Vámpírokkal Együtt 2 /2016 ©️/

2. Rész Szövetség

    Kinyitom a szemem és még mindig a sportruhámban voltam. Felültem, a bal térdem még mindig sajog. Próbáltam felállni ami „végre" jól sikerült. Elkezdtem pingvinesen járkálni, és oda sétáltam a szekrényemhez és kiválasztottam egy szaggatott kékes színű nadrágot, egy szürke farkasos pólót, egy kékeslilás színű csukáért hajoltam le majd leakasztottam egy focis pulcsit, ami fekete-fehér színű. Betotyogtam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Éreztem a hátamon legördülő forró vizet. Kiléptem a kádból, felvettem a ruháimat, amit a pultra tettem. Felkötöttem a hajam, a vége hullámos volt, szóval így teljesen jól néztem ki. Feltettem egy kis sminket is, hogy ne nézzek ki valami iszonyatosan gázul.
Kiléptem a szobából. Nem találkoztam senkivel, oda léptem az erkélyhez, és nekitámaszkodtam.
- Kell a lábadra egy kötés! – parancsolta a hang ami Elijah-é volt.
- Nem kell, jó a lábam. Tudok állni rajta, elhiheted. – mondtam viszakosan majd megfordultam és még mindig az erkélynek voltam támaszkodva. Elijah, mint mindig csinosban állt előttem, öltönybe és nyakkendőben volt.
- Látom, hogy a jobb lábadon állsz és nem mindkettőn. Szóval most ne azt mondd, hogy jól vagy. – nézett dühösen a szemembe.
- Nem mondom azt, maximum, hogy tudok állni a lábamon.
- Menj be a szobádba, ülj le, hozok kötést rá. – parancsolt rám, mint egy gondos szülő. Ismét be-betotyogtam és ugráltam. Leültem arra a fotelba, amit még Tris hozott be. Hamarosan jött is Elijah, aki egy nagy dobozt hozott a kezében.
- Most mit csinálsz? – kérdeztem tőle kicsit félénken. A kezét rá rakta a lábamra majd kihúzta a fotel alól.
Felszisszentem, mert iszonyatosan fájt a lábam. Rám nézett és kinyitotta a dobozt, sok minden volt benne, de ő egy krémet vett elő és egy nagy gumis szalagot.
- Az mi? – kérdően meredtem rá.
- Ezt, - mutatott a krémre. – vagyis inkább ez egy mentolos krém, amit a térdedre kenek. Ezt meg majd rá kell raknod a térdedre. Rögzít. – mondta és levette a kenőcs tetejét. Az egész szoba tele lett mentol szaggal. Viszont nagyon jó illata volt. – Ezt tedd fel te! – adta oda a bőrszínű nagy térdkötőt, amit a térdre lehetett csatolni.
- Ez is megvan! Még akarsz ápolni, vagy mit teszünk ma? – kérdeztem miközben a nadrágom szárát húztam le.
- Klaus, azt mondta – gombolta be a kabátot. -, hogy jön a falka.
- Minek? – álltam fel.
- Adamék összegyűjtötték az összes holdfény kavicsot.
- Az mire is szolgál? – Elijah kiment a szobából, az erkélyen támaszkodott. Elmentem utána, a falnak dőltem, keresztbe raktam a mellkasomon a karom.
- Wanda megcsinálja a falka összes tagjának a holdfénygyűrűt.
- Most ez azt jelenti, hogy tudják maguk ellenezni és fedezni azzal, hogy mikor változnak át és mikor nem?
- Igen, többnyire ez a lényege ennek. – mondta, kiegyenesedett és lement a teraszra.
Bekopogtam Tris szobájába.
- Bent vagy? – kérdeztem.
- Igen, gyere. - beléptem a szobába, az övé is átlagos volt, fehér falak két szoba nyílott belőle, az egyik ajtó nyitva volt ott Sophie szobája van, a másik a fürdő. Tris szobájába is egy nagy barna szekrény található mindkét oldal, középen egy nagy ággyal és sok festmény a falon.
- Hűha, még nem is jártam a szobádba. – néztem körbe.
