Rejtélyes Jegyzetek [BEFEJEZETT]

2.évad , 5 . fejezet

Hajnalban ébredtem fel , valaki suttogására. Álmosan ültem fel az ágyon és egyből megpillantottam a sötétben álló Ruth-ot . Bár ugyanúgy nézett rám mint mindig , mégis más volt. Mintha a szemével próbált volna meggyilkolni , a puszta tekintetétől úgyéreztem mintha folytogatnának. Könyörögve tekintettem rá , bìzva abban hogy megsajnál és abbahagyja. Még szerencse hogy nincsenek érzései. Mintha felbátorìtotta volna a kétségbeesett arcom , mégjobban folytogatott , mikőzben a hangok is felerősödtek. Egyre több baba jelent meg a szobába , mindegyiket láttuk már az erdőnél. Mindannyian nevetni kezdtek ,de nekem úgy némult el minden. Már csak láttam , hallani nem hallottam semmit. Ruth közeledett felém , kés volt a kezében. A szìvem egyre hevesebben vert , azonban nem hallhattam egyre gyorsuló dobogását . Elsötétült minden .
------------
Ziháltan ébredtem fel . Medox aggódva nézett rám . ,,Csak egy álom volt!" Nyugtattam magamat mikor nekem is leesett a dolog. -Minden oké? Eléggé forgolódtál az éjjel!-ásìtott a mellettem fekvő fiú , miközben engem méregetett. -Öhm ,igen , persze! Csak rosszat álmodtam!-dörzsöltem meg a szememet és a fürdő felé vettem az irányt. A csapot megnyitva , hideg vìzzel mostam meg az arcomat hogy felébredjek és kitudjam verni a fejmből az álmomat. Tehát álmomban Ruth és a kis „barátai" megöltek. Már csak a valóságban kell megtenniük. A mosdó feletti tükörben magammal szemeztem . Fura volt ,hosszú percekig csak álltam a tükör előtt , hátha történik valami. Talán csak arra vártam hogy szilánkosra törjön és egy üzenetet kapjak , amibe egy válasz van elrejtve. Hát erre várhattam mert semmi nem történt azon kìvül hogy észrevettem a homlokomom egy hatalmas pattanást. A kilincset lenyomva akartam elhagyni a fürdőszobát , csakhogy az ajtó nem nyìlt ki. Kìnomban elröhögtem magam. Szóval nem a tükörtől fogok frászt kapni hanem valami mástól. Szuper! Már számìtottam rá hogy Ruth megjelenik a kezében a kulcsal vagy valami ,áh dehogy , az túl egyszerű lett volna ! Egy kislány jelent meg a sarokban. Fehér , koszos ruhája a földet súrolta , fekete haja belelógott a vérben forgó szemeibe. Kést fogott a jobb kezében , egyből bevillant az álom ahogy Ruth közelìtett felém. Ahogy rámemelte tekintetét egyből sikìtani kezdett. A szìvem hevesebben vert mint valaha , a kilincset kezdtem el rángatni , hátha valamilyen csoda folytán kinyìlik. Medox nevét üvöltöttem , de ő nem segìtett. Ahogy közeledett felém a lány , egyre jobban folytak a könnyeim , sikìtottam , üvöltöttem , de nem menekültem. Belémállìtotta a kését. Egyre gyengűlve , még egy pillantást vetettem a hasamban álló késre ami körül a vérem folydogált. A következő pillanatban bármi is történt , én nem voltam ott. Hogy meghaltam - e vagy sem , azt nem tudom! De abban a pillanatban nem éltem, az biztos!