who are you? ; l.s

9 ;

Louis Tomlinson

Ez az egész egyre rémisztőbb.

-Hallgatlak-ültem le.

-Belekezdek, ha lehet, ne szakíts félbe-nézett mélyen a szemembe, mire bólintottam.

-Szóval..a szüleimet sosem ismerhettem meg, ugyanis árvaházban nevelkedtem 6 éves koromig. Utána egy olyan családhoz kerültem, akik született maffiák, megtanítottak lőni, ölni. Viszont, amikor 13 éves voltam, autóbalesetben meghaltak-nézett a földre.-Nagyon szerettem őket..Életem egyik legnehezebb időszaka volt. Kiszöktem az utcára és még a kormány sem foglalkozott velem. Itt kerültem Jackékhez. Ők profivá tettek engem...egy bentlakásos katonai iskolában.
17 évesen otthagytam az iskolát, és elkezdtem aktívan dolgozni Jacknek. Egyre többet fejlődtem, én lettem az egyik legjobb. És mindig ki kell szemelnünk valakit, aki tett valamit...Ebben az esetben te vagy az.-nézett fel.

-Mit tettem? Mit tettem, amiért ezt kaptam??-kiabáltam.

-Ismered az egyik tagot. Jack elővigyázatos, nagyon-mondta.

-Kit? Kit ismerek?-Szédülni kezdtem.

-Liam Payne. Ha jól tudom, az osztálytársad.

Te jó ég.

-Liam?-dadogtam, mire Harry egy aprót bólintott.

-Nem lehet igaz!-temettem a tenyerembe az arcom.

Nem.

Liam a legjobb haverom, hat éves korunk óta ismerjük egymást.

Nem!!

-Hazudsz.-mondtam higgadtan.

-Louis, ne idegeld magad rajta.Minden rendben.

-NE MONDD HOGY MINDEN RENDBEN MERT KURVÁRA SEMMI SINCS RENDBEN!!! NE NYUGTASS!-ordítottam sírva.

-Lou nyugi-simította meg a hátam.

-Miért tette ezt velem?-suttogtam pár perc után.

-Nem akart elijeszteni magától. Ő becsületes, és ő nem is öl, csak nyomoz-mondta halkan Harry, mintha ettől jobban érezném magam.

-Szerintem már mindegy-hunytam le a szemem egy kis időre, majd ismét kinyitottam.

Harry épp valamit felszedett a földről amitől automatikusan beharaptam az alsó ajkam, számomra érthetetlen okból.

Jézusom, ez ijesztő.

Biztos csak túl fáradt vagyok.

Harry Styles

Ismét csak egy nagy tapsot tudok magamnak adni, amiért sikeresen elijesztettem magamtól Lout. Egy szörnyeteg vagyok.

Néztem ahogy aludt a kanapén, háton feküdt, szája résnyire nyitva volt, és szuszogott.

Valószínűleg nagyon a gondolataimba merültem, mert ijedten kaptam ki a zsebemből a telefonom.

-Igen?

-Harry, gáz van. Siess-azzal letette a telefont.

Felhúztam a cipőmet és kifutottam a házból. Csak remélni tudtam, hogy Liam valami életbevágóan fontos dolgot akar mondani.