Ez a könyv azért jött létre, hogy ide leírhassam véleményemet/gondolataimat egy-egy dologgal kapcsolatban. Itt találhattok könyvajánlókat, novellákat, történeteket osztok meg az életemből veletek és jobban megismerhettek.
Mint tudjátok, nekem van egy ikertestvérem, Viki. Mi egypetéjű ikrek vagyunk, tehát úgy hasonlítunk egymásra, mint két tojás. Bár ez kicsit megváltozott ahogy egyre idősebbek lettünk, de sokan vannak akiknek még mindig nem megy a megkülönböztetés dolog. Ahogy teltek az évek már egyre kevesebbet jártunk egyforma ruhákban, kialakítottuk a saját stílusunkat, de még mindig vannak ugyanolyan ruháink, csak figyelünk arra, hogy ne egyszerre vegyük fel. Most mesélek nektek az ikerség árnyoldalairól és előnyeiről:
Sokan mondják, hogy nagyon különleges, ha az embernek van egy úgymond hasonmása, ikre, de ennek vannak hátrányai is. Persze szeretem a testvéremet, nélküle el nem tudnám képzelni az életemet, fél ember lennék, ha ő nem lenne.
Jó dolgok benne:
· Amikor összekevernek minket, abból nagyon vicces helyzetek tudnak kialakulni, amire mindig jó visszaemlékezni.
· Van mellettem egy olyan ember, aki tudja minden gondolatomat – szó szerint- és ismer.
· A testvérem egyben a legjobb barátom is, akinek mindent elmondhatok, de ennek az a hátulütője, hogy simán be is árulhat a szüleinknek, ami néha nagyon rossz lehet.
· Vannak olyanjaink is, hogy valamit egyszerre mondunk, akár egész hosszú mondatokat és olyankor valami megmagyarázhatatlant érzek, de nagyon jó. Kicsit meg is hökkennek az emberek ilyenkor, de mi csak kinevetjük őket. Megszoktuk már.
· Mivel van egy ikertesóm és egy osztályba is járunk, ezért sokkal könnyebb a tanulás, mert egymásnak mondjuk fel a leckéket vagy ha valamit nem tud az egyikünk, akkor a másik el tudja neki magyarázni.
· Egyszerűen jó, ha van az embernek egy testvére.
Árnyoldalai, amik nem is olyan borzalmas dolgok, de engem mostanában nagyon zavar:
Folytonos összehasonlítgatás:
Az emberek akarva-akaratlanul összehasonlítanak. Van olyan, mikor egymás mellett állunk, akkor az osztálytársaink csak úgy elkezdik megkeresni a dolgokat, ami különbözik rajtunk, pl: egyikünknek hosszúkásabb az arca, nagyobb az orra, más a szeme, más a haja, magasabb 2(!!) centivel, és még sorolhatnám a végtelenségig. Oké, ez nem olyan nagy dolog, de századszorra már kezd kicsit zavaró lenni. A rosszabbik összehasonlítás az, amikor a jegyeinket nézik és mondják, hogy szerintük melyikünk az okosabb. Ez néha elég sértő is tud lenni. Valahogy az emberek nem értik azt, hogy mi nem egy ember vagyunk, hanem 2 külön személyiség. Viki másban jó, mint. Míg ő jobban szereti a biológiát és a kémiát én addig a nyelvtant és az irodalmat kedvelem inkább. Viselkedésünket is gyakran összehasonlítják. A tesóm visszahúzódó és csendes, velem ellentétben. Sokkal többet mosolygok és beszélek nála. Senki sem lehet ugyanolyan!
Megkülönböztetés, megszólítás:
Sokan nem veszik a fáradtságot, hogy meg tudjanak minket különböztetni -pedig a Vikinek meg frufruja is van -, és olyankor különböző módon szólítanak meg minket. Valamikor egyszerűen csak azt mondják, hogy ikrek. Egy ideig ezt elviseljük, de néha fel kell hívni az emberek figyelmét, hogy nekünk van saját nevünk is. Van olyan is, amikor találomra mondják egyikünk nevét, hátha szerencséjük van és eltalálják, de ha nem, az sem zavarja őket. Ez persze nem teljesen az ő hibájuk, biztos még nem sikerült megjegyezniük vagy tudom is én. Ebben az évben elkezdték, hogy úgy szólítanak meg minket, hogy AdriViki, így egyben. Ezt az angol tanár találta ki, és úgy érzem ez egy életre ránk ragadt. Régen volt egy olyan tanárunk (Misi bá), aki még az osztályzatunkat is egybe mondta. Ez olyan mintha pl. van két Horváth az osztályban és nekik mondják egyszerre, nem?
Nincs egy külön töltött percünk:
Jó, hogy van az ember mellett valaki, de mostanában elkezdett zavarni, hogy mindig ott van ahol én, áll a hátam mögött mindig és megmondja, hogy mit hogyan is csináljak. Egész tanévben minden percet együtt töltöttünk, ugyanazokra a szakkörökre járunk és még egy padban is ülünk. Ne értsetek félre, imádom őt, de néha úgy érzem, hogy megfulladok vagy nem is tudom. Kellenek külön barátok, programok, amiken nincs mindig ott a másik, de ezzel az a gond, hogy csakis közös barátaink vannak és nincs olyan, hogy bárhova is elmehessek egyedül. Egyszer el akartunk menni az egyik barátommal moziba, de ő már előre mondta, hogy jön velünk, mert ő is meg akarja nézni a filmet, amikor még egyáltalán fogalmunk sem volt, hogy melyik filmet nézzük, ha egyáltalán elmegyünk-e. Nehéz eset a testvérem, de szerintem én sem könnyítem meg az ő életét és így szeretem. Az árnyoldal sem olyan rossz, vannak jó és rossz pillanataink is. Ha veszekszünk, akkor viszonylag hamar kibékülünk, és onnan folytatjuk tovább, ahol abbahagytuk. Már csak annyit tudok mondani, hogy szeresd és becsüld meg a testvéredet, még akkor is, ha már a falra mászol tőle, mert csak egy van!
Itt egy kép rólunk. Ugye, hogy nem hasonlítunk annyira? (Viki hátul, én elöl.)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A képet pedig a mi profi fotósunk, Vivice készítette. justKamisama
