Üdvözlettel Verdunból (Színdarab) - Befejezett

Ötödik Rész - IV.szín

IV. Szin

(A színpadon asztalok és székek, az asztalon pár könyv. Gottfried a színpad oldalánál várakozik, úgy tesz, mintha kopogna.)

Maria(21 évesen): Hallottátok! Kopogott valaki, megnézem, kilehet az!

(A lány megtesz pár lépést, odalép a várakozóhoz, úgy tesz, mintha ajtót nyitna, egy fiú áll vele szembe)

Gottfried(22 évesen): Szia, Maria! Jeanne itthon van? Fontos dolgot kell mondanom, mert ha másképpen is nézem, mindenkit érint.

Maria: Gyere be! Mindenki itthon van.

(Együtt teszik meg a pár lépést.)

Gottfried: Sziasztok!

(Az asztal körül mindenki egyszerre köszön.)

Mindenki: Szia, Gottfried!

(A fiú odalép a kedveséhez, a kezét megfogja.)

Gottfried: Jeanne Kedvesem! Egy fontos dolgot kell mondanom, a tegnapi napon, egy levelet kaptam a Francia Hadsereg Parancsnokságától. Pár nap múlva jelentkezni kell a sorozásnál.

Jeanne: Miért kell menned? Nem lehetne lemondani?

Gottfried(szomorúan): Nem lehet. Ezek szerint a helyzet sokkal súlyosabb, ami Szerbiában van. Arra gondoltam, az ország vezetői el tudják intézni a problémát. A sorozáson is el fog dőlni, hogy alkalmas leszek-e a katonai szolgálatra.

(Maria odalép a fiúhoz, majd a fiú ránéz, de a másik lány is odafigyel.)

Maria: Kedves Gottfried! Remélem, ha meglesz a besorozás, nem fognak hamarabb behívni, valamelyik csata helyszín közelébe. Akkor szeretném, ha nagyon nagy szűkség van erre.

Gottfried: Én is ezeket remélem. Maria! Ha visszatérek, elmondom hova helyeznek el.

(A vendégfiú elköszön a szerelmétől, azután a színpadot elhagyja.)

Pierre(14 évesen): Reméljük nem lesz erre szűkség. A barátunkat, akit elfogadtunk, mert ha itt van, örülünk neki. Rosszabb lesz nélküle, ki fog törődni velünk?

Emília(14 évesen):(Emília és Jeanne a színpad elejéhez lépnek, átölelik egymást és egymásra néznek.) Én is remélem, hogy nem viszik el tőlünk, mert akkor bánatosabb leszünk. Ezt én nem akarom! Mindenki megkedvelte és megszerette.

(A két lány odalép a többiekhez, Jeanne az asztalhoz lép, hogy a közönséggel legyen szembe, a társai is ráfigyelnek.)

Jeanne: Társaim! Én is remélem, nem fog elhagyni minket, mert tudjátok, ha itt van köztűnk, arra a kis időre is, de elfelejtsük azt, hogy kik vagyunk! Biztosan mindenki így érzi, még Edmond is. Rá kellett jönnie, hogy a fiú nekünk, csak jót tesz.

Edmond(22 évesen): Igen! Jól mondod!(Feláll a helyéről, járkálgat, és a kezével magyaráz.) Később jöttem rá én is, hogy nekünk csak jót akar. Nem akartam elveszíteni azt a valamit, hogy én vagyok a fiúk között a legidősebb, és nekem is vannak érzéseim, arra is rá kellett jönnöm, hogy a saját érdekemet nem nézhetem.(Visszaül a helyére.)

Emília: Tudom, hogy neked is tetszik Jeanne, és Gottfriednak. Azért a lány válassza ki, hogy a legjobban kit szeret, de bizonyos esetekben. Ki a számára barát, a szerelme. Ahogy nekem Pierre. Edmond! Azt is kell tudnod, egy lány érzésével nem lehet játszani.

(A színpadon lévők másról is beszélnek, a vendégfiú a színpad oldalánál várakozik, úgy tesz, mintha kopogna, majd kopog is.)