- Most viszont igen. – mondta és leült az ágyra. – Gyere, ülj le. – mutatott az ágyra.
- Hallottad az egyezséget?
- Milyen egyezséget? – nézett rám szúrós szemmel.
- Elijah mondta, hogy Klaus kötött valamit a farkasokkal.
- Mit?
- Állítólag, Adam megtalálta az összes kavicsot.
- Ezt nem is mondta még. – kicsit sápadt volt.
- Minden rendben? – kérdeztem.
- Hogyne. – elfeküdt az ágyon.
Felálltam a térdem nagyon elzsibbadt, alig éreztem a lábam. Ki mentem az ajtón magam után meg becsaptam. Elfutottam a lépcsőig. Elijah ott ült az asztalnál.
- Nem tudod, hol van Klaus? – kérdeztem.
- Azt nem, de azt igen, hogy már tudsz futni.
- Itt vagyok. Elena. – szólt az erkélyről le Klaus. Visszafutottam a lépcsőhöz és oda értem Klaushoz. Klaus viszont belépett a szobájába. – Nem engem kerestél? – kérdezte.
- De.
- Akkor nem akarsz bejönni? – befutottam a szobájába, viszont megálltam az ajtó keretét fogva. A szobájának a színe praliné volt, ami egyszerűen csodásan mutatott. A bútorainak a színe csokoládébarna, és több bútóra le volt takarva.
- Tudod, szoktam mondani olyant is, hogy nem teszek fel buta kérdéseket. De most muszáj megkérdeznem.
- Mi lenne az?
- Hova mész, hogy minden bútor le van takarva fóliával? – kérdeztem.
- Rebekaht láttad ma már?
- Nem. – néztem körbe.
- Akkor biztos mondta neked, csak el voltál foglalva.
- Elmondod, vagy még kínzol a kérdéseiddel? – mentem közelebb hozzá.
- Elköltözünk a régi házunkba, ami a polgármesteri házunk.
- Az utolsó három szót nem kellett volna mondanod. De rendben. És tényleg mondta Rebekah, de nem is emlékszem mikor.
- Hogy van a térded? – nézett a lábamra.
- Amint látod. – mutattam végig magamon.
- Minek is jöttél be?
- Ja, persze. Azt akartam, hogy mi lesz ez az egyezség?
- Amúgy akartam is mondani, csak nem jutottam el odáig, te is hivatalos vagy ilyenen részt venni, persze ha akarod. Vagy Rebekahnak és Trisnek segítesz a pakolásba. Igaz fognak nektek segíteni. De itt is részt kéne venned, az őrzés miatt.
- Kik lesznek ott? – kíváncsiskodtam.
- Hát, ha ez így jobban esik csak férfiak. – mosolygott. – Én, Elijah és a falka. Na meg Wanda.
- Wanda a boszi, nem de?
- Igen az. – kiléptem az erkélyhez.
- Figyelj, még át gondolom, hogy mit tervezek.
- Te tudod, mit teszel.
- Klaus, kivolt az, aki meg akart támadni? - erre nem válaszolt és becsukta az ajtót előttem. Az ajtóhoz álltam be akartam kopogni, de inkább nem tettem. Biztos tudja, hogy ki tette, de akkor miért nem mondja meg? Kérdeztem magamtól, de úgy se mondta volna el.
Visszaballagtam a szobámba, leültem az ágyra és gondolkodtam. A térdemen könyököltem és a fejemet a kezembe fordítottam.
Gondolkodtam, hogy mit is kéne tennem. Jó választás lenne az, ha inkább összetalálkozok a farkasokkal?
- Bocs! – rontott be Rebekah, egy nagy dobozzal a kezébe, a jobb térdemre raktam a kezem.
- Semmi, gyere nyugodtan. – a szekrényemhez ment, és az összes ruhát bele dobta a dobozba.
- Úgy hiszem, ide több doboz kell. Felhívom Trist.
- Ki vigyáz Sophiera? – kérdeztem.
