Álomváros

8.Egy új ismerős

Jézusom! Itt van a medál! Akkor lehet hogy mégis megtörtént? De akkor mit keresek itt? Mindegy, ezzel még ráérek később bajlódni, de most muszáj valahogy odajutnom.
Elmentem a könyvtár egy eldugottabb részére és megint kimondtam...az álom valóság...és ott voltam. Megint. Mostmár biztos, hogy nem csak álom volt. Újfent a réten találtam magam, de most óvatosabb voltam és inkább a másik irányba indultam el.
Mentem, mígnem elértem egy kis falu-féleséghez. A házak nagyon érdekesek voltak, volt ami sötét és rideg, de volt ami varázslatosan gyönyörű volt, pont mint a mesékben. Elindultam befelé, nem volt senki se az utcákon. Nemtudom hogy ez jót jelent, vagy inkább rosszat. Mentem tovább, míg egy kastélyszerűséghez nem értem.
Olyan volt mint egy kísértetkastély. Óriási és rémisztő volt. Nem is tudom miért, de valami arra késztetett, hogy bemenjek. Odamentem a nagy ajtajához és bekopogtam. Lassan és nyikorogva nyílt ki az ajtó.
Nagyon meglepődtem, amikor egy fiúval találtam magam szemközt. Morcosan nézett le rám majdnem egy fejjel magasabbról, de én azért örültem, mert legalább embernek nézett ki.
-Szia! A nevem Alleyn Heathrow.-törtem meg a csöndet.
-Őőő...szia. Az enyém Marcus D.-mondta mély hangján. Az arccsontja tökéletes volt és a szeme....hát a szeme az nagyon sötét volt, szinte fekete és teljesen rabul ejtett. A haja fekete, de a vége sötétkék volt. Kicsit kócos volt, de jól állt neki. Rajta egy bő, kék póló és egy fekete nadrág volt. Teljesen elvarázsolt.
-Hahó!-zökkentett ki az álmodozásomból.
-Jajj...bocsi, bemehetek?
-Aha.-mondta nem túl meggyőzően.
Beléptem és az ajtó becsapódott mögöttem. Bekísért egy nagy szobába és leültünk...