LOL-Lots Of Love - NJR - Befejezett

7. Kirándulás, első nap

Busszal indulunk reggel hétkor az iskola elől. Neymarral leszek egész idő alatt.

7:10
Késni fogunk. A busz csak most indult el. Neymar mellettem ül. Beszélgetünk. KB. 19 órára oda érünk. Meg még lesz 20 perc pihenő félúton, KB 14:30-kor.

Neymar bealudt pihenő után nem sokkal.

Én egy fél óra múlva követtem.

Arra kelek 16 órakor, hogy Neymar az ölemben (?) ül, és a sapkája a fejemen van. Csak furcsán néztem rá, felkeltettem, és leült mellém.

-Hol vagyunk most? - nézett rám álmosan. Olyan cuki.
-Nem tudom. De szerintem nem is akarom. - mondom fáradtan.

Még lehunytam egy pillanatra a szemem, és arra keltem, hogy már 18 óra van. Jó. Nem lehet elaludnom. De ahogy látom csak én vagyok jelen pillanatban ébren az osztályból..... Meg Daniel.

Mi jobb szélén ülünk, Danielék pedig bal. És mindketten szélén. Vele még nem nagyon beszélgettem.

-Szia. Nem tudod, hogy mikor érünk oda? - nézek kérdőn Danielre.
-Szia. Az eredeti terv szerint 19-re, de szerintem olyan 20 körül. - mondja kedvesen majd nyújtózkodik egyet. - Amúgy Daniel da Silva. - nyújtja felém jobbját.
-Holland Evans. - fogunk kezet.
-Most költöztél ide? - kérdezi álmosan.
-Igen. Egy hónapja. - mosolygok. - Te?
-Itt élek születésem óta. - vigyorog.
-Az kemény. Jó környék? - kérdem ki véleményét.
-Szeretem jó meg minden.... Csak a legelhagyatottabb környéken lakom. - szomorodik el enyhén. - De mindjárt megállunk pihenni.
-Köszi. - ásítok egyet. - De rajtunk kívül csak a busz sofőr és tanárnő van ébren. Akkor is megállunk? - nézek rá kérdőn.
-Valószínűleg igen. - mondja.

Egy csomót beszélgettünk Daniel-el. Tök jó fej.

Később megálltunk pihenni, és nem sokkal később felkelt Neymar. Kicsit durcis volt. De evett valami cukrot és jobban lett.

-Mikor érünk már oda?! Hány óra van?! - kérdezte nyavajogva. Olyan aranyos.
-19 óra van. Most érkeznénk, de majd egy fél óra múlva. - mosolygok rá.
-Addig csináljunk már valamit! - nyavajgott mellettem.
-Shhh.... Maradj csöndben. - kezdem el csókolgatni.
-Csókcsatát akarsz Evans? Én vagyok a csókcsatár! Te max egy szerencsétlen csókkapus lehetsz! - kezdjük el egymást csókolgatni.

Egy fél óra csókcsata után meg is érkeztünk.

-Osztály! Mindenki figyeljen! A busz elmegy, és nem jön vissza! Semmit ne hagyjatok itt! Névsor olvasás után megyünk a szállásra! - szólt tanárnő.

Megvolt a névsor olvasás, már a szálláson vagyunk. A szállás úgy néz ki, hogy van egy nagy előtér. Itt kezdjük és fejezzük be a napot. Van bal oldalt a lányok és Dave szállása. Jobbra a fiúk és én.
Bementünk a szobába. 10-en vagyunk a szobában. 9 ágy van. Hogy fogunk feküdni? Mindegy. Majd kiderül.

Kipakoltam (persze én pakoltam ki Ney bőröndjéből is) majd körül néztem. Nem a legnagyobb szoba. Kitalálta tanárnő, hogy cserélhetek Daveel, ha szeretnék. De persze semmi pénzért nem fogok.

Az úton nem nagyon figyeltem. De szerintem senki se.

-Kik aludjanak együtt? - kérdezi Daniel. Végre valaki megkérdezi. Én nem akartam felhozni.
-Aludjunk mi együtt? - fordul hozzám Neymar.
-Az jó lenne. - puszilom meg.
-Kérlek ebből ne sokat. - szól közbe Daniel.
-Akkor majd ha nem leszel bent. - mosolygok rá, persze nem gondoltam őszintén. Tökre kijövünk egymással.
-Még te se hiszed el, hogy kibírod! - mondja gúnyosan, mire hozzá dobok egy párnát, ő elfogja majd vissza dobja.
-Ti mikor lettetek ilyen jóba? - néz rám Ney mosolyogva.
-Amíg aludtál. - rántok vállat, majd vigyorgok.
-Ja jó. - nevet fel.

