Az egész földre sötétség borult. Az emberek bujdosnak, gyilkolnak, vadásznak. Természetfeletti lények bújnak meg a sötétben. Van olyan ember akit az ég megáldott erővel, a vízzel tud bánni vagy bármi mással. Bridget arra kényszerül hogy elmeneküljön...
Ez lesz az első időkontrolos edzésem. Lu Han azt mondta hogy nekem kell rájönnöm a módjára, hogy hogyan tudom magamat fejleszteni. Leültem mellé és behunytam a szememet. Fejben lejátszodtam hogy megáll az idő. A szél megáll és csönd van. A folyó sem folyik, egy helyben marad. Amikor kinyitottam a szememet, semmi sem mozdult. Egyedül Lu Han lassú lélegzetvételét hallottam. Annyira jó lenne neki mindent bevallani, hogy a szívembe fészkelte magát, hogy mit olvastam a naplóba. Úgy se tudja hogy mi történik körülötte, elmondom neki még ha nem is lesz tudatában a dolgoknak. - Úgy néz ki, hogy tudom magam fejleszteni, de ezek után nélküled fogom csinálni. Ennek az oka hogy szerelmes lettem beléd. A naplóval kapcsolatban hazudtam neked. Megtudtam fejteni az egészet. Az ük-ük apám amikor fejlesztette az erejét, belehalt a barátnője. A papám depressziós lett, és utána ment a túlvilágba. Hogy ne legyél veszélyben, elmegyek. Ég veled...szeretlek... -csókot leheltem az ajkára és sírva elrohantam. A sötét erdőbe futottam. Az ágak az arcomba csapódtak, ahogy futottam. Valami elhagyatott gyárhoz értem. A falai fehérek voltak, az ablakok be voltak törve. Bementem a gyárba, rossz ötletnek bizonyult, mert az ajtót valaki becsukta. A bezártság és a félelem érzése csapott arcon. Valaki lefogott és ráncigálni kezdett felfelé a lépcsőn. Beleültettek egy székbe és leláncoltak. -Mit akartok tőlem? -ordibáltam rájuk. -Téged, mert te vagy a jövőnk kulcsa -vicsorogtak rám. Látszódott a szemfoguk, amiből ítélve vámpírok voltak. Nem tudom mit tehetnék. Kiláncolt és sebezhető vagyok. Lefogott a fő vámpír, a kezei nyoma szinte biztos vagyok, hogy nyomot fognak hagyni. -Jött megmenteni a kis háziállatod -nyerített fel az összes sápadt arcú. Vajon Silver-re gondolnak? Az ajtót hallottam hogy valaki kifeszítette. Ez nem lehet Silver. Bejött a szobába Lu Han. -Te...hogyan? -sápadtam le. -Nagyon gyorsan engedjétek el -lépett közelebb. -Fogjátok le! Lássa csak hogy ősellenség válik a barátnőjéből -utasította a többit, mire azok lefogták Lu Han-t. A fő vámpír hozzám lépett és megnyalta a nyakamat. -Finom a vére illata -mondta és hajolt volna hozzám. -Hagyja...őt...békén...! -piros lett Lu Han szeme és egyre idegesebb lett.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Elő fog bújni farkaskánk. Gyorsnak kell lennünk -lökte el a fő vámpírt az egyik csatlós, és hajolt lassan felém. A gondolataim csak úgy cikáztak. Lu Han farkas. Átakarnak változtatni vámpírrá. Véget vetnének az emberi életemnek. Na azt már... -Neeeem! -ordítottam el magamat. Körülnéztem és megállt az idő. Lu Han sápadtan nézett rám. Épp időben állítottam meg az időt, mert a vámpír fogai 1 cm-re voltak a nyakamtól. Állj, Lu Han ugyan úgy mozog mint én és felém lépked. -Hogy-hogy tudsz mozogni? -képedtem el. -Shh szerelmem. Sok mindent nem tudsz még rólam. Ráérünk megbeszélni, most viszont futás -fogta meg a kezemet és futottunk el együtt. Magunk mögött hagyva ezt a csúnya és zord helyet, örökké.
