TrueLoveStory (Completed)

4. rész ~ Az utolsó hozzávaló

   Egy sötét szobában találtam magamat. Kiléptem a folyosóra, ami tele volt farkas képekkel. Némelyik kép sarkában jelek voltak. Tovább haladtam és lementem egy lépcsőn. 
   Egy beépített vízesést találtam. Levettem magamról mindent, kivéve a fehérneműimet és bementem a vízbe. A telihold fénye bevilágított, és a vízben tükröződött a képe. Lemerültem. Mélyre volt beépítve, így merülhettem. Amikor feljöttem, hátracsaptam a hajamat, és meghallottam LuHan hangját.
-Gyönyörű vagy a telihold fényében -vette le a pólóját és a gatyáját, csak egy boxerben volt, majd beugrott a vízbe.
-LuHan... -akadtam meg a beszédben, mert előttem állt félmeztelenül.
-Shh kicsim...éljünk a pillanatnak -húzott szorosan magához és forró, puha ajkait ráhelyezte az enyémre. Levegő hiányában elváltunk.
-LuHan...én...szeretlek... -suttogtam a levegőben kipirult arccal.
-Én is szeretlek téged. Ne, aggódj az edzésekben nem foglak zavarni, így nem lesz baj. Viszont az egész banda ellenem van...ők keresztbe fognak nekünk tenni. Kérlek, figyelj majd oda mindenre -nézett rám szomorúan.
-Rendben -néztem mélyen a szemeibe.
Lu elment "vadászni", én meg egyedül maradtam. Gondoltam körülnézek egy kicsit. A könyvtárba kötöttem ki. Az asztalon találtam pár könyvet az időkontrollról. Beleolvastam, és azt írta hogy kell hozzá egy fontos hozzávaló, de rejtvényben volt. "Fényesebb a napnál, és vörösebb a rózsánál." Kitéptem a könyvből a cetlit és az erdőnek indultam. Mi lehet fényesebb a napnál? Elvesztem a gondolataimban és beestem egy barlangba. Hallottam a denevérek nyüszögését. A barlang tetejéről csöpögött a víz. Halvány fényt véltem felfedezni és egy alagutat. Cseppkő barland lehetett. A kis és nagy képződmények aranyosan csüngtek le a mennyezetről. Elindultam az alagútban. Lépéseket hallottam mögülem. Valaki hátulról zsákot húzott a fejemre. Lépcsőn vezetett fel és lelökött a padlóra. A zsák leesett a fejemről. 
-Csak egy a gond...beléd szerettem -mondta Kris.
-Kris...én nem lehetek veled. LuHan a barátom... -itt félbe szakított.
-Nem érdekel az a kis senki! Nem neked való! Csak ki fog használni! -rántott fel a földről és szorította a csuklómat.
-Aú...ez fáj...mellesleg simán irányíthatnál...miért nem teszed? -néztem rá fájdalmas arccal.
-Ne, haragudj. Nem akarok senkit se kényszeríteni hogy szeressen. Azt akarom hogy szívből szeressenek. Bár az nem nagy bűn ha megcsókolsz, ugye? -mosolygott rám megint huncutul.
-Kris...ne, csináld -a kezemet a tarkója körül összefogtam és lassan hajoltam felé. LuHan-t láttam meg az ajtó mögött szomorúan lehajtotta a fejét. 
-Lu, Kris irányít... -már késő volt Kris megcsókolt. Én elkezdtem könnyezni. Kris lelökött a padlóra. Valami kiesett a zsebemből, egy hegyi kristály. Hát persze, a hegyi kristály fényesebb a napnál. A kristály hegyesebbik végével megkarcoltam a csuklómon lévő sebet, amely vérezni kezdett. A kristály átváltozott vér vörössé. Amikor felnéztem LuHan a padlón volt, felette Kris és kést tartott Lu nyakához. Gyorsan lehunytam a szememet. Elképzeltem hogy megáll az idő, senki és semmi nem mozog. 
   Kinyitottam a szememet és a két fiú sem tudott mozogni. Odamentem Lu-hoz és a nyakába tettem a nyakláncot. Az ajkára suttogtam hogy: szeretlek. Szédülés kerített fogságába és a mélybe rántott. Különös és egyben egy új helyen ébredtem fel.