Ez bonyolult

5 - Engem nem versz át

Natalie

Lüktetest éreztem, és hangokat hallottam. Mindenhonnan. Viszont nem láttam. Egyáltalán semmit. A sötétség először megrémisztett, de egyhamar rájöttem, hogy csak csukva volt a szemem. Szemhéjaim ólom nehezékként simultak a szememre, de amint felnyitottam őket, fájdalmas világosság tárult a elém. Pár gyors pislogás azonban, visszarepített a valóságba, és azon belül is, a szobámba. A zajok pedig, csak a szokásos Brooklyn-i hétfő reggelt képezték. A szörnyű lüktető fejfájásom azonban, csak nem akart abbamaradni. Nyögve botorkáltam át a konyhába, és hevesen kutakodtam egy aszpirin után.
- Mit keresel?- kérdezte egy hang a hátam mögül.
Olyan hirtelen fordultam meg, hogy meg a könyököm is bevágtam a fiókba.
- Jézusom, Anya! A frászt hoztad rám!- kiáltottam fel ijedten, de csak egy halk kuncogást nyertem vele.
- Hogy aludtál?- kérdezte mosolyogva. Ledermedtem, még a pohár is megállt a kezemben. Olyan sebességgel száguldtak vissza az emlékek, hogy egészen beleszédültem. Mondatfoszlányok, anyám, és egy másik nő szájából.
...Ez semmiképp nem tudódhat ki, pánik törne...
...tökéletesen megértem, Martina...
Aztán Aaron arca. Közel álltunk egymáshoz. Olyannyira, hogy érzem a leheletét az arcomon. Majd még közelebb hajolt, nagyon közel, túl közel. Aztán...mi történt aztán? Megcsókolt? Nem, azt hiszem csak...
- Hahó!- zökkentett ki a gondolataim közül anya hangja.- Föld hívja Nataliet!
- Ööö..tessek?
- Azt kérdeztem, hogy aludtál?- mosolygott rám anya.
- Oh! Jól, azt hiszem.- ráztam meg a fejem egy kissé, ezzel próbálva elfelejteni őrült álmomat.
- Azt látom! Talán kicsit sokat is, elég kótyagosnak tűnsz.- nevetett fel.
Hát ebbe meg mi ütött? Mitől lett ilyen jókedvű?
- Én megyek is, mielőtt elkések.- kapta fel a kocsi kulcsokat a pultról anya.
- De ma nem délutános vagy?- értetlenkedtem, ezzel újabb nevetést csalva ki belőle. Ez kezd az agyamra menni...
- Már délután van, drágám.- mutatott a faliórára, ami éppen fél hármat mutatott. Hűha! Hány órát aludtam?
Miután anya elviharzott, és én sikeresen lenyomtam a torkomon az aszpirint, a telefonom után nyúltam. Egy üzenetem jött Savannah-tól:
S.: Na hány hét szobafogságot kaptál, te részeges? :DD
Elgondolkodtam a válaszomon. Szobafogságot ugyan nem kaptam, de anyám eléggé nyomatékosan eltiltott a tőlük, ami sokkal de sokkal rosszabb volt bármilyen bezártságnál. Viszont a mai szokatlanul sziporkázó kedvét figyelembe véve, lehet, hogy meggondolta magát. ígyhát csak ennyit írtam válaszként:
N.: Úgy tűnik megúsztam, de várjuk ki a végét... Amúgy meg ki a részeges??
Mosolyogva nyomtam rá a válasz gombra, majd a mosogatóhoz sétáltam. Be kellett vágódnom anyámnál, hogy elfelejtse ezt a kis incidenst. A piszkos edényekre pillantva azonban megakadt a szemem két antik csészén. Mi a...? Homlokráncolva, vettem a kezembe, és vizsgáltam meg közelebbről a benne lévő kávé szemcséket. Anya soha nem engedte meg nekem hogy ilyenből igyak. Ő is csak karácsonykor vette elő vagy...ha vendégek jöttek. Hirtelen hányingerem lett.

...tökéletesen megértem, Martina...

Nem. Ennek semmi köze a hülye álmodhoz Natalie! Ne kombinálj! A rossz érzés a gyomromban azonban nem akart abbamaradni.

Visszavonultam a szobámba, és levetettem magam az ágyra. Mi a fene történik velem? Idegesen forgolódtam, majd járkáltam fel-alá a helységben. Vagy százszor végigfuttattam magamban a történteket. Majd hirtelen megállapodott a tekintetem a szobanövenyemen, ami nem a megszokott helyen állt, hanem az ablak mellett. És pontosan emlékeztem, hogy azután helyeztem át oda, miután anya benézett a szobámba és közölte, hogy vendégeket várunk. Ez tehát nem lehetett álom. Mereven bámultam a fikuszt. Nem akartam belegondolni, mit is jelent ez. Ha ez az egész valódi volt...miről beszélt anyám Martinával? Az a nő Aaron anyja? Mit csinált velem Aaron? Mert azt nagyon kétlem, hogy egyszer csak elaludtam a társaságában. Talán köze van ennek anya hangulat változásaihoz? És úgy általánosságban, mi a fene történik körülöttem? Fogalmam sincs. Frusztráltan belerúgtam az iróasztalomba, ami persze csak rontott a helyzetemen, mivel így már fájó lábbal tipródhattam. A telefonomra pillantottam. Úgy éreztem valakivel azonnal meg kell osszam ezt az őrületet, különben szétrobban a fejem. Választásom pedig Savannah-ra esett, hátha tud adni valami tanácsot.

