Hide and Seek

Prológus 1. / Lacey

Ugyan a leírásban jeleztük, de így kezdésként ismét megemlíteném, hogy a történetet ketten írjuk,

Charlotte fejezeteit cicas_neni

Lacey fejezeteit Drynuu alkotja meg nektek!

Jó szórakozást!

Fáradtan töröltem meg izzadságtól gyöngyöző homlokomat, majd elégedetten néztem végig a frissen berendezett szobámon. Kifejezetten otthonossá sikerült varázsolnom annak ellenére, hogy alig volt valamennyi cuccom vagy személyes tárgyam, bár ez amiatt lehetett, hogy maga a helyiség is igen kis alapterületű.

Szegény családból származván tudtam, hogy minden csak elrendezés kérdése, jó megtervezéssel bármiből csodát lehet művelni. A mi apró három szobás házunkban hatan laktunk, a szüleim, a rajtunk maradt húszas évei végén járó bátyám, két kisebb testvérem és én. Már elég fiatal koromtól fogva dolgoznom kellett nekem is, ha meg akartam venni magamnak valamit, mert egyébként várhattam volna ítéletidőkig, de ez legalább segített az önállósodásban. A testvéreimre vigyáztam, a házat takarítottam és főztem is, mert a szüleim folyton dolgoztak, viszont ennek ellenére is sikerült rengeteg éjszaka feláldozásával és erős koncentrációval felvételt nyernem egy remek egyetem pénzügy és számvitel szakára. Erről csak utólag szóltam otthon, amiből lett is nagy kiakadás, hogy mégis miből fogom fizetni és hogyan, hol fogok élni, ki segít majd otthon, meg közölték, hogy a tervek szerint mentem volna én is dolgozni a gyárba, hogy legyen elég pénz a háznál. A többszörös fejmosás ellenére is kitartottam eredeti tervemnél és átdolgoztam a nyarat, hogy ősszel új életet kezdhessek, jó messze a családi fészektől, ahova csak végszükség esetén terveztem visszatérni.

Ezért éreztem mérhetetlenül boldognak magam, mikor szállást kerestem magamnak és sikerült kiszúrnom egy olyant, amit megengedhettem magamnak, mert megdöbbentően alacsony árat kértek havonta, ugyanis a kollégiumba teljes mértékben protekcióval lehetett csak bejutni, olyanom nekem pedig nem volt.

Rendesen csodálkoztam is, hogy egy központban elhelyezkedő, elegáns portával ellátott épülettömbben kiadott lakás olyan olcsó, de megpályáztam, hátha, hiszen hülye lettem volna kihagyni.

A jelentkezés a hirdetésre mondjuk elég érdekesen lett megoldva, mert fényképes önéletrajzot kért az illető, de a megszokott kérdések helyett olyanokat tett fel, hogy milyen a személyiségem, ami végül is érthető, mert az ember nem akar egy pszichopatával együtt élni, de akkor sem olyan megszokott így kiválasztani a szerencsést. Végül engem választott, de még mindig nem találkoztam vele, mert mikor megérkeztem a portán közölték, hogy a tulajdonosnak dolga akadt, de hagyott nekem kulcsot.

A lakás kellemesen tágasnak mondható, az ajtón belépve egy enyhén kör alakú kis előszoba fogadott, amiből nyílt egy kisebb gardrób a kabátoknak és a cipőknek, a falon lógott egy egész alakos tükör és egy kis szekrényen tárolta a leveleket, kulcsokat és néhány rúzst is. Tovább haladva a nappaliba léphettem, amiben helyet foglalt egy hatalmas kanapé két fotellal és egy kávézó asztallal, a falon egy lapos televízió lógott. Innen még nyílt egy kis erkély is, amire pont kifért két szék és egy nagyon picike asztal. A konyha egy boltívvel volt leválasztva, ami igazán jól felszerelten hívogatta az embert. A nappaliból vezetett egy kisebb folyosó, amin két szobaajtó foglalt helyet egymással szemben. Az egyikre ki volt cetlizve, hogy ne menjek be, gondoltam, azaz ő szobája, tehát a másikba pakoltam be a cuccaimat. A legjobban az tetszett, hogy külön fürdőszoba tartozott hozzá, meg egy gardrób a ruháknak, szekrény helyett. Az ablak alatt helyezkedett el egy íróasztal, azzal szemben a bejárati ajtó, a másik két falon jobbra egy normálméretű franciaágy, balra egy kisebb televízió, mint a kinti, mellette pedig a gardrób és fürdőajtó.

