⭐ Chapter 1 ⭐

453 23 0
                                    

Az emberek,néha nehezen tudják elképzelni mit is élhet át a társa. Nem számít kicsi vagy nagy,az élettől mindenki megkapja a pofonokat. Hullámvasút, így nevezném el az életem. Hol lent, hol fönt. Hol pedig csak egy helyben toporogva várok. Mire?nemtudom. A legfurcsább az egészben,hogy senki se érti. És én se. Átlagos este,miközben a csillagokat bámulva gyönyörködtem, hogy milyen szép is a világ. Ez a pontja. Kívül. Olyan letisztult és szép,az ember szinte futva menekülne ide.
-Zsófi vacsoraaa-hallottam meg anya hangját.
Szóval a mai esti csillaglesés elmarad,helyette mehetek befelé,remélem még egy veszekedés is lesz...
-Szólj a bátyjádnak!
-Meeert magától nem tudja kitolni a seggét.
Forgattam egyet a szememen,majd Zoli szobája felé vettem az irányt.
-Zolikaa
-Mondjad
-Anya azt mondta, hogy gyere kajálni
-Most játszok,hozzd már be légyszi
-Jaaj hát persze. El is felejtettem a 19 éves tesómnak a feje alá kell tolni a kaját.
Mostmár cseléd is vagyok, vagy mi van? Nehogymár ne tudja felemelni a valagát és elvinni a kaját. A konyhába kullogtam,ahol elkészítettem az ételt szeretett bátyámnak.
-Én nem vinném be.
-Chh..muszáj
Jajj dehogynem anya,te is bevinnéd. Mindenki tudja. Sarkon fordultam a tányérral a kezemben, majd benyitottam a tányért leraktam míg Zoli odalökött valami "kösz" félét. De anya nekem bezzeg baszta kikészíteni a kajám. Mindegy. Szedtem magamnak egy kis spagettit meg rá szószt és a szobám felé vettem az irányt. Bementem majd ledobtam magam az ágyamra. Majd a nyomi telómat kaptam ki a zsebemből, nem ám Iphone... Olyanom nekem nem hiszem, hogy lesz. A TVmet is bekapcsoltam. De hát azon a kisképernyőn rohadt sokat látok. Tiszta gáz. Másnak plazma tv meg ilyenek, nekem meg marad ez. Holnap suli is, bár anyám szerint szarok az egészre. Van benne igazság. Nem is érdekel. Tv nézés közben a tányéron az étel egyre jobban fogyott,majd miután már csak egy két szál spagettit tekergettem a villámmal,abbahagytam. Kivittem a mosogatóba,majd visszaültem tvzni. Amúgy rohadtul nincs kedvem iskolába rohadni. A sok diákot látni. Kedv = 0. Sosem szerettem iskolába járni. Minek? Hallgassam ahogy a sok "nagy" gúnyolódik? Isten ments. Inkább itthon szét unnám a fejem. Még az is jobb ötlet. De nem tehetek semmit,kötelező abba a retekbe menni. (nagyon szeretjük a sulit 😄) Az este további részében nem nagyon tudok mit mondani,elkészültem az alváshoz majd...szundi.

Segítség,beleestem! Donde viven las historias. Descúbrelo ahora