I Love This Jacob~Jacob Sartorius fanfiction[HUN]

Chapter 11-"Most van a legnagyobb szükségem rád.."

Szeptember.4.Szombat
Kopogásra kelltünk.Ugyan úgy ahogy elaludtunk.Ez nagyon furcsa de biztos...Ajtót nyitottam karikás szemekkel és kócos hajjal.
-Szia.Lassan készülődjetek mert 11 körül indul a gép.10 órára meg már a reptéren kell lenni-mondta -Oké-mondtam -Minden rendbe? -Inkább hanyagoljuk a témát most,bocsi-mondtam és becsuktam az ajtót
Az ágyba borultam.
-Készülődjünk.Most szólt Aaron-mondtam -Oké.Renben vagy?-kérdezte -Nem-vágtam rá -Tudom hogy nem akarsz most sehova menni de muszáj mert lekéssük a gépet-simogatott -Oké...Oké-ülltem fel és a fűrdőszobába vettem az irányt
Rendbetettem magamat majd felkaptam egy ruhát és leülltem az ágyra.Gondolkoztam.Csak bámultam és semmihez nem volt kedvem.
-Kayla!-hallottam meg a nevemet -Igen?-néztem Jacobra -Nagyon nem vagy rendbe-üllt mellém -Ki lenne rendben az apja halála után?-kiabáltam -Hé!Nyugi-nyúlt a kezemért -Bocsi...-néztem a szemébe majd a vállába fúrtam a fejemet
A szabad kezével a hátamat simogatta.Negyed 10 volt így indulni kellet le a lobbyba.Megnéztem hogy mindent elraktam-e majd a bőröndömet magam után húzva Jacobbal együtt lefele indultunk.
-Sziasztok-köszönt Jacob a tömegbe álló fiúknak
Lehet hogy nem volt jó ötlet Jacobnak kösszönnie mert így kb.a fele tömeg Jacobot is megrohamozta.Leülltem a kanapéra majd egy képet nézegettem a telefonomon.Mégpedig egy közös képet apuval.A könnyeim kezdtek potyogni.Annyi a szerencsém hogy vízálló spirál volt rajtam.
-Jól vagy?-jött oda mellém egy lány -Igen-erőltettem halvány mosolyt az arcomra -Csinálhatunk egy képet mint Jacob barátnőjével?-lepett meg a kérdésével -Persze-törőltem le a könnyeimet majd egy kicsit megigazgattam a hajamat és kész is volt a fotó.
-Köszönöm-ölelt meg amit viszonoztam is

-Mehetünk?-kérdezte Cam
Mindenki az ajtó felé vette az irányt a bőröndjével.Kimentünk a reptérre,leadtuk a csomagokat csekkoltunk és a repülőn is voltunk.A következő állomásunk San Francisco.Jacob mellett ülltem mint mindig.
-Nézd-mutattam egy képet Jacobnak -Jó hogy ezeket nézegedted?-kérdezte -Igazad van-zártam le a telefont -Hajtsd ide a fejed ha gondolod-mutatott a vállára
Ráhajtottam.Apára gondoltam.Csak apára és senki másra.A könnyeim egyszer csak potyogni kezdtek egyre sűrűbben.Jacob csak akkor vette észre mikor szipogtam egyet-kettőt.
-Ne sírj kérlek.Hidd el majd jobb lesz-emelte fel a fejemet -Nem lesz jobb....mindig is hiányozni fog.Most van a legnagyobb szükségem rád.Hogy mellettem legyél és hogy szeressél-mondtam majd közelebb húzta a fejemet és megcsókolt
-Melletted leszek mert nagyon szeretlek-motyogta csókunk közbe
Egyszerűen olyan jól esett.Csak csókolt teli érzelemmel.
Jacob egy kicsi lelket öntött belém.Mostmár hajlandó vagyok mosolyogni egy kicsit.Nagyon jól esett hogy annak ellenére hogy szerintem már az agyára mentem,törődik velem.