Maga a fürdő nem nagy, de otthonos, zuhanyzó és WC kapott helyet az egyik oldalon, egy nagy tükrös fürdőszoba szekrény pedig a másikon. Mosolyogva meredtem magamra a tükörben, boldogabbnak tűntem, mint valaha. Igaz, hogy a hajam, ami vöröses szőkésbarna, kócosan és hullámosan omlott a vállaimra, de zöldes barna szemeim csillogása elvonta a figyelmet. Közepes magasságommal pont annyira látszottam a tükörben, amennyire kellett, de ha alacsonyabb lettem volna, lehet, hogy kényelmetlennek titulálom az elhelyezését. Átlagos testalkatomon lógott a direkt költözködéshez magara kapott lenge nyári topp. Furán éreztem magam ebben a csodálatos közegben, de nem tűntem nagyon nem oda illőnek, pont elment még a jelenlétem.

Az ágyon elheveredve konstatáltam, hogy megfogtam isten lábát, mert ennél jobban nem is járhattam volna, hiszen álmodni sem mertem, hogy majd ilyen helyen élhetek. Már éreztem a boldogságot és az elégedettséget, amiért kiálltam magamért és nem hagytam, hogy megöljék az álmaimat. Elkezdődhet a teljesen új és sokkal jobb életem, már csak a munkámnak kell rendben lennie, amire jelentkeztem az egyetem mellett.

Egy apró hirdetésben találtam rá egy közeli kávézó felszolgálói állására, ami a legjobbnak ígérkezett az összes többi közül. Holnapra kaptam interjú időpontot, szóval izgultam rendesen, hogy az is összejöjjön és tudjam fizetni ezt az álom albérletet.

Éppen a konyhában kutattam kávé után, hogy csináljak egy adagot, mikor kulcs zaját hallottam, és belépett valaki a bejárati ajtón. Nagy levegőt vettem, mert már nagyon szerettem volna látni, hogy kivel sodort össze az élet, kinek kell hálásnak lennem ezért az egészért és legfőképpen, hogy ki is az, akivel együtt fogok élni remélhetőleg három éven keresztül, ha nem tovább.

Megigazgattam a ruháimat, belenéztem a mikrohullámú sütő tükröződő ajtajába, hogy ellenőrizzem a hajam, mert nem akartam annyira topisnak tűnni egy ilyen gazdag ember előtt. Általában nem érdekeltek a kasztok, vagy a pénzbeli különbség, de szerettem az olyanokat, akik normálisak tudnak maradni abban a közegben is, mint például ez az eset. Simán kérhetett volna rengeteg pénzt a szállásért, de nem tette, esélyt adott mindenkinek. Belegondolva, ez valószínűleg azért lehetett, hogy ő választhasson lakótársat, de attól még szimpatikus volt látatlanba.

A stílusa kifinomult lehetett a berendezésből kiindulva, de nem saccoltam volna túl idősnek, mert nem igazán éreztem öreg szagot, szerencsére. Azt tudtam csak róla, hogy Charlotte Bennet a neve és több, mint ötven jelentkező közül engem tartott megfelelőnek.

Aztán végre megpillantottam, mikor a terveim szerinti üdvözlés helyett a túl gondolkozás miatt ő lépett be a konyhába előbb.

Köszönöm a figyelmet! ~ Drynuu