Vámpírokkal Együtt 2 /2016 ©️/

4. Rész Képesség

    Kinyitottam a szemem, és pislogtam. Láttam Rebekah még ott fekszik mellettem. Hátra fordultam és Tris is aludt még. Ki csúsztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt.
A hajamat kivasaltam és oldalt befontam, egy copfba. Sminkeltem egy kicsit, aztán a szekrényemhez mentem. Fekete trikót húztam fel a fekete fehér neműmre, aztán egy fekete bőr nadrágot kerestem, amit pár perc keresgetés után megtaláltam. Ehhez az öltözékhez tavaly egy magas sarkú csízmát vettem, de arról ma lemondok. Egy sportcipőt húztam fel. Fekete kabátot húztam fel, aminek oldalt van cipzárja. Egy táskát is kerestem hozzá, hátha kitalálnak valamit, és menni kell valamerre.
Kinyitottam az ajtót, és magam mögött becsuktam.
- Jó reggelt! – köszönt Elijah.
- Oh, jó reggelt! – át passzoltam a táskát a másik kezembe.
- Megijesztettelek? Ne haragudj! Hogy aludtál?
- Kicsit fáj a fejem, de minden rendben. A lányok alszanak, szóval... Ennyi. – mondtam és az eresznek támaszkodtam.
- Kérsz kávét? – kérdeztem Elijah.
- Nem, köszönöm. Inkább át megyek a bárba egy kicsit. Kifizetem, amit tegnap elfelejtettem.
- Te tudod. – Elijah arrébb állt és mentem utamra. Leszaladtam a lépcsőn, kinyitottam a kaput.
- Jó reggelt Tündérem! – köszönt Klaus.
- Reggelt! – ki kerültem és körül néztem az úttesten. Át szaladtam a túlsó oldalra és bementem a bárba. A pulthoz ültem. A pincér szolgált mindenkit, a szoba végén van egy szoba, gondolom, a raktár lehet. Ki jött onnan a fickó, akivel tegnap találkoztam. A pult mögött állt és közeledett felém.
- Szia! – köszönt rám. – Marsel vagyok.
- Hello. – nyújtotta a kezét én meg kezet fogtam vele. – Elena. – mutatkoztam be.
- Te valahogy nem ide tartozol. – kikerülte a pultot és leült mellém.
- Ezt, hogy érted? – kérdeztem.
- Mindenkit ismerek a városban, személyről személyre.
- Akkor engem is kéne ismerned. – mondtam.
- De nem ismerlek. – gúnyolódott.
- Akkor nem ismersz, én viszont megyek fizetni. – felálltam és elmentem a pincérhez, aki a pult mögött állt. Kértem tőle egy whyskit és kifizettem a tegnapit is.
Leültem egy asztalhoz és megittam az italom. Láttam bejönni egy sötét alakot. Leült velem szembe.
- Klaus, mit keresel itt?
- Megnézlek, mit művelsz.
- Ne apáskodj, nem szeretem az ilyen embereket. Sőt ha ennyire akarod tudni, csak kifizettem a tegnapit. Persze nagyon nem emlékszek semmire.
- Semmire?
- Nem sok mindenre.
- Csodálom. De teljesen mindegy. – láttam Marselt Klaus háta mögött jönni.
- Klaus! – állt meg Marsel és oda jött csodálkozva.
- Marsel? Nem gondoltam volna, hogy találkozunk.
- Én sem, honnan ismered? – mutatott rám.
- Hogy honnan? Egy Damyrral van dolgod Marsel.
- Ő egy Dampyr? – nézett rá Marsel.
- Igen, viszont kicsit kiképzetlen. Elijah hozott magával egy kiképzőt. Viszont valamiért elment.
- Talán, mert el loptam a gyűrűjét. – elővettem a táskámból Victor napfény gyűrűjét és az asztalra raktam. Felfogtam a táskát és kimentem a bárból. Visszamentem a házba. A teraszon ült Elijah.
- Mi ez a nagy sietség? – kérdezte.