***

Az idegességem némileg csökkent, mire bekanyarodtam az ismerős mellékutcába. Savannah-ék házához érve pedig szinte teljesen fellélegeztem. A megszokott környezet tehette, vagy a tudat, hogy a legjobb barátnőm itt van a közelben, de sokkal jobban éreztem magam, mint előtte. Magabiztosan kopogtattam az óriási ház ajtaján, és elmosolyodtam amint meghallottam Sav ismerős hangját.
- Natalie?- kerekedett el a szeme amint meglátott. A kelleténél talán kicsit jobban is meglepődött, amit nem értettem, hisz elég sokszor toppantunk csak úgy be egymáshoz. Talán rosszkor jöttem?
- Szia! Ööh..zavarok?- kérdeztem zavartan, és a nyakamat nyújtogatva, próbáltam bepillantást nyerni a házba, ahonnan furcsa zajok szűrődtek ki.
- Nem dehogy.-vágta rá, és összébb húzta az ajtót.- Mit szeretnél?- mosolygott.

- Én öh...csak beszélni.- pillantottam rá reménykedve. Vártam, hogy behívjon, de miután ez nem történt meg, folytattam.- Furán érzem magam, és még furább álmaim vannak. Nem tudom, hogy tényleg csak álmodtam, vagy meg...

Újabb zaj szakított félbe. Savannah összeszorította a szemét, mintha csak tudná, hogy valami rossz fog történni. De én önző módon csak arra tudtam gondolni, hogy nincs kedvem újabb problémákkal szembenézni.

- Biztos nem zavarok? Tudod, ha megint a szüleiddel van gáz, akkor el is mehetünk valahova, vagy...

- Nem! Nem! Minden oké.- szakított félbe heves fejrázással.- Hol is tartottál? Fura álmok. Mint Stiles a 3. évadban?- kérdezte a Teen Wolf-ra utalva.

- Igen, olyasmi. De azért remélem itt nincs szó gonosz rókaszellemekről. Az szívás lenne.- gondolkodtam el. Léptek zaját hallottam az előszobából, és Sav rémült arca nem hagyott helyet ellentmondásnak.

- Vannah?- hallottam meg az ismerős becenevet, egy ismerős hangon.
Elkerekedett a szemem. Mit keres itt? Kitártam az ajtót, hogy meggyőződjek az igazamról.

Bumm! Liam meztelen felsőtestével találtam szembe magam, csupán egy törölköző volt a dereka köré csavarva. Az agyam mintha rántottává vált volna. Értelmes gondolatok: nulla.

- Li..Liam?- vontam össze a szemöldököm.- Sav...ti. Ti??

Oh Jézusom! Ezt nem hiszem el! Nem bírtam ki, elnevettem magam. Ez az egész helyzet olyan nevetséges volt. Savannah és Liam. A két legrégibb barátom, akik látszólag jobban utálták egymást mint kutya a macskát, titokban pedig ...titokban mit is? Járnak? Egy ágyon osztoznak? Te jó ég! Savannh már nem...és nem mondta el nekem?? Hirtelen ideges lettem. Miért nem mondta el? Hiszen én mindent elmondok neki. Ekkor hasított belém a felismerés. Talán pont ez a baj, Natalie. Minden problémád rá zúdítod.

- Mióta tart ez?- mutattam kettőjükre, mikor beértünk a nappaliba. Zavartan pislogtak egymásra, láttam, hogy épp a hazugságot tervezik, így közbeszóltam.- Nyugodtan elmondhatjátok!- sóhajtottam.

- Pár hónapja..- kezdte Liam.

- Lassan fél éve.- bólogatott Savannah.

Leroskadtam a kanapéra. Fél éve? Az jó sok idő. Megráztam a fejem.

Szörnyű barát vagyok. Komolyan így gondoltam. Hogy nem vettem észre, hogy a két legjobb barátom szerelmes? És Noah? Nyilván ő is vívódott magában, többet mint amennyit képes lennék felfogni. És még csak nem is sejtettem. És én nevezem magam a barátjuknak? Annyira el voltam foglalva az én életem bolhaméretű zökkenőivel, hogy észre sem vettem a teljes képet. Most is, miért jöttem el egészen idáig? Hogy egy hülye álom, vagy az anyám viselkedése miatt panaszkodjak? Meg kell változnom. Segítek a barátaimnak. Jobb ember leszek.

Sziasztok!

Elhatároztam, hogy mostantól én is ilyen cuki kis üzeneteket fogok hagyni a részek végén, ahol majd azért szabadkozom, hogy milyen szar is lett az adott fejezet. :D

Nade, komolyra fordítva a szót, kezdek aggódni, mert valahogy soha nem sikerül arrafelé kanyarintanom a történetet amerre szeretném. Ez a rész is ilyen, azt se tudom hogy lyukadtam ki ide. Nem ez volt a terv. Na mindegy, nem kell aggódni lassan beindul a sztori és kicsit izgisebb lesz. Remélhetőleg. xxx