Eloltott Lámpás

7. rész

Sziasztok!!!:) Sajnálom, hogy ilyen sok ideig nem volt rész. Egyszerűen nem volt időm:( De már nyáááár vaaan! Így több rész fog majd jönni:) Itt van a hetedik rész kicsit hosszú lett ezért is bocsi. Jó olvasást!:)

Megsemmisülve álltam a kórház folyosóján. Ulrik mostanában felzaklat. Az elmúlt napokban folyamatosan rajta járt az eszem. Olyan rejtélyes...nem tudom miért de valahol érdekel, és ez nagyon zavar. Mérgesen dobbantottam egyet. Egy orvos döbbenten nézet felém. Felvettem a földről a műanyag kávés poharat és a fehér csempét pásztázva kiviharoztam a teremből mielőtt még az orvos azt hiszi valami elmegyógyintézetből megszökött bolond vagyok.

   Visszatérve a váróteremben Niki a térdére hajtva a fejét ült Erik nélkül.

  - Niki mi a baj? - kérdeztem aggódva majd kidobtam kávés poharamat.
 - Erikkel összevesztem és elment - mondta arcáról pedig egy könnycsepp gördült le.
 - Mit mondtál? - Niki az az ember akit ha nagyon felhúznak képes egy pillanat alatt megváltoztatni egy kapcsolatot. Tapasztalatból mondom. Mi is vesztünk már össze.
 - Megmondtam, hogy még nem állok készen - szipogott nagyokat Niki. - Aztán nem értette miért. Azt mondtam, hogy hagyjuk aztán lehülyéztem, de nem tudom miért - sírt tovább - Bocsánatot kell kérnem - fújta ki az orrát
 - Ez természetes Niki - simogattam a hátát - De mondd csak el nekem akkor ma miért öltöztél ki ennyire?
 - Ahj, én szeretem Eriket, de nem állok készen egy kapcsolatra - temette arcát kezébe
 - Holnap mindenképp beszéljétek meg - bólintottam egyet
 - Persze - harapta be alsó ajkát. - Na és mi tartott ennyi időig? - mosolyodott el ravaszul
 - Hosszú volt a sor - mondtam nem túl meggyőzően.
 - Nina... - húzta össze szemét Niki
 - Találkoztam Ulrikkal - mondtam
 - A mi Ulrikunk. Mikor mondod el neki? - Niki előtt nem hazudhatok. Mindent tud. Mindent
 - Mit? - kérdeztem vissza
 - Hogy eléggé belezúgtál - forgatta meg szemeit.
 - Nem zúgtam bele csak... - itt elakadtam.
 - Ahaaa -  mosolygott. Az órára néztem úgy döntöttem ideje indulni és kibújni az Ulrikkal kapcsolatos kérdések alól.
 - Mennem kell. Otthon még vár rám egy kínos csevegés. - álltam fel Niki mellől.
 - Sok sikert csajszi - intett Niki, én pedig szomorúan kimentem. Ajaj szobafogság? Net korlátozás? Valami kifogást ki kell találnom, de ha nem váll be plusz szobafogság vagy net korlátozás...

Hazaérve anyám nem ült feldúltan a nappaliban. Sőt sehol sem volt. Szorongva néztem körül a házban. Miután láttam, hogy anyám alszik nagy kő esett le a szívemről. Ma megúsztam. Reggel viszont kétlem.

  Reggel kómásan ébredtem. Felvettem a marveles papucsom és türkizkék köntösöm amire rávarrtam egy vasember és egy amerika kapitány figurát. Egyszerűen imádom a marvelt.
 Lecammogtam a lépcsőn és egy hatalmas ásítással léptem be a konyhába ahol apa állt. Végre! Azt hittem, hogy már örökké a munkahelyén marad.
 - Apa! - mondtam mosolyogva megöleltem.
 - Szia! - puszilt bele a hajamba. Ami úgy nézet ki mint egy szénakazal. Vártam apámtól a kérdést ,,jó a hajad, elestél?"
 - Hogyhogy itthon vagy? - kérdeztem mostanában alig jön haza néha csak egy két órára akkor is alszik
 - Ma elengedtek keddig itthon vagyok. - mondta.
 - Akkor majd elmehetünk, valahova hárman - mosolyogtam.
 - Bizony. - bólogatott - Anyád viszont ma túl órázik szóval, ha nem gond ma végig aludnám a napot. - vakargatta meg a fejét.
 - Rendben. Ma úgy gondoltam elmegyek vásárolni - be kellett szereznem új cuccokat. Mert, egyszerűen szörnyű, hogy nincs egy normális felsőm.
 - Eldobjalak? - ivott apa bele kávéjába.
 - Jó lenne - starbuckos bögrével a kezemben  bólogattam.