- Nem sietek. – felfutottam a szobámba. Tris és Rebekah már nem voltak ott. Ledobtam a táskám és ki mentem az erkélyre. – Hát, ha Klausnak elég kiképzetlen vagyok! – mondtam magamnak, és leugrottam az erélyről. Kifutottam a kapunál majd futni mentem. Igaz nem erre gondoltam, de az lett belőle. A bárt mikor elhagytam a belvárosba értem. Kicsit lassítottam. Mondhatni azt is, hogy kocogtam. Kicsit dühös lettem.
Megláttam egy boltot. Be is mentem a Drogéria és Parfümériába.
- Jó napot! – köszöntem az eladónak.
- Jó... –nem fejezte be. – Maga mit keres itt?
- Már megbocsásson, de miről beszél? – kérdeztem.
- Azonnal vigyék ki! – szólt a sarokban álló rendőröknek a hölgy. Felfogott a két magas nagydarab rendőr és szó szerint kidobtak az utcára. Térdre estem. Lerogytam a földre. Felkaptam magam, a térdemnél a nadrágom elszakadt. Letéptem a nadrág darabot, észrevettem, hogy vérzik a térdem. Kicsit csípett, de jól voltam. Ismét elkezdtem futni, viszont nem tudom merre lehettem. Láttam a túl oldalon Trist két nagy szatyorral. Elfutottam felé.
- Tris! –fogtam meg a vállát, ő meg megfordult.
- Elena, veled meg mi történt? Uram isten! – nézte a vérző térdem.
- Ja, ez? – néztem a térdemre. – Semmiség, kidobtak a Drogériából.
- Miért?
- Ha én azt tudnám. – mondtam és felegyenesedtem.
- Visszaviszlek Klaushoz.
- Csak azt ne! – mondtam.
- Mi történt? Gyere, meséld el, itt állok nem messze a kocsival. – mutatta körülbelül merre.
- Bementem a bárba, kifizetni a tegnapit. Aztán bejött Klaus és ő is apáskodott felettem. Marselel vagy kivel találkoztam, aki szó szerint gyűlöl engem, legalább is azt hiszem. Kérdezte Klaustól, hogy engem honnan ismer. Klaus viszont nem azt mondta el, amit válaszolnia kellett volna, hanem inkább, hogy egy dampyrral van dolga és kicsit kiképzetlen.
- Most komolyan? Miért lennél kiképzetlen?
- Mindenre választ tudnék adni, ha tudnám a megfejtést.
- Folytasd. Vagy nincs tovább? – elértünk a kocsihoz, bepakolta a cuccost Tris. A kocsi ajtaját nyitotta ki. – Szállj be. Elviszlek hozzám.
- Remek. – beszálltam a kocsiba és folytattam. – Victor napfény gyűrűjét átpasszoltam Klausnak, majd felkaptam magam és haza mentem. Levágtam a cuccom az ágyra és leugrottam az erkélyről, majd kicsit, ha mondható, akkor elmentem futni és elértem hozzád.
- Előtte kidobtak a boltból. – segített ki Tris.
- Ja, meg előtte kidobtak a boltból.
- Egyszerűen nem értem miért.
- Én sem. – az út nem tartott hosszú ideig. Tris igaz gyorsan vezetett. Megállt egy sziklás mocsaras helyen.
- Itt vagyunk.
- Mármint itt itt? – kérdeztem. Kiszálltam a kocsiból.
- Igen. Gyere, megmutatom. – kivette a csomagtartóból a csomagokat.
- Segítsek? – kérdeztem. De ő megrázta a fejét. Beléptünk az erdőbe, majd kicsit kellett sétálni. Mikor beljebb értünk akkor vettem észre, hogy itt laknak. Vagyis biztos voltam benne mivel voltak házak.
- Itt élünk az egész farkas világgal.
- Nagyon szép hely. – látványos volt, két oldalon házak sorakoztak. Úgy is mondhatni mintha egy hosszú utca lenne ott és mindenhol házak. Az „utca" végén meg a folyó.
- Köszönjük.
- Kik élnek itt?
- A vérfarkasok.
- Értem. – kicsit meglepődtem, hogy a farkasok ilyen messze élnek a várostól.
- Tris, megint kit hoztál ide? – jött ki az egyik házból, félmeztelenül egy fiú, vagyis inkább egy férfi.
