Candy

Prológus (+18)

- Meghívhatlak egy italra? - hallottam a kérdést és csak egy kis idő múlva jöttem rá, hogy ez nekem szólt.
Oldalra fordítottam a fejem és megpillantottam a világ legszebb gyémánt zöld szemeket, amiket valaha láttam. Az arcán kaján vigyor ült, ahogy rám nézett és, így bal oldalt megjelent egy kis gödröcske az arcán. A felsőteste tökéletesre volt gyúrva és tetoválás mintákkal volt tele. Egy a vállánál kezdődött és a laza trikója alatt ért véget. Legszívesebben bekukkantottam volna a trikó alá, hogy hogyan is folytatódik. De ehelyett inkább felnéztem a szemébe és bólintottam egyet.
- Köszönöm. - mosolyodtam rá kedvesen.
A bárpultnál összesen ketten ültünk. A barátnőm valahol a táncolók közt lehetett egy ismeretlen férfival. Végül is azért jöttünk el erre a helyre, hogy jól „kitomboljuk" magunkat. Pontosabban csak miattam jöttünk, de mindegy. Szívesen eljött velem, hogy utána szívesen menjen haza mással. Ilyen egy igazi barátnő nem? Csak viccelek. Rengetegen mentem már vele keresztül és ő folyamatosan mellettem állt, mindenben. Még csak meg se kérdőjelezte a döntését, de ez ugyan így érvényes visszafele is.
A férfi kikért még két sört, amit a pultos már oda is nyújtotta kettőnknek.
- Nem láttalak még erre fele. - mondta miután egy hörpintésre lehúzta a fél üvegsört - Nem vagy idevalósi, igaz?
A fejemet ingattam.
- Nem. - mondtam egyszerűen.
Beleittam a sörbe és két korttyal megittam a maradékot. Nem szerettem túl sokat beszélni. Főleg most miután vissza kellett jönnöm ide.
- Táncolunk? - kérdezte az ismeretlen férfi.
Nemet intettem a fejemmel.
- Nem vagyok az a táncolós fajta. - másztam le a bárszékről és elindultam az egyik lépcső felé.
Pár perc se telt bele és megéreztem a parfümjének az illatát mögöttem. Elmosolyodtam. Tudtam, hogy követni fog. Felmáztam az emeletre és benyitottam az egyik ajtón. Raktár. Tele-tele üres dobozokkal és állványokkal. Tökéletes. Sőt, az ajtón még zár is volt. Belegondolni is undorító volt, hogy hányan csinálhatták már itt, de az alkoholmennyiségtől, ami akkor bennem volt, kurvára nem érdekelt.
Amint megéreztem a derekamon a kezét, azonnal megfordultam és megláttam az ajkán a buja vigyort. Láttam, hogy mondani akar valamit, de befogtam az ujjammal a száját.
- Ez most nem a beszéd ideje szépfiú. - mosolyogtam rá kajánul.
A férfi lehajolt és szájon csókolt. Amint megéreztem a számon az ajkait elöntött a melegség a lábaim között. Ami elég furcsa, hisz eddig el sem tudtam menni egyetlen egy férfitól sem. Bár nem mintha ez annyira érdekelt volna, abban a pillanatban. Pár pillanat múlva éreztem, hogy a nyelve hegyét átcsúsztatja az enyémhez, majd megtorpan, de amint hozzáérintem az én nyelvem az övéhez, már mohón felfaltuk egymást. A csók kezdett egyre vadabb, durvább lenni. Semmi érzékség nem volt benne. Látszott, hogy érti a dolgát és nem először csinálja már. De ki gondolta volna, hogy egy kurva helyes pasi egy szoknyapecér? Hát én biztos.
A trikóját, amit annyira le akartam róla tépni még pár perccel ezelőtt, mikor beszélgettünk, most meg is tehettem. A csókot arra a pár másodpercre abbahagytuk, amíg áthúztam a fején a trikót, de utána már rögtön ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Olyanok voltunk, mint két partra vetett hal, akik nagyon, de nagyon kapálóznak az utolsó csepp vízért is. Vicces, így belegondolni, de a hév, ami el tud kapni két embert, az nagyon veszélyes tud lenni.
Ő sem tétlenkedett a karjaival addig, mert ott ahol ért mindenütt bejárt a keze. Fél perc sem telt bele, hogy az ő trikója lekerült már az enyém is a padlón landolt. A férfi már a nyakamat csókolgatta, puszilgatta, helyenként szívogatta, máshol harapdálta az érzékeny bőrömet. Úgy tűnik, ő bárhol ér hozzá a bőrömhöz remegés fut végig rajtam és persze a lábaim közt ér véget. Én közben a vállába kapaszkodva próbáltam nem hangosan sóhajtozni, helyenként persze, amikor gyengéden belém harapott felnyögtem és olyankor kénytelen voltam belemarni a vállába, ami folytán ő erősebben szívott rá a bőrömre. Valószínű, hogy ez holnapra meg is fog majd látszani.