- Klausnál van. – mondta felkaptam magam és kimentem a szobából. Az erkélyhez mentem és a falnak támaszkodtam, néztem a falakat, nem láttam ki a távolba.
- Mire jutottál? – kérdezte Elijah.
- Szerintem maradok veletek, és meg hallgatom ezeket a nagy mondanivalókat. – mondtam úgy mintha tényleg nagyon érdekelne. – Mikor is jönnek? – Elijah ránézett az órájára.
- Hamarosan, szerintem nem sokára itt lesznek.
- Elijah te itt maradsz? – kérdeztem tőle.
- Igen itt, miért?
- Csak kérdeztem. – visszafordultam.
- Mit nézel ennyire.
- Inkább, mit néznék ennyire. – befejezhettem volna úgy ezt a mondatot, hogy a távolt és a dombokat, de nem tettem. – Tris és Bekah pakol, Sophiera akkor ki vigyáz? – kérdeztem.
- Nem tudom, csak megoldják a dolgot. – megfordult és elment.
- Hé, Elijah. – fordult felém. – Ki akarta megtámadni? – mutattam Klaus ajtaja felé.
- Nem tudom. – szorította össze fogait. Tudtam, hogy mindenki tudja, de nem mondta meg senki. Nem értettem, miért ilyen titkos. A szobám felé vettem az irányt, majd becsaptam magam mögött az ajtót.
- Jesszusom, Elena! Neked meg mi a bajod? – jött ki a szobámból Tris.
- Bocs, nem tudtam, hogy bent vagy. – leültem az ágyra és a markomba süllyesztettem az arcomat.
- Elena, mondd már el. – guggolt le elém.
- Ha meg kérdezném, biztos nem válaszolsz. Úgy, hogy inkább egy másik kérdést teszek fel. Segítsek valamit?
- A szekrényedet ki pakolhatod, hozok fel pár dobozt, vagy inkább bőröndbe teszed őket? – kérdezte majd felálltunk.
- Bőrönd, de azért jó lenne pár doboz is. Hát, ha kell. – Tris meg fordult és kiment a szobából. Kinyitottam a szekrényt és, mint mindig pakoltam. Költözök, költözök és költözök. Az egész életem eddig ebből állt!
- Tessék, itt vannak a dobozok, ha kell, segítség szólj!
- Mármint ahhoz, hogy levigyem a ruháimat? Most ezt megoldhatnám úgy, mint a filmekben, amikor a feleség kidobja a férjét és az erkélyről dobálja le a cuccait. – nevettem fel. Tris egy nagyot sóhajtott és mosolygott a derekára tette a kezét és elment. Az ajtóm nyitva állt.

Egy ruhát elől hagytam, amit most veszek fel, annak ellenére, hogy ma kétszer öltözök.
A darabszám ruháimat három bőröndbe és két dobozba tettem el. Ezeket kihúztam az erkélyre. Kint már elég hűvös volt, lent a terasznál gyertyák és néhány lámpa égett. Az asztal ki volt készítve több székkel, a kapu tágra volt nyitva.
Klaus ment a terasznál. Felnézett, elkaptam a tekintetem, mintha mást bámulnék. Visszanéztem, de már nem ált ott.
- Klaus, ha meg akarsz ijeszteni ne így tegyed. – fordultam hátra és ott állt előttem.
- Értettem, szóval téged így nem lehet csak ijesztgetni. A lányok, nem sokára visszajönnek. Remélhetőleg minél hamarabb, hogy el tudjuk kezdeni az egészet. – nem tudom azt sem, hogy én mire vállalkoztam és azt sem, hogy itt miket fogok hallani. Az erkélyre tettem a kezemet, Rebekah és Tris lépett be a nyitva állt kapunk. Feljöttek a lépcsőn és felvették a bőröndjeimet és a két dobozt.
- Vigyázz magadra! – jött oda Rebekah.
