Egy Bulin Kezdődött*Blake Gray Fanfiction*BEFEJEZETT*

Six

Reggel amikor felébredtem Blake mèg mindig aludt.
Megnéztem a telefonom és 10 óra 39 perc volt.
Gondolkoztam azon hogy felkeltsem e vagy hadjam aludni, ezért kikeltem az ágyból és elmentem a mosdóba.
A szobába visszaérve arra jutottam hogy inkább hagyom még aludni, elvégre eléggé kiütötte magát az éjjel.
Ez volt az egyik ok. A másik pedig az hogy olyan aranyosan aludt!

Lementem a nappaliba és láttam hogy egy csomóan mèg alszanak.
Das elterülve aludt a kanapén.
Van aki a szőnyegen aludt el de akadt olyan is aki egyszerüen a székben elbóbiskolt.

Beléptem a konyhába ahol megpillantottam a házigazdát, Adamet.
Egy szál alsógatyába volt és a tegnap esti pólójában.
-Szia-köszöntöttem.
-Hello Kim.
-Másnaposság?-kérdeztem nevetve
-Ja, mondhatni, kurvára fáj a fejem-mondta meggyötört hangon.
-Ilyen ez-veregettem vállba.
-Blake?-kérdezte
-Jah ő... többet ivott mint kellett volna-adtam le drótot Adamnek.
Felnevetett.
-Szegény srác-mondta.
-Ja, de jolvan most alszik
-Akkor jó, amúgy tudd hogy most Das és én együtt vagyunk-mondta önelégült fejjel.
-Ha nem mondod akkor is rájöttem mert tegnap este úgy faltátok egymást hogy csoda hogy még mindketten életbe vagytok-nevettem fel.
-Ilyen ez-mondta egyszerűen.-De ti is elvoltatok Blakekel
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem komolyan.
-Te is kiütötted magad hogy nem emlékszel?-tette fel a költői kérdést.
-Mi? Nem! Én csak három...vagy négy sört ittam-húztam el a számat.
-De attól elvoltatok-mondta
-Arra emlékeznék-jelentettem ki.
-Éfél után amikor felmentetek, utána olyan hajnali három fele mindketten lejöttetek és ittatok-mondta majd elővette a telefonját-megörökítettem.
-Mutasd-kaptam ki a kezéből a telefont.
És igen! A képen Blake és én egymásraborulva beszélgettünk és Blake a karomat símogatta.
-Mondd hogy nem csókoloztunk-kértem.
-Lapozz egyett-mondta.
Végig simítottam ujjam a képernyőn, és amit láttam lessokolt.
Blake a vállamat átkarolva, néz a szemembe és megcsókol. Énsem tiltakoztam amennyire látszik a képen.
-Ezt nem hiszem el-mondtam majd visszanyomtam a készüléket Adam kezébe.
-Nyugi, nem baj-nevetett fel.
-Igaz, neked miért is lenne?-kérdeztem
-Nekem nem baj ezt mondom-jelentette ki.
-Figyu! Blakenek elmondjam szerinted ha nem emlékszik rá?-kérdeztem.
-Szerintem ne, főleg akkor ne ha szereted-mosolyodott el.
-Kedvelem-javìtottam ki-Nagyon.
-Itt már nem csak arról van szó hogy kedveled, és ez látszott rajtatok az északa-jelentette ki kedvesen.-Aranyosak voltatok.
-Kösz-nevettem fel- Na megyek megnézem Blaket
-Menj csak-kaccsintott.

Felmentem a lépcsőn egyenesen a szobába.
Blake mèg mindig aludt.
Azon agyaltam hogy elmondjam e neki akkor hogyha nem emlékszik.
Talán inkább jobb ha nem tudja...
Pár perc múlva Blake kinyitotta szemét majd rámnézett és megjutalmazott egy mosollyoal amin ok nélkül énis elmosolyodtam!