Az ébresztőm ordít, amivel jelzi, hogy ideje felkelni mert dolgozni kell menni. Gyorsan kikapcsoltam majd visszadőltem. *** sikeresen vissza aludtam, így másfél órát kések. Bassza meg. Miért pont én nekem kell ilyen balfasznak lennem? Gyorsan összeszedtem magam, felvettem egy egyszerű ruhát, fogat mostam, sminkeltem majd lefutottam a lépcsőn, a nappalin keresztül pedig ki az ajtón, kezemben a deszkámmal. Sietve gurultam az utcán egészen az étteremig ahol dolgozom. Mikor beléptem a főnököm már idegesen szemezett velem, szeme pedig a düht sugározta ami akkor gyűlhetett meg benne, mikor észrevette, hogy nem vagyok itt időben. Felállt majd felém sétált. Karbatett kézzel megállt előttem.
-miért késtél? -nézett dühösen. Nagyon megijedtem, hogy mi lesz most.
-elaludtam. -suttogtam, remélve, nem hallja, de ez nem így lett. Mint kiderűlt, mindent hallott.
-az ember nem alszik el csak úgy. Mi a jó ég történt veled, hogy elalszol reggel? -hadarta idegesen. Már kezdd felmenni a pumpa bennem, mert így velem senki nem beszélhet.
-talán mert túl sokat dolgozom. Reggeltől estig ott rohadok a konyhában, és már minden bajom van. -kezdtem el egy kicsit hangosabban a kelleténél beszélni.
-Courtney. Velem te nem ordíthatsz, mert a főnököd vagyok, és irány a munka. -mutatott a konyhára. Én idegesen baktattam el a konyháig aholis egy cetlin a nevem díszelgett, rajta pedig, hogy 200€val kevesebbet kapok fizetéskor. Nagyon jó. Leszedtem a kötényem a fogasról, majd az első elkészült kaját, ami előttem gőzölt, kivittem a megadott asztalszámhoz.
-köszönöm szépen! -mondta az ember kedvesen, mosolyogva.
-egészségére! Valami más óhaly? -kérdeztem nevetést tettetve.
-nem köszönöm. -mondta mire megindultam vissza a konyhába.
-elnézést asszonyom! -hallottam meg egy hangot magam mögül, mire forogtam egyet a tengelyem körül, és akkor láttam meg az embert aki a kezét felemelte, így odasétáltam az aaztalukhoz.
-jó napot! -mondtam mosolyogva. Egy egész család ült az asztalnál. -van már ötletük, hogy mit szeretnének enni? -kérdeztem majd elővettem a kis füzetem meg a tollam. Olyan 10 perc elteltével sikerült leírnom a kívánságlistát. -mindjárt hozom is. -mondtam majd beszaladtam a konyhába, ahol leadtam a papírt. Lena sétált elém.
-na van valami új? -könyökölt a pultra. Én megfogtam a fejem.
-csóró vagyok. -ráztam meg a fejem.
-namert? -nézett értetlenül.
-reggel elaludtam, így másfél órát késtem. Szerinted? A főnök leszólt, bennem meg felment a pumpa, így lehet, hogy még ki is rúg. -mondtam szomorkásan.
-dehogyis rúg ki. Te vagy az egyik legjobb munkás itt. Azért téged kár elveszíteni! -mondta.
-akkor is rosszat tettem. Felelőtlen vagyok.
-hogy mi vagy? -kérdezett rá Dominik mikor elém rakta az elkészült rendelést.
-semmi. Majd elmesélem, viszont most... -vettem el a kaját az asztalról- muszály vagyok dolgozni menni. -mondtam majd elindultam az a nagy család felé.
-köszönjük szépen. -mondta a srác aki a kaját kérte ki. Rámosolyogtam ő pedig vissza.
-igazán nincs mit. Egészségükre! -mondtam kedvesen. Sarkon fordultam, de a srác még megszólított.
-Courtney! -megfordultam.
-honnan tudod a nevem? -kérdeztem értetlenül.
-névtábla! -mutatott a névtáblámra amin a nevem díszelgett. Ja tényleg.
-áhh tényleg. Bocsi az udvariatlanságért. -kértem bocsánatot.
-semmi gond. Amúgy... -adott át egy cetlit amin egy telefonszám díszelgett. A srác telefonszáma. -itt a telefonszámom. A nevem Ross.
-hát... bocsánat Ross, de nekem ez túl gyors. Még nem is ismerlek. Sajnálom. -mondtam szomorkásan, ledobtam a cetlit az asztalra majd besétáltam holt nyugodtan a konyhába, de az igazat megvallva nem voltam holt nyugodt. Mikor Lena ezt a reakciót meglátta, újra felémsétált.
-nem a te napod? -kérdezte.
-hát... úgy látszik nem. -hajtottam le a fejem.
-mi történt? -kérdezte érdeklődően.
-az a srác... -mutattam Rossra- nekem adta a telefonszámát, de én elutasítottam.
-te kis butus. -boxolt bele vállamba- nem kellett volna elutasítani. Az a gyerek egy isten.
-azért a nyálad ne csurogjon. -nevettem el magam. Ma az első igazi nevetésem. -na mindegy. Van még sok fiú a földön.
-de ezt a fiút elhalasztani... te nem vagy normális! -rázta meg a fejét.
-mi a téma csajok? -ugrott mellénk Dominik.
-lányos téma. -mondta Lena.
-akkor már itt sem vagyok! -mondta majd elsétált.
-oké... ez fura volt. -nevettem el magam.
-az. Olyan cuki mosolya van. -nézett szerelmesen Lena Dominik után.
-hogy micsoda? -néztem úgy mint aki nem értett az elhangzottakból semmit.
-mi?
-awee, a barátnőm szerelmes. -tapsikoltam.
-hahaha nem nem és nem. -próbált magyarázkodni.
-ühüm... én is ezt mondanám! -döltem az asztalnak.- szereted. És meg ne próbáld tagadd a nyilvánvalót!
-de Coutney. Ne mondd el senkinek! -kérte komolyan.
-rendben. -mondtam komolyan.- de awwee te szereted Dominikot! -kezdtem el ugrálni.
-na de sipirc a munkába. -mutatott a következő asztalhoz, ahova a kaját kell kivinnem.
***
6 óra unalmas munka után végre haza értem. Most éppen itt ülök a kanapén és a Titanic-ot nézem. Nem volt nagyon jó ötlet ezt a filmet választani, mert sírok és ezt az egész ház hallhatja. *** mikor vége lett a filmnek, elmentem letusolni, majd lefeküdtem aludni. Holnap egy újabb nap a munkában, de semmi kedvem. Legszívesebben felmondanák, de nem tehetem. Miért vagyok ilyen puhány? Miért nem tudom kiosztani a főnökömet? Ahj, hogy a fenébe is.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
