LOL-Lots Of Love - NJR - Befejezett

23. Vörös rózsa

Kedd. Imádom a keddet. Igaz, hogy hétfő után van és azt utálom, de legalább túl vagyok azon a szörnyű napon.
Valahogy ki kéne engesztelni Nadinet. De hogy? Megkérdezem Juninhot, hogy hogy lehetne, legalább megpróbálni. Ő csak jobban ismeri. Hisz az anyukája.

Gyorsan összepakoltam, mert este nem volt rá időm.

Elmentem az iskolába, és most feltűnően nagy ívben kerültem el Neymarék utcáját, és házat.

5 perccel később már az iskolában, a termünk előtt vártam Neyt.
Mikor meglátott gyorsabban szedte a lábát, és én nyakába ugrottam, mikor oda ért.

-Szia szerelmem. - kiabálom fülébe.
-Szia Holland. - nevet ki. - Miért vagy ilyen vidám és boldog?
-Találtam egy megoldást. - mondom neki emelt fejjel.
-Mire? - néz rám kérdőn, mert nem érti.
-Hogy anyukád ne haragudjon rám. - mondom még mindig emelt fővel. - Csak kéne segítened... - húzom el a szám.
-Na. Mire vársz? Mondd! - mondja nekem izgatottan karom ütögetve, már a padon ülve.
-Mi az, amitől anyukád szíve kicsit meglágyulna rám? - kérdezem meg. - Vagyis mi az, aminek nem tud ellen állni? - fejtem ki kérdésem.
-A vörös rózsa. Na annak képtelen ellen állni. - mondja Ney.
-Ez az. Köszönöm. - ugrok nyakába. - És hány éves? Annyi szálat szeretnék venni neki... - kérdezem, és mondom neki.
-35 éves. De szerintem az kicsit sok lenne. - mondja Neymar száját húzva.
-Nem! - szólok rá. - Az anyukád megérdemli. - mondom.
-Hát jó... Te tudod... - mondja.

Tehát megvan a tervem. Veszek 35 szál vörös rózsát, bármennyibe is kerüljön. Nadine megérdemli. Ez a minimum ami jár neki a történtek után.

Neymar és én egész nap nevettünk, de legbelül ideges voltam, és szégyeltem magam. Sőt, még mindig szégyellem magam. Meg haragszom is magamra. Nadine volt a legkevesebb anyuka akivel valaha is találkoztam... És valaha is fogok. Nem is zaklatom tovább magam...

Iskola után egyből indultam a virág boltba. Csak nem nagyon tudom, hogy merre van.

Járkáltam vagy 20 perce, amikor meguntam, és megkérdeztem egy idős, szembe jövő nénit.

-Jó napot. Meg tudná nekem mondani, hogy merre van a legközelebbi virág bolt? - kérdezem az idős nénit, és nézelődök közben.
-Szia kislány. Elmész a második útra, utána az első közepéig mész, és a mellék úton mész egészen a sarokig, és ott lesz egy nagy bolt, és az lesz ráírva, hogy "Amy's flower shop", és ott vehetsz sok fajta/féle virágot. - mondja a néni, és mosolyog.
-Jó, rendben. Köszönöm. - vissza mosolyogtam, és indultam is.

Elmentem a második útra, majd onnan az első közepéig de a mellék utat kerestem egy ideig. Miután nagy nehezen meglett, elmentem a sarokig, és tényleg ott volt egy nagy bolt, rajta hatalmas, díszes, piros betűkkel, hogy "Amy's flower shop". Benyitottam, és egy (kinézetre) kedves lány volt a pult mögött.

-Jó napot. Kaphatnék 35 szál vörös rózsát? - kérdeztem meg egy kicsit idegesen, közben nézelődtem, és megállapítottam, hogy sok fajta virág van.
-Szia. Nem lenne baj, ha csak jövő héten tudnánk kiküldeni? - kérdezi tenyerét össze dörzsölve a lány, noteszét lapozgatva.
-Hááát... Nem lehetne egy kicsit hamarabb? Mondjuk a héten? Mert a legjobb ma lenne... - reménykedtem, hogy van még, legalább raktáron.
-Hát... Lehetne, de akkor a fele el lenne hervadva. Vagy menj el az innen két saroknyira lévő üzletbe. Ott minden nap érkezik friss. Itt csak minden harmadik nap. - mondja egy mosollyal.
-Jó, rendben. Köszönöm. - mondom mosolyogva. - És viszlát. - mondom, és becsuktam magam mögött az ajtót.

Nem hallgattam meg, hogy válaszolt e egyáltalán a lány, de szaladtam a két sarokkal arrébbi üzlethez.

5 perc séta után oda is értem, kicsit elfáradtam már ettől a sok gyaloglástól.
Ez egy kicsit nagyobb üzlet volt, de attól bemenetem.

Itt volt 35 szál vörös rózsa. Nagy nehezen el tudtam vinni a negyedikig. Kaptam egy nagy karton dobozt, amibe bele tudtam rakni.

Mikor nagy nehezen oda értem Neymarék utcájába megkerestem a házat, mikor oda értem, akkor kiügyeskedtem azt, hogy közelebb lépek az ajtóhoz, becsöngetek, majd hátrébb lépek. Nadine nyitott ajtót.

-Jó napot. Bocsánatot szeretnék kérni a vasárnap miatt. Azóta is szörnyen érzem magam. Nagyon nagyon sajnálom. Remélem elfogadja az ajándékom, és nem fog rám haragudni annyira. - mondom majdnem sírva, elcsukló hangon. Nadine amikor meglátott mérgesen nézett ki, de mikor elmondtam boldog(abb) lett.
-Holland.... Én... Sajnálom. - mondja enyhe hangon, én meg kérdőn nézek rá, sírva. - Sajnálom, hogy haragudtam. És természetesen találkozhattok. - mondja, oda adom a rózsákat, és én sírok. - Túl reagáltam. Már felnőttek vagytok. És ez természetes. - mondja, és én sírok, ő meg megölel.
-Nem akarsz bejönni, Holland? - kérdezi, és kinyitja előttem az ajtót.
-Nem, nem. Köszönöm. Megyek haza, mert órák óta kerestem a boltot, és még nehezebben hoztam ide a virágokat. - mondom, és szusszanok egyet.
-Tényleg. Ez hány szál? - néz Nadine, és próbálná megbecsülni.
-Pontosan 35 szál. - mondom mosolyogva. - Segítsek bevinni? - kérdezem meg.
-Nem. Nem kell. - mondja mosolyogva.
-Akkor én megyek. - mondom rögtönzve. - Viszlát. - köszönök el.
-Szia. - köszön vissza, és én megyek haza.

Mikor haza értem elmondtam anyának, hogy Nadine és én kibékültünk. Anya örült neki, de én mégjobban.

Ezt soha nem tudom majd elégszer megköszönni se Neymarnak, se Nadinenak, se senkinek.