"Meleg, meleg, meleg, visszhangzik a fejemben. Gyűlölök így élni ebben az elcseszett rasszista ország, még elcseszettebb és még rasszistább városában. Tök mindegy az is, ha mind a két nem vonz, itt nincs jövőd. Talán egyszer megadatik a kiút innen...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A nyaramat egy bizonyos kis kirándulás aranyozta be.
Nem sokkal azután, hogy Ádámmal kint voltunk a strandon, anyuék bejelentették, hogy nyaralni megyünk, méghozzá Erdélybe, a bihari hegyek környékére. Őszintén, nem nagyon volt kedvem kimozdulni a szobámból, nem hogy az országból! De be kell valljam, kellemes meglepetésként ért, amikor azon a szombaton Makóék parkoltak le a házunk előtt.
- Dávid igyekezz! Hozd le a csomagjaidat az autóhoz, indulunk! - kiabált fel anya aznap reggel.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, öltöztem fel és vittem ki az utazó táskámat az autóba. Visszaballagtam a házba és birtokba vettem a konyhát. Neki láttam a reggelimnek, ami egy tál gabonapehelyből állt. Ez alatt figyeltem, amint anya és apa fel-alá járkálnak a házba, azon filózva, nem-e hagynak valamit itthon. A kiadós étkezést követően egy hangos duda szóra lettem figyelmes. Átszaladtam a nappaliba, és kinéztem az ablakon. Kellemes meglepetésként ért, hogy Ádámék autója parkolt le a házunk előtt. Hamarosan kiszállt belőle Edit, Ádám anyukája, akit az én anyukám két puszival üdvözölt. Lassan barátom is elhagyta a járművet, majd az ablak felé sétált, valószínűleg azért, mert észrevehette, a nem elég feltűnőmentes leskelődésem. Az ablak elé lépve mosolyogva integetett nekem, majd a bejárat felé indult. És is megcéloztam az ajtót, hogy be tudjam engedni őt.
- Szia! - köszön vidáman.
- Helló, gyere beljebb! - lépek arrébb, hogy be tudjon jönni. - Hát ti? Hogy-hogy erre?
- Attól tartok nem szabadulsz tőlem. - vigyorog a képembe. - Legalább is a következő öt napon biztosan nem.
- Hmmm... Még meglátjuk. Az is lehet, hogy odadoblak egy medvének. - nézek rá komolyan. Mondandóm kicsit meglephette, mivel elég ijedt fejet vágott ezt követően. - Nyugi, csak vicceltem. - nevetem el magam.
- Azért is! Ezért a főnyereményért, - mutat magára - sokan oda vannak, és nem szeretnék senkit sem megsiratni az eltűnésemmel. - villant rám egy egoista mosolyt.
- Fiúk, gyertek! Indulás! - kiállt nekünk Edit.
- Hosszú lesz az az öt nap. - sóhajtok egyet.
Mind beszálltunk a kocsijainkba, és kezdetét vette életem egyik legjobb kirándulása.
***
Négy óra hosszú autóút út után megérkeztünk az úti célunkhoz. A szállásunk egy aranyos kis faház volt egy hegyoldalban, amiben pont elfértünk mind a heten. Volt két emeleti szoba, szintén kettő földszinti, egy konyha és egy nappali. A szobaelosztás úgy nézett ki, hogy az Ádié és enyém lett az egyik emeleti szoba, Ároné a másik emeleti, és a szülőké az egész földszint. Miután sikeresen berendezkedtünk, úgy döntöttünk, kicsit felfedezzük a környéket. A szülők nyugalma végett, magunkkal vittünk egy medve sprayt is.
Lassú tempóban róttuk a kissé lejtős hegyoldalt, és kellemesen elbeszélgettünk minden féléről. Utunk egy nem túl magas hegytetőre vezetett. Amerre csak elláttunk, mindent zöld borított. Fenyőerdők mindenhol, dús füvű mezők, tehenek, pásztorok, puli kutyák, és semmi hangzavar, csak a természet. A lágy szellők játékosan kuszálják össze a hajunkat, megadva azt az érzést, hogy itt szabadok vagyunk, és semmi sem zavarhatja meg az itt lévő nyugalmat. A távolban itt-ott felfedezhettünk egy-két fedetlen sziklát, és olyan magas csúcsokat, amik már a felhőket szelik ketté.
