Egy Bulin Kezdődött*Blake Gray Fanfiction*BEFEJEZETT*

Seven

-Szia-köszöntem mosolyogva, mire visszaköszönt.
-Jó volt az este-nevetett fel.
-Hát...ömm jah-mondtam kicsit zavartan, mire Blake felült az ágyba és odajött mellém.
-Mi a baj?-kérdezte és a hangjában egy kevés aggódalmat véltem felfedezni.
-Nincs semmi -mondtam mosolyogva, mert nem tudtam hogy elmondjam e neki a csókot...
-Egészen biztos?
-Persze-mondtam
-Rendben, de ha van valami akkor szólhatsz, vagy érted-mondta zavartan.
-Oké-ìgértem meg.-Lemenjünk?-kèrdeztem.
-Menjünk-felelte majd elmosolyodott.

Lementünk a konyhába, ahol már mindenki indult haza és egyszerre ordìtottak olyanokat mint például *Klassz volt* meg hogy *Kössz a piát*
Ennél a mondtadnál Blake rámnézett majd összenevettünk.

-Sziasztok-lépett felénk Das és Adam
-Sziasztok-köszöntünk Blakekel.
Adam rámnézett és Blake felé biccentett, mire én megráztam a fejem.
Ezt valahogy ìgy megbeszéltük-gondoltam magamba.

-Tetszett a buli?-kèrdezte Adam padtársamat.
-Aham, baromi jó volt, habár nem sok mindenre emlékszek-nevetett fel kínosan.
-Hát haver, néha jobb is ha nem emlékszel bizonyos dolgokra-mondta Adam majd megveregett Blake vállát.
-Talán-mondta padtársam majd óvatosan rámpillantott de amikor visszanéztem hirtelen elkapta a tekintetét amit nem igazán tudtam mire vélni.

Kicsit talán feszült volt a hangulat...

-Halljátok, menjetek haza, oké?-kèrdezte Adam-pihenjétek ki magatokat és akkor holnap tali a suliba-mondta.
-Oké-feleltük egyszerre.
-Én nem megyek-mondta Das.
-Rendben majd találkozunk-mondtam majd elköszöntünk barátainktól és elhagytuk a házat.

Blake és én elindultunk haza. Az utca kihalt volt, épp hogy egy pár ember volt a környéken.

-Van valami baj?-kérdezte meg újra padtársam.
-Nincs semmi-feleltem mosolyogva, habár ez nem ìgy volt.
-Nem úgy látszik-forgatta meg gyönyörű szemeit-Megbántottalak valamivel?-kérdezte komolyan.
Kicsit elgondolkodtam...nem igazán tudom hogy megbántott e. Amikor azt mondta hogy feküdjünk le akkor nem haragudtam meg rá. És a csókot sem bántam.
-Nem bántottál meg semmivel-mosolyogtam rá-Csak keveset aludtam-mondtam.
-Ohh értem-fújta ki a levegőt.

Oda értünk a házunk elé és ott álltunk vagy tìz perce amikor megtörtem a csendet.
-Hát akkor megyek-biccentettem az ajtó felé.
-Akkor énis-nevetett fel kínosan.
-Szia Blake-köszöntem el padtársamtól.
-Szia Kim-mosolygott rám amitől görcsbe rándult a gyomrom.

Elindultam az ajtó felé amikor hirtelen megragadta a csuklóm, és magáhot szorított.
Homlokunk majdnem összeért, és kezei derekamon pihentek.
Elmosolyodtam, mira kaccsintott egyet majd mégszorossabban ölelt.

Elmeséltem a szüleimnek hogy milyen volt a buli, persze azokat a részeket kihagytam amiket úgy gondoltam jobb ha nem tudnak.
Amiről nem tudnak az nem fáj.

Vacsora tájt, megfürödtem ès bepakoltam holnapra. Befeküdtem az ágyamba és azon gondolkoztam hogy Blake és én miért nem csókoloztunk.
Talán a megfelelelőbb pillanatra várt, hogy tökéletes legyen?! Nem tudom.
Mégis boldogan aludtam el azzal a tudattal hogy Blake magától megölelt és rámkaccsintott...