ezesetben nem kell megírnia a házidolgozatot.- jelentette be, mire a padtársam felém lövellt egy "látod, megmondtam" pillantást, amit én egy "kapd be, csókos" nézéssel viszonoztam.

- Azonban - folytatta Holden, mire ismét felé fordultunk - a lemaradását maradéktalanul pótolnia kell, így megkérném a padtársát, Ms. Cross-t hogy segítsen behozni Mr. Anderson-nak a lemaradását, és korrepetálja. - jelentette be a tanár mire mindketten lefagytunk.

Tessék?

- Jó hétvégét.- zárta le a beszélgetést Mr. Holden. Mindenki az ajtó felé vette az irányt, kivéve Aaron-t és engem. Mi még mindig mozdulatlanul álltunk a terem közepén és a hallottakat emésztettük.

Végül nagyon nagyon lassan felé fordítottam a fejem. Az arckifejezésemmel lehetett valami, vagy a szemem szórt szikrát, de Aaron azonnal felemelte mindkét kezét és védekezésképpen maga elé emelte.