Eloltott Lámpás

17. rész

- Sajnálom! - néz rám Ulrik

- Miért kelet ezt csinálnod? - kérdeztem már higgadtan

- Nézd, valamit be kell vallanom neked! - mondja a szemembe. Összefont kézzel várom a válaszát.

- Szeretnék minél előbb ember lenni! Nem akarok... így  élni! - mondta én pedig lélegzet visszafogva néztem Ulrikot. - Nina, nagyon szeretlek! - jött közelebb hozzám és megsimította az arcomat. Én pedig felnéztem rá

- Soha többet ne tégy velem ilyet! - mondom komolyan

- Ígérem - puszilja meg a fejem búbját

- Akkor most? - kérdezem

- Ez természetes - bólint mosolyogva.

- Viszont! - tartom fent a mutatóujjamat - Játszunk el, hogy még mindig utáljuk egymást! - mosolygok ravaszul

- Ezért vagy te az én asszonyom! - karol át. Majd hirtelen eszembe jut anya.

- Mi lesz anyával? Szerinted a gyilkos az? - kérdezem

- Nina, ne agyalj ezen! - suttogja Ulrik.

- De...

- NEM! - mondja határozottan

- Már megint veszekedtek? - sétál be a nappalinkba.

- Valéria nem bírom! - játszom meg magam

- Jó inkább varázsoljon a Boszi addig is csöndbe marad! - beszél velem lekezelően Ulrik

- Úgy is enyém az utolsó szó! - teszem hozzá

- Így nem tudok koncentrálni - teszi szét két kezét Valéria. Hirtelen megrezzen a telefonom - Ez nem igaz! - csap egyet a combjára. Én félve megnyitom az üzenetet.

- Ő az! - nézek fel félve Ulrik pedig kikapja a kezemből. Valéria pedig meglesi mit írt.

- ,,Rossz helyen próbálkozol? " Ezt hogy érti? - tűnődik el Valéria

- Nem tudom - rázom kétségbeesetten a fejem.

- Kiderítem! - állt fel Ulrik és az ajtó felé vette az irányt

- Veszélyes te barom! - na jó nagyon aggódok Ulrik miatt, de a szerepembe kell maradnom. Ulrik rám kacsint amikor Valéria nem látja. Én  pedig elmosolyodok.

- Oké, nem tudok semmit sem csinálni - tárja szét a karját Valéria - Az életbe nem találom meg.

- És ha odaadom a telefonomat?

- Nem jó teljesen le van védve. Ez egy hibrid ! - sóhajt fel. Értetlenül figyelem Valériát. - Félig vámpír félig vérfarkas. Keverék. - segít ki

- És az baj? - kérdezem

- Eléggé - bólint Valéria.

- Kint nem találtam semmit! - Ulrik belépett a nappalinkba. - Viszont nagyon para! - mondta Ulrik

- És ettől te beszarsz? - oltom be

- Én ugyan nem. De szerintem nem lesz jó ha egyedül maradsz itthon - teszi csípőre a kezét

- Nem kell, hogy vigyázz rám! - ,,akadtam ki"

- Én ilyet nem is mondtam, hogy vigyázok rád. De ha már így mondtad.

- Na jó én is itt alszok ugye tudjátok? Szóval Ulrik nem muszáj maradnod! - jelenti ki Valéria

- Kell egy férfi a házba - kacsint egyet. - Akkor én most felmegyek fürdeni.