Rejtélyes Jegyzetek [BEFEJEZETT]

20.fejezet

Az hogy tegnap este bezárattam magam a padlásra életem legrosszabb döntése volt. De akkor ezt még nem tudtam. Ahogy a fiúk elmentek a padlás legtávolabbi pontjába ültem le hogy minnél távolabb lehessek Ruth-tól. Eleinte úgy tűnt hogy nem kavar nagy vizet , csak leült velem szembe a földre és bámult. Aztán felgyorsultak az események.. Mondhatnám hogy váratlanul értek a csapások , de már mondhatni megszoktam. Éjfél körül lehetett az idő..már percek óta csak szemeztem azzal a könyvel , mintha hìvogatott volna. Nem bìrtam magammal , felpattantam a földről és a könyvet a kezembe véve , olvasni kezdtem. Bár a sorokat csak úgy faltam , mégsem fogtam fel mit olvasok. Csak Elizabethen kattogott az agyam. Miért ìrta le mindezt? Tudta hogy mi fog vele történni , de ahelyett hogy elmenekült volna , ezt a könyvet ìrta. Furcsa érzés kerìtett hatalmába , mintha folytogatnának a sorok és a hangok amik idő közben felerősödtek. Reflex szerűen néztem az ajtó felé , menekülés gyanánt. Odafutottam az ajtóhou, próbáltam kinyitni , rángattam a kilincset de zárva volt. Ruth vérfagyasztó nevetését újra hallottam. -Nyisd ki az ajtót!-üvöltöttem neki kétségbeesetten. Ő csak felém lépkedett , és lassan elsötétült minden..