- Fogok. – ha így köszön el tőlem mi lesz még a végén? Visszamentem az üresnek mondható szobámba, igaz még a bútorok bent voltak, ahogyan az ágyra tett ruhám is. Mivel az este igen csak hideg így január végére és február elejére így egy sötétszürke pulóvert vettem fel és a fekete farmeromat. Egy bokáig érő Converse cipővel, és egy szürke sapkával. Kimentem az ajtón, és arra lettem figyelmes, hogy az egész falka - legalább is úgy gondolom, - itt van. A lépcsőn sétáltam le mikor Bruno jött be a kapun.
- Szia. – köszönt. – Te is itt maradsz velünk? – csodálkozott.
- Tudod, muszáj itt lenni valakinek. – elindultam az asztal felé és Elijah-val találtam szemben magamat.
- Át öltöztél? Volt értelme? – nézett végig rajtam. – Ülj le, kérlek. – mutatta a helyemet. Végig néztem az egész asztalon. Most vacsorázni akarnak vagy valamit elő adni? Az asztalra tettem a kezemet és vártam. Egyszerre csend lett, felnéztem. Wanda jött be, mindenki őt nézte.
- Szép estét! – köszönt. – Ó, Elena. – nézett rám.
- Wanda.
- Nem gondoltam volna, hogy itt leszel, de jobb, ha hallani fogsz mindent. Klaus, - váltotta át a szemét. – remélem elhoztátok. – Klaus felállt és a körasztalra tette a dobozt. Wanda kinyitotta és kivett belőle pár követ. Hunyorgatva néztem, hogy mit is akar ezzel elérni. Két fiú hozott be két kisebb fajta dobozt, amit leraktak az asztalra és elkezdték őket marokszámra ki osztani. Mindenki kapott egy-egy gyűrűt.
- Elena, gyere ide. – szólított Wanda.
- Mondjad. – mondtam neki. A szemeim a köveken volt, végig.
- Ezeket fogom rá illeszteni azokra miket kaptak a farkasok, azután pedig bele kell valakinek a vérébe áztatni.
- Hazudtál. – hátráltam. – Tudtad, hogy itt leszek. A véremet akarod? – kezdtem kicsit hangosabban beszélni. Wanda körbe nézett.
- Elena, el sem mondtam.
- Akkor, hadd haljam, mit tervelsz. – néztem mélyen a szemébe.
- Minden főnek kell a vére, ez nem azt jelenti, hogy lecsapollak benneteket. – mosolygott. – Klaus, te és Bruno és én. Mi leszünk azok, akik feltartják a kövek hatását. Most pedig ülj vissza. – úgy tettem, visszamentem a helyemre és leültem. – Csukjátok be a szemeteket! – lehetett hallani a hátam mögül Wanda hangját.
- Forest creantur forbitus et bonis: est in iuvencis, est in equis patrum virtus! – mit beszél? Latinul motyogott valamit és befejezte. – Készen van. Most a három jelöltet kérem. – tudtam én vagyok a harmadik, aki megy. Klaus oda jött majd megfogta a kezemet és a könyökömnél húzott az asztalhoz ahol Wanda állt előtte egy nagy találat, ami nem hétköznapi. Bele volt vésve pár kép, amit nem nagyon lehetet fantáziával dús embernél jobban sem kiolvasni. Elővett egy kést. Megfogta Bruno megfeszítet kezét és bele vágott a tenyerébe. Bruno nem reagált sem fájdalmasan sem boldogan. Mikor végzett én következtem, elvette a kezemet és nekem is végig húzta az immár véres kést a tenyeremen. Egy szisszenés nélkül kibírtam, de így is fájt, ahogyan ez az acélos vékony penge megérintette vékony bőrömet. Összeszorított öklömet a tál fölé helyeztem, hogy az a pár csepp vérem is bele menjen. Mikor Wanda késznek nyilvánította a véres kezemet egy kisebb fajta fehér törölközőt tett a kezemre. Elhúztam a kezemet majd próbáltam elállítani a kezemen a vérzést. Klaus következett, neki is így sikerült aztán Wanda aki simán végig csinálta az egészet. A gyűrűket bele mártotta a vérbe, aztán megtörölte őket és mindenki elé ki helyezte.

- Fájt? – kérdezte Bruno a kapunál állva. A törölközőt leváltottuk egy nagyobb kötésre.
