2.évad ,2.rész

558 51 0
                                    

Medox kezét szorongatva álltam a sok ijesztő arcú baba előtt , akik egytől egyig fagyosan meredtek ránk. A legjobb az volt amikor mindannyian egyszerre kezdtek el kacarászni. Nagyon aranyosak voltak, pff.
-Oké-léptem be Medox mögé aki tökéletes takarást nyújtott. -Öhhm..-hezitált-fussunk?-kérdezte , ő se nagyon tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel. -Szépen lassan-kezdtem el suttogni , miközben hátrafelé lépkedtem. Ekkor az összes baba egyszerre fordìtotta tekintetüket a lábaink felé , amikkel hátrafele lépkedtünk.-Futás!-ragadtam meg a kezét és rohanni kezdtünk. Az autóhoz érve , a tüdőnket kiköpve ültünk be a kocsiba. Már indúlni akartunk amikor Medox belenézett a visszapillantóba ,majd fejét lehajtva , csukott szemmel , hitetlenül megrázta a fejét. -Nézz hátra-suttogta a fejét fogva , mire hátrafordúltam és egy kissebb szìvroham kìséretében meredtem a hátul ülő utasra. Ruth ült hátul , bekötve , ölébe ejtett kézzel nézett ránk. Értetlenül fordìtottam vissza a tekintetemet Medoxra ,aki megrázva a fejét megszólalt. -Csak indúljunk!-mondta , amolyan "nekem már minden mindegy " alapon és beindìtotta a kocsit. Az út néma csendben telt , én végig Ruthot figyeltem és láttam hogy Medox is másodpercenként néz rá a visszapillantóból. Ő viszont nem zavartatva magát , tök nyugottan üldögélt. Hát, oké!

Rejtélyes Jegyzetek  [BEFEJEZETT]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora