Rejtélyes Jegyzetek [BEFEJEZETT]

2.fejezet , 3.rész

Volt már olyan érzésetek hogy nektek már minden mindegy? Hogy már feleslegesek a válaszok , feladtátok a keresésüket? Na , nekem igen . Úgyhigy amint Medox leparkolt a kocsival , köszönés nélkül kimásztam a kocsiból és mint egy zombi indúltam befelé a kapun . -Hé, a potyautassal mi legyen?-üvöltött utánam mire csak hanyagul intettem és beléptem a házba. Az ablakból még láttam ahogy Medox elhajt . A szobámba felballagva ledőltem az ágyra és..és úgy is maradtam. Arra ébredtem hogy valaki folytogat egy párnával . Álmosan kezdtem kapálózni ,mire eltűnt a látókörömből a párna és megpillantottam Medoxot. Akinek nem volt túl jó kedve. -Tudod te milyen volt Ruthal?-kezdett el püffölni a párnával. Ó ,szóval ez volt a baja. -Mi van? Nem jó az új szobatárs?-kérdeztem , már sìrva a röhögéstől. -Hahaha,ez rohadtul nem vicces-nézett rám mérgesen. -Egy percet sem aludtam.-mérgelődött , miközben már egy hang se jött ki a torkomon, csak némán fuldogoltam a röhögéstől. Nos,igen , volt idő amikor én laktam vele egy házban. Nem túl kellemes amikor órákon át némán bámul. De ìgy, hogy ez nem velem történt , egész vicces volt a nyomora. Már úgylátszott hogy másodperceken belül felrobban , amikor egy egészen másik arckifejezésre váltott. Most a düh helyett inkább bosszút láttam. Egy hatalmas vigyorra húzta a száját , mire egyből abbahagytam a röhögést. Ha ő röhög , én sìrok , ez tény! - Tudod..úgylátszik kénytelen leszek mostantól ittaludni-mondta vigyorogva. Aha , persze, meg még mit nem!- Biztos hogy nem!-mondtam egyből. -Szóval ha jól értettem azt mondtad hogy nyugodtan hozzam át ide , és majd te megleszel vele,ugye?-kérdezte mire mérgesen bólintottam. -Igen!-dünnyögte , mire felpattant az ágyamról ahol eddig ült és már indúlt is -10 perc és hozom!-szólt és kilépett az ajtón. Egyből odapattantam és kulcsra zártam az ajtót. -Vagy-üvöltöttem az ajtón keresztül ,êpp olyan hangerővel amit még meghall-Inkább kizárlak titeket- nevettem fel megpróbálkozva egy ördögi kacajjal. Az már egy másik kérdés hogy mennyire sikerült. Na mindegy! Medox válaszát meg sem várva egy büszke mosolyal az arcomon indúltam be a nappaliba. Levágtam magamat a kanapéra és bekapcsoltam a tévét . Nyugodtan néztem a kedvenc sorozatomat amikor Medox sétált el előttem ,oldalán Ruth-al. Leesett állal , kitágult szemmekkel néztem a fiúra aki csak röhögve a hátsóajtó felé biccentett a fejével. Ó hogy az a .. még jó hogy ennyire vág az eszem. Bezárom az ajtót , de a hátsót nyitva hagyom. Fájdalmas arcal néztem ahogy Medox felülteti mellém Ruth-ot majd hozzám fordúlva ,két kezével megborzolja a hajam. -Jó szórakozást-vigyorog rám , majd mielőtt elkaphatnám röhögve kisprintel az ajtón. Sóhajtva fordulok Ruth felé aki már le is nyúlta a távirányìtót . Szuper!