Nagyban gyönyörködtünk az előttünk elterülő eszméletlen csodákkal bíró tájban, amikor is pár állat szaladt ki az erdőből. Nagyokat nyerítettek, majd amikor a mezőre értek, lassítottak, és neki láttak legelészni.
- Nézd! Ott egy fehér ló! - szólalt meg mellettem barátom. - Már csak egy szőke herceg kéne. - neveti el magát.
Így visszagondolva, nekem már volt, csak éppenséggel nem szőke, és ezt kicsit későn ismertem be magamnak.
Csöndben álltunk egymás mellett. Ez nem az a kínos csend volt, hanem kellemes, nyugtató hatású. De ennek is hamar vége lett.
- Basszus! Ádám, az ott nem egy medve?! - kiáltok fel, mire ő is odakapja a fejét.
- De, az egy medve! Baszd ki! - és már futott is le a hegyről, mit sem törődve avval, hogy földrajzon tanultuk, hogy nem szabad.
Sajnos az állat is észrevett minket, és lassan közelíteni kezdett felénk. Ekkor én is futásnak eredtem, ami nem volt a legjobb ötlet. A legrosszabb dolog amit tehetsz egy medvetámadáskor az az, hogy elszaladsz. Ugyanis a medve gyorsabb nálad, és simán elkap, majd megöl. Hisz van az a mondás, ami nem öl meg az megerősít, kivéve a medve mert az megöl. A hegy lábához érve jól kifulladtam, így megálltam, hogy vegyek egy nagy levegőt. Ádám már jóval előttem járt, ezért újból elindultam. Végül sikerült utolérnem őt, és együtt, csapzottan estünk át a kapun, amit jól be is zártunk magunk után. Ezt követően leültünk a tövében, és nagyokat sóhajtoztunk, majd egyszer csak nevetésben törtünk ki.
- Hú, ez kemény menet volt! - nevet barátom. - Nem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni.
- Hidd el, én sem. De egy kis edzésnek jó volt, nem?
- Határozottan de. - mosolyog rám avval az önfeledt vigyorával, ami megdobogtatta a szívem.
Melegség öntött el, amit próbáltam az imént felszabadult sok adrenalinra fogni. Velem nem történhet ez, világ életemben a lányokat szerettem, példának ott van Rebeka, aki igaz, visszautasított, de őt kimondottan kedveltem, de már annak is vége. Pár éve viszont volt szerencsém egy kisebb nyári szerelemhez, ugyanis Gergely Lilla szívét egy röpke időre magaménak tudhattam. Így visszagondolva egész aranyosak voltunk, hogy mindig elpirultunk, ha egymásra tévedt a tekintetünk. Gyakran beszélgettünk el, és párszor voltam is náluk. Olyankor sokat játszottunk a kutyájával, filmet néztünk, vagy feküdtünk a fűben és jégkrémet zabáltunk. Régi szép idők...
- Öhm... Haver, itt vagy? - integet a kezével a szemem előtt. - Elkalandoztál...
- Ja, bocsi, nem figyeltem, mondtál valamit?
- Csak annyit, hogy meleg vagyok. - néz rám komolyan. Várjunk! Mi van?! A szívem hevesebben kezdett verni, és a vérem is pezsegni kezdett. - Lefagytál. De nyugi, amúgy csak vicceltem. - kezdett el nevetni torka szakadtából, én pedig úgy éreztem, mintha szíven szúrtak volna, majd kivájták volna belőlem a vérző húsdarabot, és oda dobták volna egy medvének. Inkább nem kínzom magam többet, asszem belezúgtam a hetero legjobb barátomba. - Minden oké? Sápadt vagy...
- Persze, minden a legnagyobb rendben. - ez volt a legnagyobb hazugság, amit valaha is mondtam. De nem az utolsó.