A hátamnál matatva tépte le rólam a melltartómat és közben felfektetett egy általam észre sem vett asztalra. És közben célba vette az egyik mellbimbómat, miközben a másikat markolgatta. A mellbimbóm azonnal megkeményedett, ahogy az ajkai hozzáértek. Szívogatta, gyengéden harapdálta, majd miután már eléggé kiéhezve feküdtem alatta áttért a másikra is. A hajába túrva nyöszörögtem alatta. Vagy ezer évbe telt, mire felemelte a fejét megnyalta az ajkát és mosolyogva nézett fel rám.
- Kérlek - nyöszörögtem.
- Mire kérsz drágaság? - kérdezte.
Felnyomtam a csípőmet a férfiasságához és felnyögött. Elmosolyodott és benyúlt a szoknyám alá. A bugyimra tette a kezét és óvatosan végighúzta rajta az ujját.
- Milyen nedves vagy, drága. - dörmögte a fülembe.
Félre húzta a bugyimat, hogy hozzáférhessen a lényeghez és betette a középső ujját. Felnyögtem a kelleténél hangosabban, de úgy tűnik tetszett neki, mert elkezdte ki-behúzogatni az ujját. Egy idő után betette a mutató és a gyűrűsujjait is.
- Istenem - nyögtem és egy örökkévalóság után beleélveztem a férfi kezébe.
A férfi kigombolta a sliccét, letolta a gatyáját és elővette a méretes farkát. Istenemre mondom nem láttam még ilyen hatalmas farkat. Letépte rólam a bugyit, a szoknyámat meg kicsit feljebb tolta szabaddá téve a nemi szervemet. Tetszett neki a látvány, mert megnyalta az ajkát, majd elővett egy kotont, amit felhúzott a méretes farkára és még csak annyi időt sem engedett, hogy bármit szóljak egyszerűen betette nekem. Felkiáltottam. Nem hazudok, felkiáltottam a teltségtől. Nem járt még bennem ekkora farok.
A férfi hagyta, hogy hozzászokjak a nagyságához, majd elkezdett bennem mozogni. Egyre gyorsabban és gyorsabban én meg egyre hangosabban és hangosabban kiáltoztam.
- Édes istenem - lihegte a nyakamba - annyira nedves vagy.
A lökései egyre erőteljesebbek voltak, egyre élvezetesebbek és istenem egyre gyorsabbak és gyorsabbak, ha létezik még egyáltalán ettől is gyorsabb. Éles kiáltással élveztem el és nem sokkal utánam a férfi is elélvezett bennem.
Lihegve csusszant ki belőlem és szedte le magáról a gumit, majd eldobta a raktárba egy kukának szánt valamibe. Én is teljesen kifulladva kászálódtam fel az asztalról és öltöztem fel, összekapkodva a ruhadarabjaimat.
Miután mind a ketten - újra - felöltözve álltunk egymás előtt fogalmam sem volt, hogy mit is kéne mondanom neki.
- Hát, - kezdtem bele - akkor szia. - nyögtem ki a legesleggázabb mondatot és leléptem.
Kiléptem az ajtón és már mentem volna le a lépcsőn, amikor hallottam, hogy utánnam kiált.
- Hé! Várj már egy kicsit. - futott utánnam.
- Igen? - fordultam meg felvont szemöldökkel.
Derakamra tette a kezét miközben beszélt hozzám. Lenéztem a kezeire, amik nem rég még bennem jártak. Lehajolt, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Figyelj, kéne egy kis pénz taxira... - vakarta meg a tarkóját - Kissé kifogytam, miutan meghívtalak... És most fogalmam sincs, hogyan juthatnék haza. - nézett rám "csábosan".
Leesett az állam. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen alak dúskál a pénzben. Vagy lehet, hogy hirtelen jött a bulizás és lehet, hogy munkából jött ide vagy egy másik buliból, ahol elkőltötte mindenét?
Félmosolyra húztam a szám.
- Csak nem túl sok lányt hívtál meg a mai nap és elszámoltad magad? - kérdeztem, de azért elővettem a tárcám. Még sem hagyhatom, hogy szegény gyerek egyedül mászkáljon haza még ha fogalmam sincs hol lakik. Elővettem annyit, hogy ennyiből biztosan haza tud jutni és odaadtam neki.
- Valami olyasmi. - nevetett - Kösz. - kacsintott rám és elsietett mellettem.

------------------------------------

Sziasztok!
Ez az új történetemnek a kis prológusa! Ha tetszett, akkor nyomj egy csillagot! ☺ És szerintetek érdemes lenne folytatnom? ☺

Xoxo Popii