Az egész földre sötétség borult. Az emberek bujdosnak, gyilkolnak, vadásznak. Természetfeletti lények bújnak meg a sötétben. Van olyan ember akit az ég megáldott erővel, a vízzel tud bánni vagy bármi mással. Bridget arra kényszerül hogy elmeneküljön...
Az Ezüst-folyónál már nem fognak keresni. Biztonságban vagyunk úgy, hogy leültem. LuHan tétovázott de utána leült. Látszott rajta hogy mondani akar valamit. -Mondani szeretnél valamit? -puhatolóztam. -Igen. Figyelj én is sok mindenbe hazudtam neked. Legelőször is tudok mozogni ugyan úgy mint te. Hiába állítod meg az időt. Mindent hallottam amit AKKOR mondtál nekem. Mivel hogy nagyon feszült voltál megtudtál állítani. Másképp nem engedtem volna hogy bemenj abba az épületbe. Jah és farkas vagyok. Nem tudom kontrollálni az erőmet...MÉG -vallott be mindent nekem. -Hűha -képedtem és pirultam el teljesen. Tud róla hogy szeretem őt, de nem mondott rá semmit. -Jól vagy? -kérdezte sápadtan és lépett felém. -Persze. Miért kérded? -néztem rá kíváncsian. -Vérzik a homlokod -állt meg előttem. Megnéztem hogy igaza van-e. A kezemmel megérintettem az imént említett helyet. Odapillantottam a kezemre és véres volt. A vér látványát nem bírom. Elkezdtem émelyegni, majd éreztem hogy a lábam már nem tud megtartani. Összeestem és képkiesés.
Egy tisztáson találtam magamat. A fejem már nem fájt és nem vérzett. Éjszaka volt és egy idegen farkas vonyítást hallottam. A félelem érzete arcon csapott. Semmi védekező eszközt nem találtam, így hát védtelen voltam. Előjött LuHan fehér farkasa és megállt velem szemben. Úgy néz ki hogy nem akar bántani. Felkeltem a földről, majd lassan sétáltam az erdőben. A víz fölött köd uralkodott. A hátam mögött hallottam egy reccsenést...a fehér farkas volt az.
-Úgy mozogsz mint bambi amikor a vadászok elől bujkál. Észre vettelek te kis huncut -morgás volt rá a válasz. Utolsó emlékem LuHan sápadt, aggódó arca. Itt vagyok teljesen egyedül elveszve és azt sem tudom mi van LuHan-nal. -LuHan vajon hol lehetsz? -suttogtam magam elé, és a szemem tele lett könnyekkel. Éreztem hogy a fehér farkas odabújt hozzám. Lassan megnyugodtam. Hatással van rám a farkasa. -Köszönöm -simogattam meg.
Gyakoroljuk az erőmet. Lehunytam a szememet, és elképzeltem hogy semmi sem mozog. Rendszerint minden megállt, kivéve a fehér farkast. Egy kis nyugalomra van szükségem, így talán össze tudom magam szedni. Lefeküdtem a földre és LuHan-on járt az eszem. A mogyoró barna szemén, a szőkés haján ami a szemébe lógott kicsit. A fejemben víz hangzottak a szavai: "shh...szerelmem." Nem hozta fel a témát, lehet el is felejtette már. Hallottam egy nyüszítést és egy koppanást. A szemem felpattant és kereste a veszélyforrást. Senkit nem láttam. A hátam mögül lépett ki egy fiú. Rövid, göndör, barna haja van. A szeme barna és csillog.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
-Szia édes. Nincs kedved játszadozni? -mosolygott huncutul rám. -Nincs. Te hogy-hogy tudsz mozogni? -képedtem el. -Az érzéseidet tudom irányítani -kacsintott rám. -Azokat csak is én tudom irányítani úgy, hogy szórakozz mással! -keltem fel, és hagytam volna ott, amikor is nem mozdultam. -Mondtam hogy tudlak irányítani. Sőt ha nagyon szeretném, meg is fogsz csókolni. Mivel hogy szeretném érezni a hevességed, meg fogsz csókolni -ahogy ez a szó elhagyta a száját, elkezdtem felé indulni. A lábam magától ment oda. Nem én irányítottam. Ahogy belegondoltam hogy megfogom csókolni, elkapott a gyomor görcs. Én LuHan-t szeretném megcsókolni, nem ezt a seggfejt. Bárcsak LuHan közbelépne. Elsuhant mellettem a fehér farkas és neki ment a srácnak. A gondolataival így már nem tudott irányítani. A földre estem és vártam hogy most mi lesz. Elfutni nem tudnék előle, megtámadni sem tudnám semmivel, mert irányítani tud. -LuHan add fel. Nem vagy még érett a farkassághoz és a csajhoz sem. Az erőddel se tudsz bánni -röhögött fel az idegen fiú. Nincs is itt LuHan...csak nem? A fehér farkasból LuHan lett. Három farönk repült a srác felé egymás után. Nem tudta kikerülni a farönköket és a földre került. -Látod Kris? Mégis tudom használni az erőmet -mosolygott Lu. -Hiába, az én erőmet nem tudod megakadályozni. Régen sokat szenvedtem miattad. Most kicsi LuHan szenvedni fogsz. Még hozzá a jövődet pusztítom el -nézett rám. A kezem benyúlt a csizmám oldalába, ahol a késemet tartottam. A csuklómnál tartottam a kést, hiába hogy nem akartam. -Hagyd őt ki ebből! -ordította Lu. -Nem egyből ölöm meg. Hagyom hogy szenvedjetek -röhögött fel. A kés a bőrömbe hatolt. A kezemen lassan csordogált a vér. LuHan szeme vörösödött és az átváltozással küszködött. Valamit tennem kell. Behunytam a szememet és erősen koncentráltam. Érzékeltem a körülöttem lévő mozgást, csak a sajátomat nem. Sikerült megállítanom a saját időmet. LuHan ezt kihasználva rátámadt Kris-re.
Kivette a kezemből a kést, felvett ölbe és futott velem ahogy csak tudott. Amikor egy tópartjára értünk lerakott. Émelyegtem és alig voltam tudatomnál, de Lu szavát tisztán hallottam. -Ne, hadj magamra kérlek. Szeretlek és csak miattad élek. Bridget...szeretlek -ennyit hallottam, mert elájultam.
