The Bite

2. A vadász

- Az ég áldjon meg, Mason! Kicsit figyeltél volna a kiképzésen, és mostanra egy egész falka lehetne körbekerítve. Holnap telihold, tudod jól! De neked ilyenkor van valami nagyon fontos elintézni valód - üvölt velem apám. Igen, tudom, hogy nem kellett volna kihagynom a hétvégi kiképzést, és most engem ünnepelne mindenki. De könyörgök! Ott volt az a lány, Maddy vagy Kelly? Mindegy, lényegtelen. Akkor is fontosabb volt, hogy plázába menjek, minthogy hallgassam Mr. Rodeway oktatását a farkasokról (elnézést a VÉRfarkasokról), akikről már kiskorom óta mindenféle históriákat meséltek. Elvileg halhatatlanok. Mindenki azt mondja. Azonban minden századik évben szüketik egy vadász, aki birtokában áll annak a tudásnak, amivel meg lehet őket ölni. Kitaláltátok? Ó, hát persze hogy én vagyok. Csak az én szüleim olyan szerencsétlenek, hogy pont akkor csináltak, amikor az évforduló volt. Szóval igen. Én vagyok képes a gyilkolásra, az összes többi, aki képes lenne erre vagy a temetőben pihen, vagy még nem született meg.
Viszont amellett, hogy ez az egész rengeteg felelősséggel jár, eléggé király is. Én vagyok a nagymenő a vadászok körében, és ez eléggé nagy szó, így 19 évesen.
Kiskoromtól fogva arra neveltek, hogyan kell végezni egy farkassal. Úgy szól a jóslat, hogy amint a tizenkilencedik életévemet betöltöttem, képes vagyok ölni. Azaz tegnap óta képes vagyok ölni, és ami azt illeti eléggé várom már.
Gondolataimból apám hangja húzott vissza a földre.
- Mason. Figyelsz te rám egyáltalán?
- Persze. Tudom, hogy elszúrtam, de hé. Lesz még telihold. Tudtommal - imádom apámat bosszatani. Szeretem látni a mérget az arcán, és azt a kifejezést, hogy a pokolba kíván.
- Mason ezt nem lehet félvállról venni. Ez hatalmas dolog, és a megtiszteltetés, hogy kiírtsd a vérfarkasokat az USAból, a tiéd. Úgyhogy szépen kérlek fiam, ne szúrd el!
Amint kisétált az ajtón az a lakhoz ugrottam, és a párkány alól elővettem a dugi cigimet és rágyújtottam. Eleggé szigorú szüleim vannak, ezért szerintem ha megtudnák, hogy cigizek, álmomban fosztanának meg mindenféle férfiasságtól.
Nézem a gomolygó füstkarikákat, ahogy szállnak belefelé a fák közé. Meghallom az egyik farkas vonítását. Az ereimben elkezd lüktetni a vér, szemem tűzvörösen villog.
És van mégegy dolog, amiről a szüleim nem tudnak. Én vagyok a kiválsztott... Azonban 1 éve megharapott egy farkas... Szóval, igen. A saját fajomra kell vadásznom. Jó életem van, nemde?