- Nyugi Bruno, ő csak Elena. – értem már, ő az a Bruno, akiről már hallottam, hogy honnan nem tudom, de esti meséket mindig halottam egy Bruno nevű farkasról.
- Szia, Bruno vagyok! – mutatkozott be.
- Hello, Elena. – és kezet fogtunk. Majd Bruno hátra nézett, én meg kinéztem a háta mögül, mert kicsit túlságosan elvesztem mellette magasságot nézve. Egy házból, ki jött két fiú, ők szintén félmeztelenre voltak vetkőzve, de nem értettem miért.
- Adam, Thomas. – mondta Bruno.
- Sziasztok. – ismét felnéztem rájuk, az én 165 centim, ők meg a 185 centijükkel, kicsit nagyok.
- Adam, - mutatott Bruno a másik sármos pasira. – Thomas, Ő itt Elena.
- Szia. – köszönt Adam.
- Gyere, Elena van még dolgunk. – szólt Tris.
- Megyek. – kikerültem a három fiút és mentem Tris után. Egy cuki kis házba mentünk be. – Ez a ház nagyon jól néz ki, olyan Beatris – es.
- Köszönöm. Ülj le, megnézem a lábadon azt a sebet.
- Rendben. – helyet foglaltam az egyik fotelben, Tris lerakta cuccait és hozott egy tálat, fertőtlenítő szer volt benne és vatta. Kicsit csípett mikor a fertőtlenítőt kente fel a térdemre.
- Veszek elő neked ruhát, öltözz át.
- Dehogy Tris. Nem, nem kell.
- Ne már, muszáj. Ne így menj haza. – kopogtak az ajtón. – Tessék! –szólt Tris. Az ajtón Bruno lépett be, barna szeme most kékre változott, és fel volt öltözve. Egy fekete fehér mintás póló volt rajta.
- Mondjad!
- Ne haragudj, hogy zavarlak titeket, de itt van Elijah barátunk keresi a lányt.
- Mondd, neki mindjárt megyek! – mondtam.
- Oké. – és kilépett.
- Látod, mondtam, hogy nem kell ruha. – kinéztem az ablakon este van.
- Na, ez szép. Már keresnek. – elővettem a telefonomat és megnéztem mennyi az idő 17:26.
- Figyelj, én megyek. Nem jössz el?
- Nem tudom Elena. Lehet, beugrok. De Klaus nem szívesen lát.
- Ahogy még mindig, az én vendégem vagy.
- Köszönöm Elena, amit értem teszel.
- Ezt nem kell köszönnöd! – mondtam és kinyitottam az ajtót. Sötét van, most ha valaki azt hiszi, hogy látok valamit akkor téved, mert semmit nem látok. Felvillant két kék fényes szem.
Felvillantak a távolból a fények kicsit azért lehetett látni valamit. Elijah sehol, egy farkas áll velem szembe. Leléptem a teraszról és a farkas közelébe mentem, viszont kicsit távolabb álltam tőle. Majd felém közelített. A kezemet a fejére akartam rakni, de visszahúztam.
Majd ő kicsit meglökött és megsimogattam. Nem kellett le guggolnom, hiszen akkor nagyobb lett volna nálam az állat. Kicsit lehajoltam. Éreztem, hogy valaki néz a távolból. Körbenéztem. Egy lelket sem láttam. A farkas még mindig itt van. A szőre barnás, szürkés, fekete. A szeme jég kék.
- Szép vagy kis bundás! – mondtam a farkasnak. Elfordította a fejét és elfutott. – Megdicsérem, erre elmegy? Hát kösz! – mondtam, mintha még itt lenne.
- Elena ez nem volt jó dolog! – hátra fordultam. Elijah állt ott.
- Megint mit csináltam rosszul?
- Nem szabad egy Dampyrnak nyúlni egy farkashoz.
- Miért? Talán tiltja a törvény? – pukkantam ki.
- Nem vagy ilyenekre felkészülve! Elküldted Victort, aki tudott volna segíteni neked!
- Ne haragudj nem bírtam. De ha ennyire kell, akkor mire is szolgál? – kikerült és hátra fordult.