Leszállt a gép.Kiszálltunk belőlle és a fiúkat rögtön milliónyi ember vette körbe.Próbáltunk rohanni és a tömeget otthagyni.Néhányuknak sikerült,páran pedig ott maradtak.Vagyis Jacob,Cameron,Aaron és Shawn.Elmentem mosdóba majd mikor kimentem Aaron már lihegve ott állt.
-Nagyon sajnálom ami történt-mondta Hunter,én csak egyet bólintottam halvány mosollyal -Gyere ide-tárta szét a karjait
Belevágódtam.Próbáltam még a könnyeket is elrejteni de azokból néhánynak sikerült kifúrnia magát.
-Ott van neked Jacob,Hannah és mi is.Ha bármikor szükség van rám akkor szólj nyugodtan jó?-kezdte el letörölni a könnyeimet és mivel elég pici vagyok hozzá képest,a térdét be kellett rogyasztania
-Köszönöm-mosolyogtam rá egy kicsit több kedvvel -Nincs mit.Mondom számíthatsz rám-simított a vállamon
Mikor már a fiúknak is sikerült kijutniuk elindultunk a hotel felé.Szerencsére csak 15 percet kellett utazni a repülő után.Rájöttem hogy igaz nagyon rossz hogy apu meghalt de nem lehetek egész életembe komor.A negatív hangulatot sugározom és ezt nem akarom.Mosolygós leszek és kicsit jobb kedvű.Apa megérdemelte hogy sajnáltam és hogy szomorú voltam de ez nem mehet így tovább.
-Jó napot!Cameron Dallas vagyok és szobafoglalásunk van mint MagConosok-mondta -Sziasztok,igen....és mellé ugye akkor a terem-mutatott a recepciós az egyik szoba felé -Igen-mondta Cameron
Megkaptuk a kulcsokat majd felmentünk.Mellettünk lévő két szobába Aaron és Cameron,a másikba pedig Hunter,Brandon valamint Johnny van.Már ma este szokás szerint dedikálás van.
-Jobb a kedved valamivel?-kérdezte Jacob -Egy kicsivel-mosolyogtam -Annak örülök.Igaz hogy itt nincs wellness de esténként ha gondolod elmehetünk valahova-mondta majd közelebb jött,a derekamat megfogta és a fejét az enyémnek támasztotta -Menjünk-bólintottam -Szeretlek-mondtam ki ma előszőr -Én is szeretlek-adott puszit a homlokomra
A mellettünk lévő szobából kiabálások szűrődtek át.
-Ezek meg mi a francot csinálnak?-nevettem -Cameron ott van úgyhogy bármit ami hülyeség-mosolygott a fejét csóválva -Gonfoltam csak hogy úgy pontosan -Mit tudom én-nevetett és a kezét rázta -Megnézem jó? -Menj-engedett el mosolyogva
Bekopogtam hozzájuk.
-Igen?-nyitott ajtót Aaron nevetve full vizes szerkóban -Veled meg mi a fészkes fene történt-kérdeztem meglepetten -Semmi csak valaki leöntött-fordult Cameron felé -Baromi hangosak vagytok-mondtam -Legyünk halkabban nehogy megzavarjuk a romantikus pillanatotokat?-lépett közbe Cameron -Nem...vagyis igen miattunk és az összes többi ember miatt.Kifognak rakni titeket az meg nem lesz szerintem vicces de ti tudjátok-mondtam -Oké!Főnökasszony!-állt vigyázba Cameron -Ti mit szívtatok?-nevettem -Semmit!Főnökasszony! -Offos vagy-mentem vissza a szobánkba nevetve
A dedikálásig semmi nem történt.Igazából beszélgettünk és pihengettünk már amennyire Cameronéktól lehetett.Itt a dedikálás 8-kor kezdődött viszont a VIP-pel együtt éjfél fele van vége.Fél 7 körül elkezdtünk készülődni.
-Jacob.Tudsz adni egy sapit?-mentem be hozzá a fürdőbe
Épp a hajával bíbelődött.
-Persze egy pillanat....Vagy vedd ki a bőröndből.A ruhák közt van-mondta miközbe a hajába túrt egy nagyon kis mennyiségű zselével
Kivettem a bőröndjéből,a fejemre tettem majd bementem Jacob mellé eligazítani.Egy idő után ő kiment mivel végzett.
