-Em siess már, el foguk késni - kiabált be a fürdőbe a legjobb barátnőm. - Jólvan, nem kell siettetni Jo . 2 óra múlva száll le a repülő. - Biztosra akarok menni. Mivan ha hamarabb ideérnek? Igen. 2 óra múlva leszáll a 5 seconds of summer gépe és mi ott fogjuk várni őket a repülőtéren. - 2 órával hamarabb? Kétlem - kiabáltam vissza. - Oké , inkább add kölcsön a szájfényedet ! Mikor kijöttem a fürdőszobábol kitört belőlem a röhögés. Jo teljes puccban állt előttem. - Ugye tudod hogy csak a repülőtérre megyünk, nem rögtön a vörösszőnyegre? - Tökéletesen kell kinéznem hogy Luke első látásra belémszeressen - vágta rá - Te tudod. De túl bonyolítod. Nekem is ugyan olyan fontos ez a nap mint neked . Végre itt fog koncertezni a kedvenc bandánk akikért évek óta odavagyunk, mégis normálisan nézek ki nem úgy mint aki most készül Obama-hoz - nevettem ki - amúgy ott van az asztalon. Miután Jo kirúzsozta magát, készen is voltunk. Rajtam egy short, egy crop top volt és magamra kötöttem egy inget plusszban. Festett hajamat kiengedve hagytam.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Elindultunk a reptérre. Nagyon nagy sor volt. Elképesztő hogy mennyi ember eljött! Beálltunk a sorba. Az az óra amit a repülőre varakozással töltöttünk, jó hangulatban telt : énekeltünk a tömeggel, megismerkedtünk a mellettünk állókkal és sokat nevettünk. Egyszercsak hallottunk előröl sikitásokat. Megjöttek. Hirtelen nagyon felpörögtem, viszont még fél óra után sem értek a közelünkbe. - Gyere - Ragadta meg Jo a kezem és elindult. - Hé, mit csinálsz? - Nem fogok még egy órát itt várni. Mivan ha a fiúknak nincs több ideük és a felénél abbahagyják mert menniük kell. Nem adom fel a jövőm Luke-al. Előremegyünk.
Elkezdett előre nyomulni és húzott maga után. Nem győztem bocsánatot kérni azoktól akikre véletlenül ráléptem/belekönyököltem/átestem. Mikor megláttuk a srácokat, Jo mégjobban elkezdett tolakodni. Minden oldalról nyomtak. Jo az első sorba akart kerülni , engem húzott maga után viszont beszorultam 2 ember közé és nem bírtam kijönni. Úgy éreztem mindjárt kilapulok. Rántott egyet rajtam a barátnőm hogy "kiszabaduljak" de átestem valaki lábán, kibicsaklott a lábam, elvesztettem az egyensúlyomat és akkora erővel nyomtak hátulról, hogy nekiestem a kordonnak ami felborult és átestem rajta. Amit először felfogtam az a bokámba nyilalló éles fájdalom volt. - Úristen , jól vagy? - rohant hozzám Michael. - Auuu - nyöszörögtem fájdalmamban. Luke, Mike, Cal, Ash és Jo körbeálltak. Könnyek szöktek a szemembe a fájdalomtól. -Fel tudsz állni - kérdezte Calum. Megráztam a fejem. - Kórházba kéne vinni - javasolta Jo. A barátnőm segítségével megpróbáltam felállni de amint megmozdítottam a jobb lábamat, fájdalmasan felszisszentem. Nem ment. - Nem lesz ez így jó - mondta Michael és felkapott az felvett az ölébe. Ha ez nem ilyenkor történt volna belül tomboltam volna az örömtől viszont most csak a lábamra tudtam koncentrálni úgyhogy csak egy hálás pillantásra futotta Mike-nak aki elindult velem a busz felé ami őket várta. A többiek jöttek utánunk.Az út csendesen telt , csak bemutatkoztunk és pár szót váltottunk. Elég hamar a kórházhoz értünk, ahol nem voltak sokan így kis idő után sorra kerültem. Fél óra múlva kész is voltam, kaptam egy pofás ki gipszet. Legalább majd lesz mit firkálni ha unatkoznék otthon 6 hét alatt. - Na, hogy vagy? - jött be Mikey mikor kiment az orvos. - Ó, remekül. Nem érzem a lábam - válaszoltam. - Akkor legalább már nem fáj - nevetett fel mire én is . Nem lehet nem felvidulni a mosolyátol. - Végül is... - Jo és a srácok leléptek valahova. Én itt maradtam hogy lássam hogy jól vagy - közölte velem. Hurrá. Az állítólagos legjobb barátnőm gondolkodás nélkül itthagy . Akkor jánlom hogy történjen valami közte és Luke között! - Köszi - Felálltam hogy hangyalépésben kivánszorogjak a.... a.... a hova is? - Öhm... Ha megkérlek haza tudsz vinni? - Persze - mosolygott rám Elkezdtem lassan vonszolni magam de nem sokat haladtam mert Michael felkapott az ölébe. - Így gyorsabb - magyarázta. Nem volt ellenemre. Az úton sokat nevettünk. Mike nagyon vicces . A házunk előtt leparkolt, kinyitotta nekem az ajtót és az ölébe vett. - Te mindenkit így emelgetsz? - kérdeztem tőle nevetve. - Kizárólag csak a törött lábú , jófej lányokat - kacsintott rám. -Megleszel? - kérdezte lerakva a bejárati ajtónk előtt - Igen. Köszönöm hogy hazahoztál. - Nincs mit. Figyelj, öhmm... tudom hogy most nagyon nem tudsz kimozdulni de nem találkozunk valamikor? Mondjuk átjöhetnék filmezni - kérdezte meg. - Az nagyon jó lenne
*2 héttel később* Épp egy párnacsatában voltunk Mike-al mikor a gipszemnek köszönhetően ráestem. Olyan közel voltunk hogy összeért az orrunk. A gyomromban a pillangók olyan gyorsan verdestek hogy félő volt hogy kirobbannak. Levegőt is elfelejtettem venni. Michael felredöntötte a fejét és megcsókolt. - Leszel a Pikachum? - kérdezte mikor elváltak ajkaink - A legnagyobb örömmel - válaszoltam mosolyogva.
Hi guys! Ez az első sztori. Ha tetszett, jelezd vote-al vagy kommentel ! Valamint kommentben lehet kérni sztorit ha szeretnétek hogy tovább fárasszalak titeket az írásommal. Nézzétek el a történet amatőrségét, ez az első próbálkozásom :) .
