who are you? ; l.s

11 ;

Harry Styles

Ekkora pácban még talán sosem voltam.
Rögtönöznöm kellett.

-Az hogy..tetszesz nekem-nyögtem be, ami igazából igaz is volt.

Louis egy ideig még gyanúsan méregetett, najd megvonta a vállát.

-Oké-mondta.

-Oké? Te nem mondasz semmit?-csattantam fel.

-Te gyakorlatilag elraboltál engem. Sőt, igen, ez emberrablás-gondolkozott hangosan.

-Nem direkt-forgattam a szemem.

-Szóval ne várd el, hogy legyen közöm hozzád!-ingatta a fejét.

-Ha te mondod.-Kezd idegesíteni ez a gyerek.

Mert gyakorlatilag még gyerek! 4 év van köztünk.

Nem mintha érdekelne.

****
Louis Tomlinson

-Figyelj Lou, el kell mennem 2-3 órára. Ha cseng a telefon, nem veszed fel, nem nyitsz ajtót senkinek és itt maradsz ha kedves az életed-mondta Harry.

Miután ezerszer megígértem, hogy nem lesz semmi baj, aggódóan a szemembe nézett.

-Ha valaki betör, futi van. Kérlek ne keveredj semmibe!-puszilta meg gyorsan a szám sarkát majd lelépett.

Még vagy 5 percen keresztül csak álltam, és az ajtót bámultam.

A szám sarkához nyúltam, ahoz az ujjamat hozzáérintettem bizseregni kezdett a felület.

Csak Harry vörös, duzzadt ajkaira tudtam gondolni.

Te jó ég, mi van velem?

Este hétkor gyorsan lezuhanyoztam, amint kiléptem a fürdőből, egy hangos csörömpölést hallottam.

Ha valaki betör, futi van.

A lehető leghalkabb módon mentem a lépcsőn, amikor alakokat pillantottam meg.

Utánam kaptam de én átbukfenceztem kettőjük között így nem kaptak el. Felpattantam és kifele rohantam. Papucsom még totyogott a víztől és hangot is adott maga után, ezért gyorsan lerúgtam és tovább futottam.

Igen ám, de a mezítláb futásnak meglett az eredménye, és valami nagyon szúrósba léptem.

Sántán futottam, talpnyomom véres volt, és ahogy hátranéztem elestem.

-Lou..hogy te milyen eleven vagy..hagyunk kicsit pihenni-hajolt fölém valaki és a számhoz emelt valamit.

Csak egy szippantás kellett, hogy ne tudjak magamról. Még érzékeltem ahogy fölemelnek, és hogy a lábam kibaszottul fáj. De többet nem.