Lucifer

A kezdetek

Ködös , szürke pénteki reggel köszöntött a város lakóira. Egy fiú sétált az utcán ráérősen. Se nem hosszú , se nem rövid fekete hajába belekapott a kora reggeli szellő. Olykor-olykor látni lehetett frufruja mögött megbúvó karmazsinvörös szemeit. Egy elit iskola egyenruháját viselte és oldalán ott lógott fekete táskája. Semmi sem volt ami a nevéről árulkodott volna , kivéve egy monogramot ami a táskáján volt. A monogram L.D. volt. Egyenruhájából ítélve középiskolás lehetett.

Mikor beért az iskolába csendben leült a helyére és feltette fejhallgatóját , amin rögtön el is kezdett zenét hallgatni. Az órákon mindig helyesen válaszolt és mindig mindenből száz százalékosra teljesített. Amint a tanításnak vége lett azonnal elindult haza. Egy templomban élt. Már kisbabakora óta az ott élő főpap és a szerzetesek nevelték fel. A szülei nem ismerte , már kiskora óta ez a hej volt az otthona A legjobb barátja aki olyan volt számára ,mint egy testvér szintén ott élt. Ennek a bizonyos barátnak Nicolas Hero volt a neve. Smaragdzöld szemei voltak amik jól mutattak rövid , kissé göndör hajához. A főpap úgy tervezte , hogy majd a Nicoból is pap lesz.

Amint a fekete hajú fiú belépett a templomba , fogta magát és ledőlt a kanapéra aludni . Amikor pár óra múlva felébredt furcsa érzés fogta el. Azt hitte álmodik mivel a levegőben pár apró lényt látott lebegni. A lények kicsik voltak és feketék. Lándzsaszerűen végződő farkuk hullámzott a levegőben mikor mozogtak és apró hegyes szarvaik körül néha-néha szikrákat lehetett látni. Alig két- három darab volt belőlük és egyáltalán nem tűntek veszélyesnek. Hirtelen előrerohantak a szerzetesek és eltorlaszolták a templom ajtaját . Őket követte Nico és a pap. A mindig barátságos és mosolygó arcú papok most rémisztő tekintettel meredtek az aktóra és kezükben különböző fegyvereket szorongattak. A fiú értetlenül figyelte őket. Nyilvánvalóvá vált számára , hogy Nico már biztos tud valamit arról , hogy mi történik éppen .

-Mi a fene folyok itt?- kiáltotta a fiú.

-Sajnálom.- mondta Nico . - Én is csak mos hallottam erről az egészről.

-Miről ?-kérdezett vissza a fiú.

Ekkor már a pap is becsatlakozott a beszélgetésbe:

-Nico egy bukott angyal fia. - ezt drámai csend követte , de utána már folytatta is. - Lucas Devil te pedig egy démon vagy. A fiatal démonoknak akiket itt az emberi világban zártak el , legkésőbb tizenöt éves korukban jön elő az erejük. Az , hogy látod azokat a kis fekete lényeket amik a démonok alárendeltjei és felderítőként szolgálnak annak a bizonyítéka , hogy felébredt az erőd. Ma mindenképp előjött volna az erőd mivel ma lettél tizenöt éves . Most egy seregnyi démon van itt , hogy elvigyen téged a démonok világába a Pokolba . Nico nem annyira lényeges , mint te. Te sokkal fontosabb vagy számukra. Már nincs sok időnk a vezérük is biztos itt lesz hamarosan...

A főpap hangja elcsuklott és ekkor a démonok áttörték a kaput és támadásba lendültek. A főpapot kék lángok vették körül és egy teljesen más hangon szólalt meg , mint amin eddig beszélt:

-Üdvözöllek drága fiam ! Az apád vagyok a Sátán ! Most pedig térj vissza velem a Pokolba Lucifer és töltsd be koronahercegi feladataidat ahogyan azt már születésed óta kellett volna.

Az idegen hangja magabiztos volt és félelemnek vagy megingásnak semmi nyoma sem volt . Az eddig történtek miatt Lucat kicsit sem lepte meg a dolog . Valójában mélyen legbelül mindig is érezte , hogy nem ide tartozik és valahol máshol van a helye , de abba sose gondolt bele igazán, hogy ez tényleg igaz lehet.

-Nem , nem és nem! - üvöltötte Luca. Hangjából csak úgy áradt a magabiztosság . Egyáltalán nem akart elválni ettől a világtól , pedig semmi sem volt ami igazán ide kötötte volna . Hirtelen kék lángokban tört ki amik az összes közelben álló démont elpusztították. Nico hirtelen kikapta a megszállt főpap kezéből a puskáját , és minden hezitálás nélkül a már előre belerakott megszentelt ezüst töltényt a papba lőtte. Ahol a golyó érte ott hirtelen vérezni kezdett majd keserves kínok között a földre rogyott és meghalt.