Álmaimban mindig sok szép helyet látogatok meg,és annyi mindent élek át egy este alatt, amik talán évekig eltarthatna hogy oda eljuthassak. Az álmaim mindig szebbek a valóságnál. Ilyenkor úgy érzem, szabad vagyok. Bármit megtehetek,és nem fáj. Bár ilyen lenne az élet is. Belegondoltatok már? Milyen lehet álomban élni. Én mindig azt hiszem, hogy egy rossz álomban vagyok, és egyszer majd egy nagy csípés felkölt. Azonban ma reggel nem a csípés érzésre keltem,hanem az ébresztőmre. Milyen kellemes, nem? Mély álomba vagyok erre elkezd egy tök nem álomba illő szám, és mintha egyenesen kirángatna a tökéletes álomból. Csodás. Főleg, hogy az iskola vár rám és újabb 6 órát eltölthetek ott. A szuper osztályommal, uhha tényleg nagyon szuperek. Annyira nehéz nekikezdeni ennek az egésznek. Úgyhogy egy fél órat tekeregtem az ágyamban, majd kiszálltam. Eközben a The Walking Deadra gondoltam, hmm szóval ilyen zombinak lenni. Teljesen úgy éreztem magam, mint egy 0 energiás zombi. Egyre jobb. Kicsoszogtam a konyhába ahol a kávét főző édesanyámmal találtam szembe magam. Puszi meg ilyenek. Majd vissza kullogtam a szobámba, ahol nagy nehezen előkerestem valami felvehető ruhát, majd a táskámba bepakoltam. Elkészítettem a szendvicsem,majd a fülembe dugtam a fülhallgatóm,és úgy mentem iskolába. Zayn-Pilow Talk-ot hallgattam. Nagyon szerelmes vagyok abba a számba. Általába nagyon beleélem magam. Eközben már az iskola kapujánál álltam, majd beléptem és kezdetét vette a "6 óra és vége, nyugi". Nagyon nem volt kedvem bennt poshadni. De muszáj.
