Eloltott Lámpás

10. rész

- Itt van - vizslatott Valéria. Kínosan pillantottam Ulrikra.
 - Mi folyik itt? - kérdezte Niki.
 - Niki egy kicsit kimennél? - válasz nélkül hagyta Nikit.
 - Mi? Nem - akadtam fent rögtön.
 - Nina! - szólított fel Ulrik komolyan. Niki nem mozdult mivel nem értette, hogy mi van. Így felé fordítottam arcom.
 - Csak pár perc - mondtam
 - Biztos nem - tette hozzá Valéria miközben körmét figyelte Ulrik megforgatta szemeit Valéria hozzá tett mondatán.
 - Nem tudom mi folyik itt, de nem igaz, hogy nem tudod nekem elmondani - hangja csalódottnak tűnt.
 - Elfogom mondani...- de Niki szó nélkül kiment.
 - Na kösz - néztem Valériára és Ulrikra. Valéria flegmán csípőre tette kezét Ulrik pedig zsebre dugott kézzel állt.
 - Kislány, nagyon megfogod bánni ha így beszélsz velem - mondta Valéria
 - Valéria! - morgott Ulrik
 - Te hallgass! - nézet hátra Valéria.
 - Nem engedem... -Ulrik üvöltve a földre került
 - Hé! Mit csinálsz vele?! - ugrottam Ulrikhoz. Fenébe is nem érdekel, hogy látja ahogy aggódok.
 - Nyugalom! Fel fog ébredni! Csak most nem kell ide! - Valéria nagyon unszimpatikus volt. Komolyan feltudtam volna képelni.
 - Mit fogunk csinálni? - kérdeztem majd megsimítottam Ulrik fejét és visszamentem Valériához.

 - Úgy látszik Ulrik megint elrabolt egy szívet - tekintett rám kifejezéstelen arccal.
 - Ezt hogy érted?
 - Mindegy, csak vigyázz vele!
 - Nem vagyok vele jobban - hazudtam

- Jól hazudsz - bólintott - Na! Kitől kaptad a nyakláncod? - tért a lényegre
 - A nagymamáé volt - feleltem
 - Mióta van meg?
 - Hat éves korom óta. Amikor meghalt. - az emlékek felráztak.
 - Fájt valamid? - teljesen úgy éreztem magam mint egy interjún
 - Nem - ráztam a fejem
 - Mindig szoktad hordani?
 - Estére leveszem
 - Ez érdekes. Akkor még nagy baj nincs - mondta. A nyakláncomat egy pillanat alatt kikapcsolta és a kezébe fogta.
 - Hé! - kiáltottam fel.
 - Kicsit beindítjuk a folyamatot.
 - Ez mit jelent? - kérdeztem
 - Lehet egy két hét után fájdalmat fogsz érezni. -  Magam előtt összefontam a karom és dühösen néztem Valériára. Nem nagyon jöttünk ki.
 - Jövőhéten újra itt. Megadom a számom ezen tudsz hívni. De ha csak baj van. Amúgy ne keress! - szerintem nagyon kedves Valéria. Nem de?

Gúnyosan elvettem tőle a kártyát amin a száma volt. Ulrik hirtelen felébredt Valéria pedig már itt se volt.  
 - Jól vagy? - kérdeztem Ulriktól miközben segítettem neki felállni.
 - Persze. Na kijöttetek egymással? - állt fel
 - Ja. Bírjuk egymást - hangomban csengett  szarkazmus.
 - Ketten vagyunk - bólintott.

Két órával később már a bosszút terveltük ki.
 - Rendben - csapta össze két kezét Niki - Egy hét múlva öltönyben akarlak titeket látni - Niki két fiúra terelte tekintetét. Ulrik és Erik zavartan néztek össze.

 - Miért is? - Ulrik bátran rakta fel a kérdést.  - Kettőt találhatsz gyökér - Elmosolyodtam mivel Ulrik nem tudta kezelni a helyzetet. Niki beoltotta.