TrueLoveStory (Completed)

5. rész ~ Jövő és vég

  Alattam zöld fű, felettem kék ég. Körülöttem emberek nevetnek. A madarak csicseregnek. Ilyen lehetett volna a világ, ha a papámnak sikerült volna, megteremteni a jövőt. Én megteremtettem. LuHan vajon hova csöppent, és Kris?
   Elindultam amerre a fejem vitt. Egy busz suhant el mellettem, az oldalán egy bizonyos reklám volt, és LuHan. Lu egy táskát reklámozott. Az új szavak csak úgy özömlettek a számból. Lu úgy néz ki, hogy idol lett. Amíg jártam az utcákat, azon gondolkoztam, hogy én ki lehetek. Egy idegen rám köszönt és odajött beszélgetni. 
-Szia. Mikor fotózod a fiúkat legközelebb? -izgatottnak tűnt a lány.
-Helo. Hogy kiket fotózok? -néztem rá értetlenül.
-Hát a fiúkat...az exo-t. Annyira imádom LuHan-t. Cuki idolként és tudtad, hogy... -a többit már nem hallottam.
Megfogalmazódott bennem, hogy a jövőnk is egy. Én fotózom őket. A buszon lévő képet is én csinálhattam. A lány elmondása szerint ebben az utcában lakok. Elindultam haza, a kulcsot megtaláltam a zsebemben. Amikor beléptem Lu illata csapott meg. Az illat után mentem, Lu pulcsija a kanapén volt. Szép volt ez a ház. Sugárzott róla a jókedv. Farkasos képek voltak kiakasztva. A könyvespolcon, Luhan könyvei voltak. Luhan-t nem láttam sehol. Ekkor a folyosóról nyíló fürdőből, Lu jött ki.
-öö...tee...-ennyi jött ki a számból.
-Uh...ne, haragudj nem tudtam hogy ilyen hamar hazatalálsz. Gondoltam letusolok előtte... -nézett rám ártatlanul.
-Nem az a baj...LuHan...te...mez...vegyél fel valamit magadra... -kaptam el a fejemet a meztelen testéről, amin a víz cseppekben folyt.
-Ops...tényleg. Bocsi édes -ezzel besuhant a fürdőbe és felvett egy fekete farmert.
Olyan álomszerű ez az egész. Itt van ez a gyönyörű ház, együtt vagyok LuHan-nal, ő egy idol, én meg őt fotózom. A szédülés érzete hatalmas pofont adott. Amikor kinyitottam a szememet megint a parkban találtam magamat. Tényleg csak egy álom volt, de a jövő volt. Gyorsan hazafutottam LuHan-t keresve. Felöltözve jött ki a fürdőből. 
-Annyira örülök hogy megmentettelek Kristől és hogy sikerült a jóslat -tört ki belőlem.
-Szia...te miről beszélsz? Sokat dolgoztál tegnap velünk...menj pihenj le -válaszolta, mintha semmi sem történt volna.
-Te miről beszélsz életem? -néztem rá furcsán.
-Életem? Ez most valami szó vicc? A barátnőm szokott így hívni és te kifejezetten nem vagy az -lépett közelebb fürkészve.
-Persze. Csak egy szójáték volt -rohantam ki.
Addig rohantam amíg megint a parkban kötöttem ki. Kris-be botolva.
-Basszus...már csak te hiányoztál... hát te miért sírsz? Rómeó netalántán eldobott?-lökött el magától.
-Nem emlékszik rám... -tört ki belőlem a zokogás.
-Hmm...érdekes...de örülök hogy mégsem engem választottál -vigyorgott.
-Kris...mitcsinálsz? -fagytam le mert közelebb jött.
-Mivel hogy nincs ő, megpuszilhatlak? -pirult el.
-Hát megpuszilhatsz -képedtem el.
Azt hittem hogy rossz fiú, de úgy néz ki aranyos is tud lenni. A gondolkozásból Kris gyengéd puszija zökkentett ki.
-Ne szomorkodj. Úgy néz ki ez a jövőd, hogy LuHan nem lehet veled -vigyorgott még mindig.
-Kris...ezzel nem vidítasz fel. Nincs semmi módszer arra, hogy emlékezzen rám? -néztem rá szomorúan.
-Hát...nem...nincs... -nézett ide-oda.
-Kris! Hogy emlékezhet rám LuHan? -fordítottam a fejét magamhoz.
-Van rá mód. Folyamatosan kerülj közel hozzá. Amikor telihold lesz, és veled lesz, mindent mondj neki el és a nyakláncot add rá. Most lesz fotózás, nyomás -lökött előre.
-Köszönöm -futottam arra amerre a tömeget láttam. Bent az épületben megpillantottam Lu-t egyedül. A főnököm jött oda hozzám hogy kezdeni kéne.

Nagyon sok képet csináltam róluk. Fotózás után odamentem Lu-hoz.
-Szia. Figyelj, bocsánatot szeretnék kérni a mai napért, meg hogy csak úgy eltüntem. Lenne kedved meginni valamit? -reménykedtem hogy eljön velem.
-Csá. Nem érdekel hogy mitcsináltál ma. Nem megyek el veled sehova sem. Ja és ne is reménykedj hogy randizok veled -odament hozzá egy lány és megcsókolta.
Gondolom a barátnője volt. A szavai csak úgy viszhangzottak a fejemben. Utál engem. Mi tévő legyek? A könyvekben biztos van valami vagy a papa naplójában. Hazarohantam. Otthon a táskámat csak ledobtam a kanapéra, és a naplóba vetettem magamat. Azt írja, hogy vissza kell mennem a múltba és a nyakláncot Lu nyakáról le kell vennem majd összetörnöm. A szobámat körbe raktam gyertyákkal és lefeküdtem a közepébe. Behunytam a szememet majd a múltat képzeltem el. Az alagút, sötétség, LuHan szomorú arca, Kris ahogy Lu nyakához szegezi a késemet és a legfontosabb hogy áll az idő. Szédülés kerített hatalmába. A szemem csak úgy kipattant. Amit elképzeltem ott volt előttem. Felkeltem és odaszédelegtem LuHanhoz, a nyakláncot lekaptam a nyakáról és földhöz vágtam. Az orrom elkezdett vérezni és a szívem szúrni. A nyaklánc volt a hibás, hisz a véremet kellett belecsepegtetnem. Sikítottam a fájdalomtól majd összeestem. 
   Egy hang csapta meg a fülemet, Lu hangja. 
-Bridget!! Itt ne, merj hagyni. Sajnálom hogy nem emlékeztem rád -rázogatta a vállamat.
Kinyitottam a szememet. Lu ölében voltam, és könnyezett. A gyertyákkal körül rakott szoba még mindig ugyan úgy nézett ki. 
-LuHan? -néztem rá.
-Szeretlek életem -szorosan átölelt és csak sírt.