-SMS-ed jött-ölelt át hátultól -Megnéznéd?-kérdeztem -Anyud írt-mondta -Fel se olvasd nem vagyok kíváncsi rá-vágtam rögtön rá -De szerintem ez elég fontos -Akkor hallgatom-sóhajtottam -Azt írja hogy október.2.-án van a temetése apudnak-olvasta fel -Na ne!Ez komoly?-kérdeztem és kikaptam a telefont a kezéből -Basszus-fogtam a fejemet -Akkor van a szülinapod is-sóhajtottam Jacobra nézve -De fontosabb hogy ott legyél.Majd megünnepeljük később-mondta -Nem mert az úgy nem hivatalos.Megkérdezem nem-e lehet átteni-mondtam majd kiviharzottam a szobánkból
Előszőr felhívtam anyát.
-Szia anyám!Nem lehet átteni a temetést más időpontra? -Szia.Nem lehet mert nincs rá hely.Legközelebb ezen az időponton kívűl Januárba tudnánk menni-mondta -De Jacobnak a születésnapja van akkor-mondtam egy kicsit idegesen -Majd eltoljátok az ünneplést-mondta nemes egyszerűséggel -De ez nem így megy.Ahj...mindegy csá-nyomtam ki
Aaronékkal is közölni kellett mivel akkor a meglepetéssel mi lesz.
-Van egy kis gáz-mondtam mikor Aaron ajtót nyitott -Hallgatlak-engedett be -Jacob születésnapján lesz apu temetése.... -Ugye csak viccelsz mert ha igen akkor baromira nem vicces-mondta -Nem...ezt komolyan mondtam -Na ne!Basszus-üllt le -Arra muszáj elmenned.Akkor lőve a meglepetés-motyogta -Nincs megoldás? -Nem tudom mi lenne megfelelő-támasztotta a fejét a tenyerébe -És ha elsején ünnepelnénk?Vagy harmadikán? -Az nem hivatalos-mondtam -Akkor nem tudom.Figyelj!Megkérem a srácokat is hogy törjék a fejüket ezen ha meg nem lesz semmi akkor toljuk maximum 3.-ára vagy ilyenek.De ne ess te se kétségbe.Megoldjuk-mosolygott -Okés.De megyek mert Jacob nem tudja hogy ide is bejöttem-mondtam -Dedikáláson tali-csuktam be az ajtót
Ha esteleg választanom kell.Apa vagy Jacob.És akármennyire is szeretem Jacobot ha erre kerül sor akkor apa temetésére megyek el de ez egyértelmű szerintem.Nagy levegőt vettem és beléptem.
-Nem lehet tolni....-sóhajtottam -Jó...a szülinapom nem annyira fontos mint apud temetése-mondta -De igenis fontos-erősködtem -Ha választanod kellene nem engedném hogy maradj úgyhogy mindenképpen el kellene menned.Na de majd este törjük a fejünket most mennünk kell le mert negyed 8-lépett közelebb és az ujjait az enyémre kulcsolta
A szokásosan ment minden.A fiúk éppen dedikáltak mikor megcsörrent a telefonom.Hannah volt az.
-Szia.Hallottam mi történt apuddal.Sajnálom és részvétem-motyogta -Köszi-mondtam -Hallom nem nagyon érsz rá.Mármint a hangzavarból ítélve -Ja...dedikálás van.Majd beszélünk.Bocsi...Szia -Szia-raktuk le a telefont
Az idő hamar elment.A VIP-be most baromi sokan voltak.Szinte mindenki aki a simán is ott volt.Mozdulni alig lehetett.

-Ezzel is végeztünk-borult az ágyra Jacob mikor felértünk -Úgy elfáradtam-mondta -Akkor ne menjünk sehova?-ülltem le -Dehogynem-üllt fel mellém -A tengerpart jó lesz?-kérdezte -Persze-csillant fel a szemem
Mivel hosszúgatya volt rajtam átvettem egy kis ruhára.Belebújtam a papucsomba és mivel Jacob alapból térdig érő nadrágba és trikóba volt neki nagyon nem kellett öltöznie.Hát persze hogy Aaron és Cameron akkor jöttek ki a szobából.
