Üdvözlettel Verdunból (Színdarab) - Befejezett

Második Rész - I.szín

I. szín

(A színpadon két asztal, az egyik mellett két szék, az asztalon különböző zöldségek, rongy és zsineg. A másik asztalon 10 lapostányér, ugyanannyi mélytányér, valamint kanalak. Egy 12 éves lány krumplit hámoz, szemben ül a közönséggel.)

Jeanne: A többiek nem rég mentek el a szomszéd gazdaságba, hogy ott segíthessenek. Neki kezdek az ebédnek, hogy mire hazatérnek, kész legyen.

(Egy fiú a színpadra lép. Pár lépésre az asztaltól áll meg, de nem szól semmit, figyel. A lány nem veszi észre.)

Jeanne: Rengeteget kell megpucolni, hiszen sokan vagyunk a házban! Nem tudom, hogy mikorra fogok végezni?

(A fiú nem válaszol. Hirtelen a lány megvágja a kezét.)

Jeanne: Aau! Ennek is most kellett megtörténnie. Ilyen kézzel még nehezebb lesz a munkám.

(A lány felnéz, meglátja az idegen fiút.)

Jeanne(csodálkozva): Hát te ki vagy? Mióta állsz itt?
Gottfried: Nem olyan régen figyellek! Igazad van! Ilyen kézzel nehéz lesz a főzés. Jobb lenne, ha segítenék, de először a kezedet be kell kötni! Engedd meg, hogy bemutatkozzam: Gottfried Brabantnak hívnak.
Jeanne: A nevem: Jeanne.

(A fiú a lányt megelőzi a válaszában).

Gottfried: Tudom! Jeanne d'Arc. Tizenkét éves vagy. A neved megegyezik a Francia nemzeti hős nevével. Ezek miatt akartam veled találkozni, inkább látni, hogy megismerhesselek.

(A fiú odalép a lányhoz, hogy a sebet beköthesse.)

Gottfried: Bekötöm a kezedet, aztán segítek az ebédben.
Jeanne: Te tudsz főzni?
Gottfried: Igen tudok! A szüleimnek is szoktam segíteni.
(A fiú beköti a sebet.)

Jeanne: Köszönöm, már nem is fáj a seb. Kicsit furcsa nekem, hogy egy idegen fiú érinti a kezemet. Nem szabadna ezt tenned! Van benned valami, ami számomra olyan nyugtató.

(A fiú elmosolyodik egy kicsit.)

Gottfried: A seb be van kötve. Most mit tegyek? Jeanne: Ami az asztalon van, azokat kell meghámozni.

(A fiú elkezdi a zöldségek hámozását. A lány csodálkozik, hogy fiú létére a feladatot el tudja végezni.)

(percekkel később)

Jeanne: Ahogyan nézem, még időben vagyunk. Hála a te segítségednek, már csak a terítés van hátra.

(Az asztalt megterítik tíz főre.)

Jeanne: Hogyan is háláljam meg a segítségedet? Ha akarod, meghívlak ebédre.

(A fiú az asztal mellett támaszkodik.)

Gottfried: A meghívást köszönöm! De ha nem bánod, hazamennék, mert biztosan nálunk is kész van már az ebéd. Amit ketten készítettünk, remélem finom lesz! Kérhetnék tőled egy dolgot? Szeretnék veled máskor is találkozni.

Jeanne(csodálkozva): Árvaházban élek, nincsenek szüleim, neked van! Hogyan mondhatsz ilyeneket? Velem szeretnél barátkozni?

(A fiú leűl egy székre.)

Gottfried: Tudom, hogy ebben a házban élsz! Miattad jöttem ide, hogy láthassalak. Helyes lány vagy, és kedves, mert hagytad, hogy megérinthesselek. Amit mondok, ne felejtsd el! Ne az legyen előtted, hogy árva vagy, vagy nem. Hanem az, hogy ki vagy! Mi lehet belőled!

(A fiú feláll odalép a lányhoz és megsimogatja az arcát majd a vállára teszi a kezét. Egymás szemébe néznek.)

Gottfried: Engedd, hogy eljöjjek ide, és megismerhesselek! Ez alatt a kevés idő alatt megkedveltelek. A barátod szeretnék lenni! Inkább döntsd el te, mert ha időm lesz, eljövök, hogy láthassalak!

Jeanne: Ha szeretnéd? Nem bánom! Legalább a többieket is megismerheted.

Gottfried: Köszönöm! Ha kell valami, segíteni fogok.

(A fiú elköszön a lánytól. Megpuszilja a lány megsebzett kezét.)

Gottfried: Ezek a kezek, sok munkát elvégeztek már.

(A fiú eltávozik, elhagyja a színpad terét, de azért a lány a szemével követi.)

Jeanne: Kedves fiú ez a Gottfried! Remélem, hogy a többiek is megkedvelik. Megértő, mert azt se bánja, hogy árvák vagyunk. Kedves tőle, hogy barátkozni akar velem.

(A lány leül egy székre, hogy átgondolhassa a fiúval történő beszélgetését.)