Emília: Hallottátok! Kopogott valaki. Megnézem, vajon ki is lehet?

Maria: Nem tudjuk, ki lehet? Emília drága! Kinyitnád az ajtót!

(A lány azt a pár lépést megteszi, úgy tesz, mintha ajtót nyitna, egy fiú áll előtte Gottfried az. Szomorú a tekintete.)

Emília: Szia, Gottfried! Gyere beljebb, nagyon vártunk. Szomorú vagy, lehet, hogy rosszra kell gondolnunk!

(Együtt lépnek a többiekhez.)

11. oldal

(A fiú az asztal mellé áll, a közönséggel, oldalával.)

Gottfried: Kedves barátaim! Tudom, hogy arra gondoltatok, hogy az lenne a jó (járkálgatni kezd), ha nem kellene bevonulni, de napok múlva kell indulnom. Azért jöttem, hogy elbúcsúzzak, hiányozni fogtok nagyon.

(A lány Emília odalép a fiúhoz.)

Emília(bánatosan): Kedves Gottfried! Kérlek, ne menny el szükségűnk van rád!(a fiút átöleli, s majd ránéz). Ha elmész, ki fog ránk vigyázni? Tudod, hogy nemcsak megkedveltünk, hanem meg is szerettünk, amikor problémánk volt segítettél.

Gottfried(bánatosan): Emília! Én se szeretném, ha el kellene menni, de ez a törvény, ígérem, ha úgy hozza a Sors, a helyzet visszatérek, és újra együtt lehetünk. A szerelmemet Jeannet el fogom venni és ebben a házban együtt fogúnk élni továbbra is.(a fiú megfogja a lány kezét és leülnek egy-egy székre.) Drága Emília! Annyit kérnék tőled, a szerelmeddel légy boldog, tudom, ha szeretni fogod nagyon, hálás lesz érte.

(A mind ketten felállnak, majd Jeanne odalép hozzájuk, a fiú kezét megfogja.)

Jeanne(szomorúan): Kedvesem! Tudom, hogy ezek a percek, amit itt töltesz el, örömet hoz nekem és a szívemnek. Kérlek, ha visszatérsz a háborúból itt foglak várni, mert még nem tettűk meg azt, amit a szerelmesek. Remélem, hogy egy napon el fog jönni az idő, és együtt lehetünk csak mi ketten.

(A szereplők az asztal mellől felállnak, odalépnek a színpad közepére, hogy elbúcsúzzanak a vendég fiútól.)

Gottfried(szomorúan): Edmond! Azt kérném tőletek, vigyázzatok a lányokra, hisz sok mindenen átmentek tudom, hogy te is. Egy nehezebb dolgot már nem bírnának ki. Fiúk! Ti is vigyázzatok egymásra és a lányokra, ha kell, nekik valami adjátok meg nekik, hiszen szeretetre méltóak.

(A fiú a fiúkat átöleli, de a lányoknak egy puszit ad az arcukra.)

Gottfried (szomorúan): Szerelmem! Reményem az lesz, hogy mihamarabb visszatérhessek közétek, hiszen nagyon szeretlek titeket, mert befogadtatok és elfogadtatok. Ha lesz idő, hogy pihenhetek, az lesz az első, hogy írjak levelet. Elmondhassam, hogy mi történik velem.

(A fiú átöleli a szerelmét, az arcát megsimogatja és az ajkára egy puszit ad. Elengedi a fiú ezzel, majd lassan eltávozik a színpadról. A lány a színpad elejéhez lép sarkára ül, a többieknek ez jel lesz, hogy a lány mögött legyenek, beszélgetnek.)

Jeanne(bánatosan): Kedves Szerelmem! Imádkozni fogok, hogy minél hamarabb visszatérhess. Reményt adott a bőröd érintése a bizalomra, hogy higgyek benned és a szerelembe. Neked szeretném adni a szívemet, ami érted dobog, nehéz volt elválnom tőled.

(Amikor a lány feláll, ez jel lesz arra, hogy a többiek odalépjenek, majd egyenként átöleljék, vigasztalásként, Emília utolsónak öleli át, azután a színpadot elhagyja.)