- Nem, legalább is, nekem jobban, mint neked. – mosolyogtam.
- Szeretem, mikor mosolyogsz. – fogta meg az arcomat.
- Ez a gyűrű használni fog? – fogtam meg a kezét és a gyűrűn végig húztam az ujjamat.
- Wanda sokszor csinált ilyent, reméljük csak nem szúrta el. – mondta.
- Reméljük. – Elijah jött ki a kapun.
- Elena, mehetünk? – kérdezte.
- Persze. – megpusziltam Bruno arcát majd beszálltam a kocsiba. – Indulhatunk. - a távolba nem lehetet el látni, nagy köd volt, ami inkább esőbe csúszott át. Neki eredt az eső. Elijah bekanyarodott a csúszós úton a mellékútra. Lassan haladtunk majd kinyílott a nehezen látszódó vaskapu. Egy fehér ház előtt álltunk meg. Égtek a lámpák a terasznál, kívülről hasonlított egy múzeumra. Rebekah és Tris állt kint Sophieval a kezében. Kiugrottam az autóból majd hozzájuk siettem.
- Milyen volt? – kérdezte Tris.
- Hogy érted? – takartam el a kezemet a hátam mögött.
- Mi van a kezeddel? – kérdezte Rebekah.
- Semmi. – előhúztam majd kivettem Sophie-t a kezemből.
- Ne mondd, hogy nincs semmi a kezeddel. – ismételte Rebekah.
- Ne most vitassuk meg! Rá érünk holnap. Mutasd meg a házat. - tereltem a szót másra.
- Rendben! – mondta és előre ment. Mikor beléptünk fehér fal és padlózat vett körül egy nagy asztal és egy csillár lógott le a plafonról. A fehér asztalon egy nagy virág ékeskedett. Ebből a nagy előtérből nyílott öt szoba. Baloldalon két lépcső vezetett le felé.
- A te szobád, lent van. Nagyon szép, és ahogyan szeretnéd, úgy rendezed be. Klaus szobája itt van. mutatott a lépcső melletti első szobaajtóra. A többi ajtó nyitva volt. – Itt az étkező. – velem szembe. – Az mellett jobbra van a konyha és egy gardrób, aztán egy nappali.
- Az étkező melletti szobába mi van? – mutattam baloldalra.
- Ja, igen ott van a szalon. – kívülről nagyobbnak tűnik, de belülről is csodás. Felém jött Tris.
- Nézd meg a szobád. – vette ki a kezemből Sophie-t. Lementem a lépcsőn. A falak színe barna és megy fehér ajtó nyílott vele szembe. Benéztem, fürdő. Legalább ez meg van! Szétnéztem jobbra is egy ajtó és balra is. Jobbra mentem, benyitottam a szobába. Ez biztos az enyém, a fal színe tapétázott volt halvány barna és fehér mintás. Az ajtó mellett egy fotel állt, az mellett egy könyvespolc és az íróasztalom egy fehér székkel. Fehér tükrös szekrényt kaptam egy nagy francia ággyal két kisebb fajta éjjeliszekrénnyel. Becsuktam magam mögött az ajtót és kinyitottam a szekrényemet. Mindenem el volt tűrve és hajtogatva a szekrénybe. Éppen úgy, mint bármelyik házban eddig. Kopogtak.
- Gyere. – mondtam. Elijah lépett be.
- Vacsorázunk, jössz enni? – kérdezte.
- Nem, de köszönöm. Azt a fürdőt lehet használni igaz? – mutattam a folyósóra.
- Itt ezen a részen csak te vagy meg Tris szóval mehetsz, mert ők még az étkezőben vannak. – mondta, ezzel kilépett. Kivettem egy pizsamát majd a fürdőnek vettem az irányt.
Beálltam a zuhany alá és lezuhanyoztam, hajamat megmostam. Kiszálltam a kádból.
Hajamat megszárítva és készen az alvásra, mentem vissza a szobába. Letettem a dolgaimat az asztalra és befeküdtem a már készen lévő ágyamba. Kényelmesen elhelyezkedtem és álomra készen voltam.