-Hova hova?-kérdezték -Tengerparta megyünk sétálni.Itt van a hotel mellett közvetlen-hadarta Jacob és elindultunk -Nagyon romantikus-mondta kissé hangosan Cameron amire a mellettünk lévő másik szoba tagjai is kijöttek.
-Mit ordibálsz Cam?-nevetett Hunter -Mennek a tengerpartra romizni-mondta ránk mutatva -És azzal mi a baj?-vonta fel a szemöldökét Hunter -Semmi...semmi-rázta a fejét Cam
Gyorsan ellógtunk mikor senki nem figyelt.
-Miért kezelnek úgy minket mint egy pisis?-nevettem mikor leértünk -Ne törődj velük.Mint ahogy elmondtam,ha nekik jólesik-mondta mosolyogva
Az idő még olyankor is jó volt.A szél épphogy csak egy kicsit fújt és igaz a nap nem sütött de egész meleg volt.A tengerpart egy részénél megálltunk és egymás felé fordoltunk.
-Szeretlek-támasztotta fejét az enyémnek majd a derekamat megfogta -Én is-mondtam és az árcát kezeim közé zártam
Közelebb hajolt,már a szemét is becsukta és abban a pillanatban sikítozó lányok hangját hallottuk
-Hogy az ember már csókolózni sem tud a barátnőjével-sóhajtott nevetve -Írogass alá-nyomtam puszit a szájára
A legromantikusabb pillanatot rontották el.Lehet hogy Jacob előtt nem mutatom de baromira kezd elegem lenni.Viszont erre felkészültem a kapcsolatunk elején hogy egy nyugodt pillanat nem lesz amit Jacobbal tudok tölteni.Leülltem és a homokot szórtam.
Fél óra unalom után végre befejezte.Leüllt mellém és átkarolt.A fejemet a vállára hajtottam.
-Ezek még ilyenkor is zaklatnak?-kérdeztem nevetve -Nem sokszor de ennél volt durvább is.Strandról jöttünk haza a családdal és bementem a fiú öltözőbe ők meg utánnam jöttek.Na azon lepődtem meg-mondta -De....remélem attól még minden rendbe köztünk hogy nekem ilyen minden napom-fordította a fejemet maga felé
-Elkezdett gyanakodni....remélem nem sülik ki rossz ebből-gondoltam magamba
-Hát...én ugyan úgy szeretlek de néha már sok amit csinálnak.Hogy tényleng már smárolni sem tudunk nyugodtan az már egy kicsit sok.Viszont nem kérem hogy ezen változtass mert ez az életed.Majd megpróbálom elfogadni-mondtam neki őszintén -Köszönöm hogy őszinte vagy.Próbáld meg elfogadni hogy ez ilyen.Ahogy mondtad ezen sajnos lehetetlen változtatni.Nekem ez az életem része pont úgy mint te-fogta meg a kezemet majd a nyakára rakta és elengedte -Nagyon szeretlek Kayla-hajolt közelebb
A vicc kedvéért hátranéztem hogy nem-e jönnek majd én is közelebb hajoltam hogy megtudjon csókolni.Azt akartam hogy ő csókoljon meg és ne én őt.Így is tett vagyis azt hittem.Puszikat adott a számra majd az arcomra.
-Jacob -Jó na-mondta mosolyogva majd mostmár tényleg megcsókolt
-Szeretlek Jacob-bújtam a fiúhoz
Még egy kicsit sétáltunk majd fél kettő fele mentünk vissza.Jó sokat sétálhattunk mert visszafele a séta kb.fél óra volt.Mikor visszaértünk elment mindkettőnk zuhanyozni.Nyilván külön,majd befeküdtünk az ágyba.Szerintem nekem fél perc sem kellett hogy elaludjak.Még egy jó éjt,vagy egy szeretlek sem jött ki a számon mert olyan fáradt voltam.