-Kihallgatták és utána eltűnt. Senki nem tudja, hogy hol van, legalábbis senki nem mondja.-mondta a doki miközben folyton az arcomat fürkészte reakcióra várva.
Az arcom szomorú volt. Nem akartam titkolni, egy ilyen helyzetbe senki, valószínűleg nem az az ember első dolga, hogy pezsgőt bont.
-Az a helyzet Avary hogy, a rendőrök megmondták hogy kötelező pszichológushoz járnod. De ha...
-Mi???- vágtam az orvos szavába- Hogy hova kell járnom?
-Avary! Ez kötelező, nem én mondtam, de károd nem lesz belőle.
-De én nem akarok idegen emberekkel az életemről beszélni.- mondtam kicsit megnyugodva.
-Majd idővel hozzászoksz.
-Ehhez nem lehet hozzászokni. Nem fogok senkivel beszélgetni.-mondtam megint kiabálva.
-Figyelj Avary neked is jobb lesz. Most magadra hagylak. Akármire szükséged van csak szólj.- mondta az orvos és már fél lába kint volt a szobámból.
Nem szeretem be vallani, de rosszul vagyok és beszélgetnem kell valakivel, aki megért, de nem akarok agyturkászokkal beszélgetni, mert miután beszélgettünk utána azonnal kielemezi a beszélgetést és elmondja hogy mit érzek miközbe én pontosan tudom hogy mit érzek csak így annyival lesz másabb hogy az egész kórház tudni fogja. Szükségem van egy barátra. Mondjuk így a látogatók számából azt hiszem nem sok embernek hiányzom.
Hol lehet a telefonom? Hátha keresett valaki. Most a facebookot is szívesen megnézném, mert momentán fogalmam sincs, hogy mi történhet a nagy világban.
Az éjjeliszekrény legfelső fiókjában megtaláltam a telefonomat.
Nincs nem fogadott hívás, sem esemes.
Megnéztem hogy van-e a kórházba wifi, és mivel nem volt ezért nem is tudtam mit csinálni a telefonommal.
A szobám ablakain és ajtaján be volt húzva a függöny.
Amikor kopoktattak azt hittem valami orvos vagy nővér, de aztán megláttam a bátyámat bőrdzsekiben és farmerben tornacipő kiséretével akkor felcsillant a szemem.
Ő volt az első látogatöm legalábbis tudtom szerint.
-Szia Johnny! Örülök, hogy látlak.- mondtam mosolygó arcal ami furcsa mert a baleset óta nem mosolyogtam.
-Szia! Én is nagyon örülök!- válaszolt Johnny de ő nem volt annyira izgatott.- Anyáék elmentek Amerikába, de ezt te is tudod. Még nem tudják hogy baleseted volt. Gondoltam majd ha haza jönnek akkor megtudják és legalább addig nem aggódnak.
-De Johnny! Tudniuk kell!-ordítottam torkom szakadtából.
-Tudni is fogják csak nem most hanem kicsit késöbb. Nyugodj meg!
-Dehogy nyugszom meg! Menny el, takarodj majd akkor gyere vissza ha elmondod anyájéknak! Sőt majd én elmondom, vagyis nem majd hanem most azonnal! Hol van a telefonom!?
Megtaláltam a telefonom és hívtam anyát.
📞:Anya
-Szia Kincsem! Hogy vagy?
