Érzések érzés hátán. Ez az ami az életemet rombolta,vagy talán még mindig. Olyas valaki kell,akiről tudom, lehetetlen. Az ember egyik hibája. És ez alól én sem menekülhetek. Olyan veszélyes utakon járok, melyről nem tudom túlélem-e. Szokásos délutáni teendőim. Hogy a telefon képernyőjére bambulva,várom mikor csörren.
1 hónappal ezelőtt...
-Zsófi.
-Mondjad Zoé.
-Hallod :0 találtam egy rohadt jó alkalmazást.
-Na melyik? Vagy micsoda.
-Vyda.
-Vyda? Mire kell az?
Tök értelmetlennek találtam még a nevét is alig tudtam kimondani.
-Hát streamolni.
-Streamolni?
-Liveolni,tudod amikor nézed YouTuben a liveokat. Na ez is olyan csak egy külön alkalmazásban.
-Vágoom.
-Töltsd le.
-Oké
Bár ne tettem volna. Miért töltöttem le. Nem kellett volna. Az egész életemet elsodorta. Bár vissza tudnám pörgetni az időt. Mégis tudatlanul töltöttem. Veszélyes...bambultam
majd hirtelen csörrent a telefonom. Liveol. Bemenjek? Vajon észrevenné? Ha nem megyek be,vajon keresne? Biztos, hogy nem. De nem biztos. Vagy... Nem tudom. Mondván "ígyis úgyis fáj" rányomtam a livejára. És okoztam a fájdalmat magamnak. Szeretem és nem kaphatom meg. Nagyon jól érzem magam vele. Olyan jó, hogy beszél hozzám. Miútán befejzte irtam neki facebookon.
Zs.:- Nem csodálkozok a top 1-en a mai live is csodálatos volt. 😃
K.:- Köszönöm 😊
Annyira cuki, ahogy a szőkés barna haja az arcába lóg. És a szeme,ami magával ragad. Meghalok. Hogy fogom ezt kibírni. Nehezen. Olyan szar, hogy ő úgy tudja, hogy mi barátok vagyunk. Közben... szar ügy. Nem is láttam még élőbe. De biztos,hogy földbe gyökerezne a lábam.