- Gyere, haza megyünk. – utána mentem. – Talán arra, hogy jobban tudj közlekedni.
- Közlekedni?
- Igen, edzettebb legyél, sokkal több energiád legyen. Más vagy, mint a többi Dampyr.
- Miért lennék másabb?
- Gyorsabb vagy, kifejezetten okosabb vagy és nem vagy kiszámítható. Bármikor bárkire rá tudnál támadni.
- Meg tudnám tenni.
- Akkor miért nem teszed?
- Nincs még itt az ideje.
- Látod, kiszámíthatatlan vagy, csak te tudod mikor kit és hogyan akarsz vele végezni.
- Elijah kérlek, hagyuk ezt.
- Nem. Nem fogjuk. Visszatérünk Victorhoz, persze ha ezek után elvállalja.
- Nem nálam van a gyűrűje.
- Hanem? – nézett rám különösen. Majd észre vettem már az úton vagyunk és a kocsi ott áll.- Szállj be.
- Klausnál, neki adtam. Mikor azt mondta, hogy kiképzetlen vagyok. – megint dühös lettem.
- Hát persze, Klaus. Kéne vele beszélni.
- Miről?
- Nem látta, amit csinálsz. – mondta.
- És mit csináltam?
- Elena! Ezt majd megbeszéljünk mindnyájan.
- Miért kivel akarod ezt megbeszélni?
- Majd meglátod! Amúgy mi történt veled? – megfogta a térdem, ami sajgott.
- Au. Kidobtak a boltból.
- Kidobtak?
- Igen szó szerint, bementem a belvárosba és nézelődtem, mivel arra még nem jártam. Aztán észrevettem a Drogéria és Parfüméria boltot bementem és a nő kidobatott.
- Jaj, Elena mit művelsz! – fogta a fejét. – Oda neked nem is szabadna be menni.
- Oda sem? Kell az a könyv, ami ezeket megtiltja.
- Nem, nem értheted. Tudod a boszorkák, nem tudják, hogy te mi vagy. És nem is szabad tudniuk, akkor valami lesz, ha megtudják. De azt még én sem tudom.
- Ilyen kemények a boszik?
- Amint látod. – hamarosan a ház elé értünk, Elijah leparkolt én meg kiszálltam a kocsiból, bementem és a teraszon ült Klaus, Rebekah és Tris. Mind hárman úgy néztek, mintha meg akartak volna ölni. Elijah is bejött.
- Mivel úgy is hallanátok, amit mondok, megkérdezem. Mi a fene bajotok van? – álltam meg előttük. Elijah is helyet foglalt az egyik széken.
- Tudod Elena különöset hallottunk felőled! – állt fel Klaus.
- Például?
- Talán az, hogy kiképzetlenül álltál oda egy farkashoz.
- Ez a baj?
- Nem, tudod az, hogy kiképzetlen, vagy de okos, ügyes, és amiket itt hallok, elképesztő.
- Esküszöm, össze-vissza zagyváltok itt mindent.
- Klaus azt akarja mondani. – mondta Rebekah. - Hogy akiket eddig ismertünk elég mások voltak, mint te, különbözőket kellett nekik megtanítani, téged még egy vámpír sem győzött le. Most például veszem azt a Victort. Megszerezted könnyen a gyűrűt.
- Csak Victor volt az egyetlen. – mondtam.
- Amúgy Tris. Ki volt az a farkas? – emelte fel a fejét.
- Bruno.
- Bruno, most inkább nem szólók semmit. Mit kell még tanulnom?
- Holnap úgy készüljetek, - jelentette ki Klaus. – hogy sportruhába gyertek le reggel. Megyünk edzeni.
- Nem, én biztos nem megyek! – mondta Rebkah.
- Lesz egy kis karozás is.
- Akkor ott a helyem. – jelentette ki Rebekah.
- Na, oké, de én most elmegyek aludni. Ha nem haragszotok, mert nem egy helyen jártam már.
- Nem baj. Menj. – mondta Rebekah. Felmentem a lépcsőn és a fürdőmbe vettem az irányt. Hajat mostam és befontam nem szárítottam meg. Úgy mentem aludni.