10 perc múlva tanárnő szólt, hogy menjünk le, mert el szeretné mondani, hogy mit csináljunk.

-Most van........ 21 óra. Lámpa oltás legkésőbb 22:30. Akit később látunk, az le lesz szidva, plusz kap egy beírást! Holnap legkésőbb 10 órakor találkozzunk itt. Aki addigra nem jön, itt hagyjuk. Megyünk majd az ebédlőbe reggelizni. Utána majd mondom a többit. Most fürdés és alvás! Jó éjt!

Miután mindenki megfürdött (kivéve én és Ney) drága barátom kitalált valamit. Nekem nem mondta el. Azt mondta, hogy meg akar lepni. Félek.

Nagyon sok cukrot evett ma.

-Na. Akkor mondjam, hogy mit találtam ki? - mondja suttogva Ney.
-Mondd már! Kérlek! Izgulok! Na! - ütögetem vállát.
-Na. Szóval. Azt találtam ki, hogy fürödhetnénk együtt, ha nem lenne ellenedre.... Vagyis..... Hogy..... Szeretnéd? - néz rám.
-Hááát.... Öhm.... Jó. Egy próbát megér. - mondom neki.

10 perc múlva már a zuhany alatt álltunk. Nem mertem nagyon leöltözni legelőször. De amikor ott állt előttem ruha nélkül, akkor már nekem minden mindegy volt.

Zuhanyzás közben egymást mosdattuk, és csókcsatáztunk. Ahhww... Kockás has. Vagyis inkább kockásodó has.

Fél óráig fürödtünk, utána aludtunk.

Másnap reggel arra keltem, hogy 9 óra van, és énekelnek a fiúk. Elkezdtek később halkabban énekelni, és én még aludtam egy fél órát.

Fél 10-kor felkeltem újra, felöltöztem, ellátam a reggeli teendőket, utána lementünk az előtérbe. Ney megint evett egy csomó cukrot. Fura ez nekem. Nagyon fura.

-Osztály! Reggeli után visszajövünk, kicsit össze lehet pakolni, és sétálgatunk a városban! Utána visszajövünk, és szabad foglalkozás. Lehet menni sétálni, de 14-re vissza kell érni ebédre. Utána megint lehet menni sétálni. 17-re kell visszajönni, akkor lesz ebéd.
Holnap megyünk egy templomba, utána szabad foglalkozás. Az egész hét úgy néz ki, mint a mai nap. Akkor induljunk.

A kaja nagyon finom volt. Egyre jobban imádom ezt a várost.

Rávettem Neymart, hogy sétáljunk egyet. Elmentünk a közeli parkba. Persze végig kézen fogva sétáltunk.

Mikor oda értünk a parkba, akkor leültünk egy padra. Ölelgetve ültünk, majd megszólalok.

-Imádom ezt a várost. - mondom kellemesen.
-Én is. - mondja mély hangon.
-Ha felnövök, akkor itt fogok élni. - mondom még mindig kézen fogva.
-Ha felNÖVÜNK. - hangsúlyozza.
-Igen. Ha felNÖVÜNK. - mosolygok.
-Ha végzünk a sulival, akkor ide hozlak nyáron. Nem kell sokat várnod. - ölel át.
-Tényleg elhoznál engem mégegyszer ide? - nézek rá kérdőn, de vidáman.
-Igen. - ölel át szorosan, mire én megcsókolom.
-Vissza kéne mennünk. Mindjárt ebéd. - nézem meg az órám, és töröm meg a meghitt pillanatot.
-Akkor induljunk. - állunk fel, és indulunk.

Megettük az eléggé tűrhető ebédet, és visszamentünk szobába.

Arra jöttünk be, hogy Daniel és James verekednek.

Neymar közéjük állt, és kapott egyet.
Lehajoltam hozzá. Nincs baja. Jamestől kapta. Felálltam, ellöktem Danielt, és egy hatalmasat kapott tőlem James. Ő a földre rogyott. Tanárnő bejött, és lekiabálta Danielt. Mondtam, hogy nem ő volt, hanem én, és csak önvédelem volt, elejtettem direkt egy könnycseppet, és nem kerültem bajba.

-Szép volt Evans. Megtanítod nekem is? - nevet felém Daniel.
-Silva, Silva, Silva. - húzom el a szám. - Te ehhez túl fiú vagy. - hagyom ott nevetve.

Neymarhoz hajolok. Szerintem jól van. Csak a szeme lila. Lekezelem, majd leül az ágyra.

-Most aludj. Pihenned kell. - mondom neki mosolyogva.
-Alszok, de csak ha alszol velem. - mondja durcisan, majd eszik még cukrot. Mennyit hozott magával? Mindegy is.

16 órakor elaludtunk együtt, és a vacsorát is átaludtuk. Másnap reggel keltünk csak fel.