Célkeresztben - 1. Évad

05 - Fejezet

- Kelj fel, Csipkerózsika, spuri van! - kiabált az arcomba Mike, a háttérben Harley sikítozott, mert nem találta a bőrdzsekijét, Selena az autót parkolta ki a hangokból ítélve. - Elkésünk! -Katasztrófahelyzet állt elő...

- Mennyi az idő? - pattantam fel, mint egy rugó, az álmosság rögtön kiröppent a szememből, a feladat gondolatára az adrenalinszintem emelkedni kezdett.

- Fél hat - kiáltott vissza Mike, majd eltűnt a másik szobában.

- Basszus! - kiáltottam fel, majd villám tempóban készülődni kezdtem. Felrángattam egy fekete nadrágot, beletűzködtem a késeket, egy sokkolópálcát, egy kisebb kézigránátot, majd felvettem egy szintén fekete pólót. Szoros kontyba fogtam össze a hajam, hogy akció közben ne zavarjon, egy fél pirítóssal a számban pakoltam be egy övtáskát és szereltem fel a kabátot is, majd szerezve egy bögre kávét a kardom után eredtem.

- Har! Nem láttad a kardom? - támadtam le a fürdőből kilépő lányt.

- Melyiket? - kérdezett vissza idegesen.

- A szamurájt, amihez a kis tőrök vannak.

- Jah. Talán a garázsban - válaszolta, majd elrohant.

Majd' nyakamat törvén lerohantam a garázsba, és belevetettem magam a keresésbe.

Fél óra múlva Mike és Harley csikorgó kerekekkel elhajtottak észak felé, Selena a titkos szobában ült a gép előtt, követve a jelzésüket és készen állva segíteni, én pedig sietős léptekkel a Glades felé vettem az irányt. Hat óra körül a város utcái üresen kongtak, szinte alig voltak autók az utakon, ezért is keltünk ilyen korán, nekem feltűnésmentesen el kell jutnom a helyszínig és be kell szivárognom az árucserére. Erre a célra Selena külön igazolványt hamisított nekem, már csak amiatt kell aggódnom, hogy Alekszej gyanút fog, hogy nem tartozok a 'csapat'-hoz.

A csere helyszínének szánt épület bejáratában egy raszta hajú, szakadt pánk ruhás srác őrködött, mikor be akartam menni, elállta az utam.

- A Professzorhoz jöttem - kezdtem a titkos párbeszéd első lépésével, amit még Carlostól hallottunk, mikor a garázsban tartották a találkát.

- Milyen ügyben? - válaszolt félvállról a srác.

- A Sas protokoll érvénybe lép - válaszoltam.

Az őr végigmért, majd vállat vont.

- Bemehetsz.

Intettem, majd beléptem az ajtón. Egy folyosón végigmenve egy újabb őrbe ütköztem, de itt is tudtam a jelszót.

- Egy dupla wiskey-t kérek - hihetetlen, hogy a férfiak milyen alkoholisták, ennél jobb jelszóra sem futotta.

Ezután egy nagyobb terembe jutottam, itt várakoztak a maffiák és a piti, ám annál nagyravágyóbb bűnözők. Leültem az egyik fotelbe, amik a fal mellett sorakoztak.

Első lépésként óvatosan szemügyre vettem a társaságot, hogy mivel állok szemben. Három borostás hapsi kártyázott az egyik asztalnál, az egyik zsebében egy kisebb pisztoly lapult, a másik az övén tartott egy bicskát, a harmadik meg láthatóan az ökölharc híve volt. Arrébb egy öltönyös, félhosszú, sötét hajú úriember ült keresztbe tett lábbal, éppen egy újságba merült bele. Mandzsettájából egy kés hegye villant ki. Nem sokkal mellettem egy vörös hajú nő ült, szintén pisztollyal felszerelve, ő unott arccal nézelődött, de közben a fejhallgatójában dübörgött a zene.

A vizsgálódásomat egy újabb belépő ember szakította meg, aki nem más volt, mint Alekszej Monokolov, a nagy maffiavezér quartett egyik tagja. Érdekes jelenség volt, fekete nadrágot és fehér inget viselt fekete nyakkendővel, az összeállítást teljessé tette fehér, szerteszét meredező haja és sápadt, kissé hegyes arca.